Hullámvasút

A mai napon hegyet mászunk. Uram Atyám! Hogy ez mennyire nem esik most jól 660 kilométer gyaloglás után! Szűk kis ösvényen kaptatunk fölfelé egy sziklás terepen. Mondhatnám időtlen idők óta, mert hogy annak tűnik, de persze nem így van.

Biztos ez maga a “spirituális fejlődés”. És ha tényleg az, akkor persze hogy ember fiának nincs hozzá kedve. A gyaloglás még rendben van, azzal még eléldegélek. De hogy kaptassak fölfele nehezített terepen, az már aztán tényleg sok(k)!

Szerintem ez az egyetlen eszköze a felsőbbrendű erőknek, hogy levetessék velünk azt, ami fölösleges. Mert  gyalogláshoz még csak-csak cipekedjük a sok negatív gondolatunkat, érzelmünket, de amikor ilyen magasra kell ilyen körülmények között fölmászni, akkor elkezdenek lekerülni rólunk a fölösleges dolgok, ha előrébb akarunk jutni.

Úgyhogy ezért nehéz a spirituális fejlődés: nemcsak haladni kell baromi nehéz területen, olyan ismereteket elfogadva, amik lehet, hogy most még távol állnak tőlünk, hanem mellette le is kell pakolni egy csomó olyan dolgot, amit már megszerettünk, mert enélkül elakadunk.

Reggel a sötétben még sapkában, több réteg pulóverbe burkolózva mentünk, felismerhetetlenül. Így, ahogy közeledünk fel a hegytetőhöz, kezd előjönni az emberek tekintete. Lekerül a sapka, lekerülnek a vastag pulóverek, kezdünk kibújni a rétegek alól…

 

Buen Camino!

(Szerkesztette: Tantusz  :bye: )

One thought on “Hullámvasút

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!