További gondolatok a multidimenzionális működésről …
Ez a látásmód, hozzáállás, energia egyfajta jolly joker, bármire alkalmazva csak előrébb mozdíthat. Ezért szeretek kristálykoponyák társaságában bárkivel beszélgetni, mert (ha még Symbolon lapokat is igénybe veszek) egészen fura dolgok felvetődhetnek ilyenkor rólunk, másokról (kibontva eseményeket, személyiségeket, élethelyzeteket, pillanatokat) – ami újabb megértésekhez segíthet akár magánéleti dolgokról van szó, akár bármi másról. Persze nem elég a kártya, vagy a kristálykoponyák – kellünk hozzá mi magunk is, hogy lépést tartsunk a tanításaikkal.
Hadd hozzak egy példát megint, a lineáris, és multidimenzionális megközelítésformák közötti különbségre.
Vegyük példaként megint Nikola Tesla-t. Bárki olvashat arról, hogy számtalan találmányát ellopták, más szabadalmaztatta, más gazdagodott meg belőle. Mit válaszolt erre Nikola Tesla, mikor erről kérdezték?
„Az nem zavar, hogy ellopták az ötleteimet, az zavar, hogy nincs sajátjuk” N. Tesla
Gyönyörű példa a multidimenzionális megközelítésre, mely odafigyel arra, milyen energetikai közeg vesz minket körbe, mert az visszahat ránk. A multidimezionális megközelítés szerint nem birtokolhatunk semmit, csak részt vehetünk benne, és megoszthatjuk. Aki birtokolni akar, az kimarad ebből a folyamatból, mert az más rezgéstartományt választ, és be kell érje a harccal, hogy másoktól megszerezze, a félelemmel, az akarással, hogy hozzáférhessen, a komplexusokkal, ha nem sikerül megszerezni vagy épp az egóval, hogy megszerezte, és meg kell élje az ezzel járó, önmagára nézve romboló rezgéseket.
Tesla nagyon jól tudta, hogy a működésformánk, a hozzáállásunk, a gondolkodásmódunk ENERGIA, egyfajta morfogenetikus mező, és mivel az keresztülvonul rajtunk, visszahat ránk, és zavarta a sok birtoklásra koncentráló ember által gerjesztett energetikai mező.
A multidimenzionális működés nem tudásra irányul, hanem létformára, mely létforma hozzásegíthet ahhoz, ami küldetésünk a távolabbi jövőt illetően. Eképp a mai emberek közül csakis azokat foglalkoztatja előbb, vagy utóbb, akik kezdik érezni, milyen fullasztó a jelenkori életmód, és rájönnek, hogy kifutóban vagyunk egy korszakból (működésformából) és a régi működés egyre kevesebb boldogságot tud adni.
A kristálykoponyák tanításáért azért rajongok, mert általuk megtanulhatunk úgy gondolkodni, viszonyulni dolgokhoz, ami megértéseket hozhat, és kivezethet minket a számtalan útvesztőből, amibe a neveltetésünk, az oktatási rendszerünk, a társadalmi elvárásaink stb. belevittek, mindezt úgy, hogy ehhez nem kell elfordulnunk saját életünktől és résztvevőitől, csak el kezdünk más értékek szerint rájuk nézni – ez persze hozhat átrendezéseket bennünk, körülöttünk, de csakis olyanokat, amik benne vannak az élettervünkben, amik egyébként is bekövetkeznének, csak lineáris működéssel ez nehezebb megéléssel jár.
Az átállás új látásmódra nem egyik-napról a másikra megy, de olyan sok felfedezést tartogat számunkra, ami miatt megéri türelmesen, eredményorientáltság nélkül, pusztán a részvétel és megosztás öröméért arra tartani. 
Olyan ez mint az úszás. Van akinek rögtön megy, van akinek először hozzá kell szoknia a vízhez, de mindenkinek el kell kezdeni hozzá befelé sétálni a vízbe…
