Az emlékezés tanító technika

Telihold és újhold környékén hihetetlen intenzív energetikai mozgások vannak, ilyenkor az emlékeztetés folyamara is felerősödik.  Beszélgessünk kicsit az emlékezésről, épp csak érintőlegesen!

Sokan szeretnének emlékezni előző életeikre. Nos, a kérés megadatik. A rezgések emelkedésével ugyanis egyre több Embernek fognak előjönni emlékfoszlányok korábbi életeikből, ami ha nem vagytok felkészülve párhuzamosan tudatos hozzáállásból is, még több ismétléshez, még több zavartsághoz is vezethet. Az emlékezés ugyanis ugyanúgy tanító jelleggel érkezik, mint minden más, és nem arról tanít, amire emlékeztek, hanem hogy MIT KEZDTEK AZ EMLÉKEKKEL.

Az emlékezés nem úgy történik, hogy kedvetekbe járjon, és csak akkor, és arra emlékezzetek, amire akartok, ahogy jelen életbeli emlékek között tudtok fürkészni elmétekkel. Az elme ugyanis továbbra is szelektáló üzemmódot képvisel, TANÍT, elsősorban a válogatásával, és az értelmezőmódjával, s mivel az emlékezés átszűrődésekkel kezdődik, részigazságokkal, tudatosság hiányában, megfelelő megfigyelés nélkül bizony megzavarhat Benneteket amit érzékeltek, mert csak kiragadott elemeket, mintákat láttok összefüggések nélkül, így ha készpénznek veszitek azt, amit láttok/éreztek/gondoltok két pólus közötti ismétlésekbe szorulhattok.

Például:
Van, aki sorra arra emlékszik vissza, mikor áldozat volt (itt áldozták fel, ott árulták el, itt fordultak el tőle, ott csalták meg stb.), és az emlékezéssel magával válik emlékei áldozatává. Újra és újra védekezik az áldozati szerep igazságtalansága ellen, mint működésforma, és a védekezés bármikor támadássá alakulhat át, akár belső frusztráció formájában. Hol az egyik, hol a másik pólust éli meg (védekezik, támad – különböző formákban, erősséggel). Az emlékek a folytonos harc áldozatává teszik (igazságtalanság érzet), és maga a belső harc teszi támadóvá. Ha nincs mellé tudatossága, hogy az áldozati szerep akkor érkezik, mikor elnyomó, agresszor is volt már, és az áldozati szerep emléke önmagában gerjeszti benne újra a folyamatokat, akkor belecsúszik az ismétlésekbe és ehhez keres jelenlegi életében is újra partnereket.

Az emlékezés egy tanító technika az Univerzum részéről. Aki ezt nem érti, az könnyen eltévedhet, vagy azért, mert kevesebbnek érzi magát, hogy szerinte nincs érdemben felmutatható emléke (viszonyításokban értékel), vagy azért, mert azt hiszi ő különb attól, hogy valamire emlékszik, pedig csak másként tanul ugyanarról, mint mindenki más: ami legtöbbször alázat, szerénység, ítélkezésmentesség, multidimenzionális (összefüggéseiben működő) látásmód stb.

Tudatos megközelítés, és értelmezés nélkül sokszor nem segítség egy-egy előző életbeli emlék feljövetele, hanem a korábbiak mellé még  súly, amivel még jobban belevésődtök energetikai kátyúkba pont az elmeműködésetek miatt.

Mintha azt mondanám, hogy van egy 4D-s emléketek (térben, időben mozgó elemekkel), amit megkaptok filmszalagon, és le akarjátok vetíteni egy 2D-s vetítőgépen, ami lineáris síkba amortizálja az adatokat, és amit így, leegyszerűsítve láttok, azt fogadjátok el teljes igazságként, pedig a filmen sokkal több minden rajta van, és pont az tanít, ami nem látszódik a vetítő miatt, arról, ami látszódik.

Tudnotok kell, hogy előző életeitek nem maradtak fent teljes mértékben. Minden, ami egyensúlyba, megértésbe érkezik, az bizonyos értelemben törlődik (átíródik harmóniává). Csakis az maradt fent, ami problémát okozott nektek, ami még mindig tanít, ezért egyre kuszábbak a karmikus szálak, ezért fontos megértések felé haladni, mert ezzel tudtok törölni belőle.

A tudatos megértések, és az annak megfelelő tudatosan választott érzelmi és gondolati minták kezdik el törölni a terheket, amiket cipeltek.

Az emlékezés sokféle módon érkezhet. Emlékezés már az is, mit szerettek, mitől féltek, miről álmodtok, ki szimpatikus, ki ellenszenves – mindez az elme 2D-s vetítőgépének változatában. Ha minden tanulás, az is tanulás, milyen fokú az emlékezésetek így ne gondoljátok, hogy kevesebbek, vagy többek vagytok másféle érzékelésmóddal, másféle emlékezéssel, egyszerűen máshogy érzékeltek, máshogy emlékeztek.

Ne az kössön le, hogyan, mire emlékeztek, hanem az, hogy milyen tudatosan tudtok állni önmagatokhoz, és egymáshoz a tanítási folyamatokban, akár az emlékezés különböző formáiban – ahol nem tudatos emlékezés is egy forma!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!