Manapság egyre többen fedezik fel, hogy a stressz, aggodalom, érzelmi válságok mennyire megviselik az arcot, és egy idő után már a legnívósabb krémek sem tudják visszaállítani az arc tónusait. Így születik egyre több arctorna/arc jóga gyakorlat, melyek rendszeres végzése újra tónust ad az arcnak.

Ahogy a test más részeinek edzése sem mindegy hogyan történik (értem ezen a gyakorlat jellegét, gyakoriságát, az izmok megerőltetésének fokát stb.), az arc izmainak megmunkálása is igényel szaktudást, ezért hiába van tele az internet rövidke videókkal gyakorlatokról, vagy jelennek meg könyvek e témában, érdemes szakemberhez fordulni arcunk formálásához. Így tettem én is, mert nagyon kíváncsi voltam, mire képes az arctorna.

Nem az első élményeimmel kezdeném, hanem a legfrissebbel, mert ez mutatja meg igazán miről is van szó. Az arctorna ugyanis nem pusztán fizikai munka, hanem idegpályák tudatos aktiválása, tanítása és összekötése izommunkával. Az izmokat nem csupán újra és újra megismételt mozdulatokkal építjük fel. Erre remek példa az, ami velem történt.

Fogfájással ébredtem az órám napján, és kénytelen voltam fogászatra menni. Sajgott az egész állkapcsom a gyulladt ínytől, így biztos voltam benne, hogy egy ideig nem tornáztathatom az arcom, mégis elmentem az órára, az új gyakorlatok miatt. Jeleztem a trénernek, hogy mi történt velem, így megbeszéltük csak üljek nyugodtan, csukott szemmel, és a gyakorlatokat csakis gondolatban végezzem.

Meglepetésemre bármennyire nem mozdítottam az arcom, azoknál a gyakorlatoknál, amelyeket már többször csináltuk, az addigi tompa fájdalom pulzálni, és erősödni kezdett. Pusztán attól, hogy arra gondoltam, hogyan végeztem korábban a gyakorlatot, már megindult a fokozottabb vérkeringés az érintett területeken, izmokban, melyekre a vizualizált gyakorlat valós elvégzése hat. A gyakorlat végére úgy felerősödött a fizikai fájdalom, mintha fizikálisan mozdítottam volna az arcom, pedig “csak elképzeltem”, hogy összeszorítom az ajkaimat, és a gondolat hatására az idegpályák már küldték is a parancsokat az izmoknak, a sejtenek, és azok reagáltak. Bár ez nem volt látható fizikai mozdulat, és az egészséges sejtek nem is érzékelték arcom bal felében, azok a sejtek, melyeket irritálta a gyulladás, és ezért érzékenyebbek voltak minden fizikai hatásra, reagáltak rá. Az új gyakorlatnál, melyhez nem volt még az elmémben fizikai munka kapcsolva, nem éreztem ugyanilyen intenzíven a hatást. Nagyon tetszett az élmény! Eddig is sokat foglalkoztam a tudat erejével, számos Spirál technika épül erre a működésformára, most az arctornát is belevettem kedvenc felderítési területeim közé.

Természetesen a tudat ugyanúgy hat pozitív irányban, mint negatív irányban. Ha megállapítom magamról, ma reggel milyen borzasztóan nézek ki, rögzül a tudatban lévő testképben, és még több fizikai munka kell majd a fizikai kép javításához. A tudat sokban befolyásolja a fizikai síkot, ahogy fokozhatja a vérkeringést, felszabadíthat gátolt funkciókat, ugyanúgy blokkokat is okozhat. Az arctorna nem csak visszahozza az arc tónusát, de segít lelkileg is jobban lenni, hiszen a tudat, hogy teszek magamért, dolgozom a változásért, aminek eredménye lesz, visz előre. Lehet, hogy az első pár alkalom még nem mutat valós, jelentős változást a tükörben, de fizikai érzetre mindenképpen megjelenik a feszesebb arckép az alapján, amit érzek, már az első alkalommal. Ez bekerül a tudatba, és ez a kép a tudatban segít a fizikai kép változásában is, ha rendszeresen csináljuk, “tanítjuk”. Így építjük fokozatosan a fizikai változásokat az elménken, és a fizikai gyakorlatokon keresztül, melynek visszacsatolásként elsőként ott vannak a fizikai érzetek, majd arcunk állapotának fizikai síkon megjelenő változása is, és a megnyugvás (azaz a negatív testkép gondolati táplálásának megszűnése) pont az i betűre.