Ahogy egyre többet kvantummezőzök, egyre több emlék jön fel nekem, magamnak is. Tegnap épp amolyan klasszikus alap sztori filmekhez…
„Természet, idilli farm lovakkal, szerelmespár, szénakazal, romantikus napok, míg a fiú úgy nem dönt, hogy valami fontosat szeretne csinálni, és bevonul katonának. A lány szomorú, mert így távol lesznek egymástól, de várja minden nap haza a kedvesét. A napok, hónapok azonban csak telnek, és a fiú nem tér haza. A lány is felkerekedik, elhagyja a farmot, de közben valami forrongás tör ki, elindulnak az indulatok, ami mindenkit ránt magával. Megbízzák a katonaságot, hogy ha kell, drasztikusan, de tegyen rendet.
A környék idilli képe átváltozik gyűlöletté, rettegéssé, hatalmi visszaélésekké. A lány megy valahova, amikor katonák támadnak rá, és erőszakoskodni kezdenek vele. Az egyik katona később ér oda, nem foglalkozik a társai „játékaival”, elég, ha ő maga nem vesz részt benne, de most valahogy mégis odavonzza valami, és mikor meglátja a segítségért kiáltozó lányt, elönti a fájdalom és düh. Ő az! Odarohan, hogy a lánynak segítsen, a katonák azonban zokon veszik, és rátámadnak. Ekkor a lány próbálja védeni őt, üt, rúg, amire futja erejéből… a verekedésben, dulakodásban mindkettőjüket megölik”
Napok óta fáj a derekam, különösen a jobb vesém környéke, amit semmi sem indokol. A képsorok megmozdulása óta ez felerősödött, lüktet, panaszkodik a testem – ezek szerint az emlékek miatt.
Mégis milyen részünk emlékezik? Vagy mely részeinket érintik az emlékeink, legyenek azok tudatosak, vagy tudatalattiak?
Mivel a fizikai test nem teljesen különálló réteg, hanem hatással van rá az érzelmi testünk is, az pedig kapcsolódik a tudatosság testünkhöz, az emlékeinkhez, bizony lehetséges „áthozni” fizikai tüneteket, érzelmi állapotokat más idősíkokról, ha beindul egyfajta emlékezés – akár konkrét ténybeli emlékezés nélkül is.
Ha újra belebotlunk egymásba, a test leképezhet egykori emléket, és azt hihetjük mostani tünetek, érzetek; mostani érzelmek. Így fordulhat elő, hogy meglátunk egy idegent, aki még hozzánk sem szólt, és máris összeugrik a gyomrunk a félelemtől, vagy az ellenkezője, rettentően szimpatikus, akár annyira, hogy repesve gyorsabban ver a szívünk – attól függően milyen emlékeink vannak, majd megkezdődik mindennek leképezése mostani életünkre, kihagyva a számításokból mindazt, amire valójában épül.
A kvantummező érzékenyebbé tesz, ami nem biztos, hogy jó, de lehetőséget is ad mellé felismerésekre, amik segítenek helyrerakni a tudatosság, érzelmi és fizikai testet, így tisztábban látunk, mi jön azért, hogy elengedjük, feldolgozzuk, és miben van még építeni valónk…
Iratkozz fel a Spirál Fórum youtube csatornára, hogy értesülj, ha újabb videó kerül fel!
Klikk a képre
Klikk a képre
