Az eddigi órák kemény munkával teltek, hogy megtanuljuk az arcterületeket, főbb izmokat, mozgástípusokat. Egészen lassan állt össze a kép, mire is megy ki a játék. Ma viszont hirtelen derengeni kezdett: arctánc! Megtanuljuk a lépéseket, és utána már csak vezényel a tréner: most jobbra kicsit, és balra, és felfelé, és tartjuk és most leengedjük és mélyebbre, és ívet rajzol…
Már az első órán megérintett a módszer, mivel összekapcsolja a mozgást a tudatossággal, ezért is döntöttem el, hogy mélyebben is beleásom magam. Mára pedig már nem csak áradozni tudok róla, hanem eredményeket is fel tudok mutatni. Másfél hónap rendszeres edzés után erősödtek a korábban megrenyhült szemizmok, emiatt kevésbé fáradékony a szemem. Az érzelmi viharok, és stressz miatt megviselt arcom pedig velem együtt mosolyog újra.
Nem az öregedéssel volt gondom, mikor el kezdtem kutatni, hogyan is lehetne külső változást elérni drasztikus módszerek nélkül. Az zavart, hogy bárhogy dolgoztam belülről önmagamon, akárhány krémet, vitamint “elfogyasztottam” hozzá, ugyanaz a fáradt, megviselt, megereszkedett, egészségtelen tekintet nézett rám vissza tükörből, már két éve. Elfogadhattam volna, de annyi mindenben újítottam mostanában, hogy rákaptam arra, hogy minél több dolgot kipróbáljak, ennek köszönhetem, hogy megtaláltam a megoldást.
A gyakorló társaimon szintén látható a változás. Ugyanúgy él mindenki, mégis tűnnek el a fáradtság nyomai az arcokról. Korábban interneten elérhető gyakorlatokkal is próbálkoztam, itthon, magamban, de ott korlátozott mennyiségű, terjedelmű anyag érhető el. Most az egész arcra kiterjedő “táncrendet” kapok, amivel otthon magamnak bárhogy variálhatom a lépéseket, megkoreografálhatom a gyakorlatokat, kreatívan, amint végzek a teljes tanfolyammal. Alig várom, hogy elsajátítsam a trénereknek szükséges tudást is, és én is oktathassam, mert TUDOM, milyen öröm az érzés, és a látvány, amit ad.
One thought on “Arctánc”