Meditáció: elvégzendő gyakorlat, vagy működési forma?

Nálam mindig az vágta ki a biztosítékot a spirituális iskolákban, hogy a Holdra mutató ujjat tartották magának a Holdnak, magukat a meditációs állapot elérését segítő gyakorlatokat tartották meditációnak. Szerintem viszont a meditációs állapot nem egy kitűzött időpontban, meghatározott ideig, meghatározott módon végzett gyakorlatot takar,  amit elvégzünk, és utána éljük a napjainkat tovább meditáció nélkül, hanem egy folyamatos belső állapotot, amire rákapcsolódhatunk, vagy amiről lekapcsolódhatunk/leeshetünk, minden külső eszköz nélkül. A cél minél tovább fenntartani ezt az állapotot, ezt a kapcsolódást,  vagy minél könnyebben visszatalálni. Mivel nap, mint nap rengeteg feladatunk van, ez képtelenség úgy, ha vagy csak ezt, vagy csak azt működtetjük, vagyis csakis párhuzamosan működtetett síkokkal lehetséges, ahol átfedések születnek. Akinek ez sikerül, az képessé válik az intuíció alkalmazására bármikor, bármilyen életterületen, bárkire vonatkoztatva, gyors átfedéseket teremtve.

Nálam úgy kezdődött a spirituális ébredés, hogy beindultak párhuzamos síkok maguktól, és csak repkedtem. Azt viszont meg kellett tanulnom, hogy a repkedéssel járó számomra ismeretlen területeket hogyan értelmezzem, hogyan kezeljem. Persze, hogy kerestem azt a közeget, ahol ez téma, ahol erről tanulni lehet, ahol ebben fejlődni lehet. Azonban attól kezdve, hogy tanfolyamokra jártam, szinte nyűg lett a meditáció (úgy, ahogy tanították), mert mindenféle külső kötelezettséggel járt, amit ha nem tudtam épp megteremteni, ugrott a gyakorlásra való lehetőség. Úgy éreztem magam, mint egy madár, aki örömmel megy olyan csoportba, ahol elvileg elfogadott a repülés, majd leültetik, a szárnyaira kötnek két hatalmas mű szárnyat, és azt mondják: csapkodj a szárnyaiddal, és repülj!  Repülés helyett jött a zuhanás, mert nehezek voltak a mű szárnyak, és jött a letolás, hogy velem van a gond, hogy nem tudom megfelelően használni a mű szárnyakat, amik egyébként tökéletesen alkalmasak a repülésre.

Számtalanszor éltem meg, hogy csoportok célja nem a “repülés” maga, nem az, hogy meditatív állapotban minél több embertől, minél több előrelépést segítő meglátás érkezzen, hanem hogy minél több embert vegyenek rá beígért sikerekkel repüléshez tervezett technikák gyakorlására, újabb és újabb technikák kipróbálásával, miközben elterelődik a figyelem arról, hogy mi is valójában a “repülés”, azaz a meditáció célja: bölcsebb életvitelű, vidámabb meglátásokat, belső csendet eredményező hétköznapok az egyén életében. Nem volt szerencsém olyan helyen megfordulni, ami nem a technikák méltatásáról szólt volna, hanem a célok megteremtéséről az egyén saját életében. Ezért az én tanulási folyamatom arról szólt, mit hogyan ne csináljak, de idővel egyre szűkült a kör, és egyre több minden kezdett belülről derengeni.

Ha kitűzök konkrét időpontot, hogy most pedig meditálni fogok, hogy kapjak valami választ, az egyfajta akarás. A meditációs gyakorlat ekkor nem arra kell irányuljon, hogy választ kapjak, hanem arra, hogy semlegesüljön az akarás, az elvárás, ami gátja a válasz spontán érkezésének. Válasz ugyanis mindig van, azonnal, ahogy megfogalmazzuk a kérdést. A mi dolgunk a válasz útját segíteni, hogy célba érhessen. A meditációs gyakorlat az elme lecsendesítésére tett kísérlet, de nem maga a meditációs állapot. Sokan mondják meditáltam, de nem jött semmi. Azért, mert nem meditációs állapotban volt, csupán próbálta megteremteni azt, de még mielőtt elérte volna, feladta.

A sikerorientált működésformánk, az akarásunk, elvárási rendszereink miatt sokkal könnyebben talál ránk intuíció mosogatás, vezetés, kertészkedés vagy bármi monoton cselekvés közben párhuzamosan, mint kifejezetten meditációra szánt időben. Nem vagyok meditáció ellenes. Rengeteg nagyon jó gyakorlat van relaxálásra, az elme csendesítésére, mentális terhek lepakolására stb. – de csak ezek után jön maga a meditációs állapot, ahol minden kérdésünkre ott a válasz. Ehhez pedig nem elég a “divat meditáció”, ehhez vagy van egy velünk született adottságunk, vagy kemény elme edzésre van szükségünk, ami az egó számos rétegének lebontásával jár, :yes: hogy hozzáférjünk saját belsőnkhöz, és az ne csak saját megelégedettségünk (egó) szintjén történjen, hanem valóban képesek legyünk olyan új, ismeretlen rétegeket megmozgatni, ami valós megoldásokat tud hozni problémáinkra. Az intuíciót erősítő meditatív állapot ugyanis nem pusztán egy kipipálandó gyakorlat, hanem egy működési forma.

2 thoughts on “Meditáció: elvégzendő gyakorlat, vagy működési forma?

  1. Kristán Katalin

    Nagyon igaz…. nem tudok meditálni, de ha leülök festeni 6-8 óra egy pillanat alatt elmúlik és mestermű alakul a kezem alatt. Rájöttem, hogy számomra ez az igazi meditáció

  2. arlett

    Tökéletesen egyetértek Veled Katalin. Azt szoktam mondani, hogy ha mosogatás közben nem azon agyalsz, hogy mennyi minden teendőd van még, vagy azon, hogy mi mindent mulasztottál el, vagy bármi máson, mint maga a mosogatás, tévúton jársz, és soha nem fogsz “megvilágosodni”. Viszont ha mosogatás közben arra koncentrálsz, amit csinálsz, az a jelenbe hoz, és akkor tudsz hatni. A meditáció ma már számomra a tudatos jelenlétet jelenti.
    Ezt a kis videót szeretettel ajánlom mindenkinek :rose:
    Sajnos nem sikerült beilleszteni a linket, a Fórumban megteszem

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!