Sárból lótusz

Tegnap megkérdezték tőlem, hogy tudok olyan szép dolgokat írni, ha közben saját életemben is vannak sötét dolgok.

Én sohasem mondtam, vagy írtam, hogy az én életemben minden szép lenne. Illúzió azt gondolni, hogy bárki életében csak szépség, és jóság lenne, mivel dualizmusban élünk. Én mindig arról írok, hogy figyeljük tudatosan, mikor mi mozdul meg bennünk, hogy ne csak átvonuljon rajtunk, hanem tanulni is, tisztulni is lehessen belőle.

Sok írásom születik szenvedés pillanatai után. Sok olyan dolgot csinálok, vállalok fel, amit más nem ért meg, és elítél miatta, mert az elfogadott minták szerint itt kellene inkább lennem, azt kellene inkább csinálnom, mondanom. Sok bírálat ér az útért, amin eljutok oda, amit ha leírok, másoknak tetszik, mások úgy érzik segített nekik.

Sokan azért nem jutnak el ide, mert elítélik, bírálják az utat, ami oda vezet, és csak a gyümölcsét akarják. Van egy buddhista koncepció: minden gyönyörű lótusz virág sárból fejlődik, nől ki.

Aki írtózik a sártól, a mocsártól, az csak más lótusz virága után epekedhet, és epekedés közben, hiába tiszta epekedése tárgya, fel sem tűnik, mennyi sarat magára szed.

Érdekes előjelek mutatták, mi fog történni velem a hétvégén magánéleti szinten. Irisz koponyám, a Pilisben a sárban akart lenni, és gondoltam, akkor legyen, belerakom. Ott dolgozott valamit. Az új koponyám, amelyik a héten érkezik azt üzente: „Nincs fénybe emelkedés anélkül, hogy le ne szállnátok a sötétségbe, hogy ott rendet rakjatok. Egyelőre hiába húztok több fényt, csak még több sötétséget vonz magával. A sötétséget kell tisztogatnotok, és akkor automatikusan több fény lesz.

Milyen szépen hangzik, igaz? És a gyakorlat?

Hiába kértem néhány családtagom bízzon a megérzéseimben, bennem, ne kísértsék azt, amit nem értenek, fontosabbnak tartották a konvenciókat, a látszatot, a saját akaratukat, nem hallgattak rám, és nálunk bizony most úszik minden a sárban, és persze többen, most engem hibáztatnak érte. Pedig előre szóltam. Szólni tudok, de nem dönthetek mások helyett.

Az én családom egy része most felbomlik. Csak bízni tudok benne, hogy a nehézsége, a fájdalma ellenére meg fog csillanni a fény is, ami ebből fog táplálkozni, mikor a lótusz virág kihajt. Azonban nem minden sárból hajt ki lótusz virág. A lótusz a tudatos megértések, tudatos tisztulások, tudatos felismerések virága.

Egy részem most szenved, hogy nem tudtam megakadályozni, pedig annyira próbáltam. Egy részemnek fáj, hogy azt hiszik, a kompromisszumok, az elhamarkodott tudatosság nélküli lépések, a vágyak ilyesmit megakadályozhatnak. Egy részem viszont kezd építkezni a fényből, mert lehullik róla a sár, ami eddig betakarta, ami nem tudott kitisztulni a sok helytelen kommunikáció, a sok kétszínűség, elítélés, félremagyarázás, meg-nem-értés miatt, ami most felrobbant.

Álszent lennék, ha csak bölcsességekről, szép dolgokról írnék, és azt elhallgatnám, hogy az élet mindenkinek hoz egyformán szépet és rosszat, minden kivételezés nélkül: mi vagyunk azok, akik válogatunk belőle és a mi kezünkben dől el, mi lesz belőlük: még több szép, vagy még több rossz.

Bízzatok abban, hogy mindennek van értelme, és ha már megjelent, csakis azért jött, hogy kiderüljön, mit tudtok kezdeni vele. A kristálykoponyák sokat tudnak segíteni tisztulásokhoz, de mi emberek is kellünk hozzá, a megértésekhez.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!