No hát! Ilyet még nem is hallottam, hogy valaki ibolyából csinál szörpöt! Annyira örülök, hogy érkeznek hozzám írások megosztásra. Annát mikor pár éve megismertem, hangját sem lehetett hallani, olyan visszahúzódó volt. Mostanra önmagán túllépve több történetet is elmesélt magáról a blogomban, a füves blog írásait pedig olyan lelkesedéssel vezeti, hogy minden kép friss, mert ahogy ír, meg is csinálja a recepteket. Nézzük mit mesél nekünk az ibolyáról!

Az ibolya az egyik legkorábbi tavaszi virágunk, szinte már a hóvirággal nyílik. Nagyon sok ibolyafajta létezik, de csak néhányuk illatos. Az illatos ibolya szőnyegszerűen növekszik, az utak mentén, az erdők alján. Számos indát növeszt, melyek meggyökereznek, és újabb tőrózsát hajtanak. A leggyakoribb a lila, de létezik mályva, fehér és háromszínű is.

Illatos virága értékes illatszer alapanyag, Dél-Franciaországban és Olaszországban olajat sajtolnak belőle, s kimondottan illatszeripari célokra is termesztik.

Az ibolya az ehető virágok egyike, főleg édességeket ízesítenek, díszítenek vele, konyakot, szirupot készítenek belőle. Az ibolyaszirup francia találmány, többek között teasütemény ízesítésére, mályvacukor készítéséhez használják. A kandírozott ibolyavirág Erzsébet királyné, Sissi kedvenc desszertje volt.

Gyógyászati célokra levelét, gyöktörzsét és virágát gyűjtik. Hatóanyagai triterpénvázas szaponinok és szalicilsav származékok. Köptetőként légcső- és hörghurut kezelésében használatos. Friss, vagy szárított virágának szörpje, vagy forrázata enyhe hashajtó. Köhögés, álmatlanság, fejfájás elleni teákban alkotórészként, vagy idegnyugtató, izzasztószerként is használható. A középkorban a fekélyek borogatására használták, fontos volt sebgyógyító hatása is.

A nálunk található, minden vad ibolya ehető, bele értve a háromszínűt is.

A legegyszerűbben salátába keverve, vagy önmagában is fogyaszthatjuk. Nem csak salátánk látványát emeli, de íze is finom!

Hozzávalók:

• 1 enyhén felvert tojásfehérje
• kis tálnyi kristály- vagy porcukor
• ibolya szárastól.

A szirmokat mártsuk a meglazított tojásfehérjébe.

A virágokat ezután hempergessük meg a cukorban, majd

vágjuk le növény szárát. Helyezzük egymás mellé a virágokat.

Ezután meleg helyen 1-2 órát szárítani kell.

A kandírozott ibolya légmenetesen lezárva sokáig eláll. Süteményeket díszíthetünk vele, de önmagmában is ízletes csemege. A kandírozott ibolyát por állagúvá is őrölhetjük.

Kristálycukrot is ízesíthetünk, illatosíthatunk vele – az ibolyás cukrot felhasználhatjuk édességekhez (például húsvéti kalácshoz), kellemes aromát ad.

Nagyon egyszerű elkészíteni: közepes befőttes üvegbe rétegezzük a cukrot, a megmosott, száraz ibolyavirágot, 1 rész ibolyához 2 rész cukrot használjunk. Az üveget zárjuk le és minden nap alaposan rázzuk össze. Minél hosszabb ideig hagyjuk az üvegben, annál erőteljesebb lesz az aromája. Néhány hét után a cukrot a szirmokkal le is darálhatjuk.

Hozzávalók:

• 1 kg cukor,
• két nagy csokor ibolyavirág,
• 1 l forralt víz.

Egy átlátszó üvegbe rétegezzünk az ibolyavirágot és a cukrot. Zárjuk le az üveget, és 2-3 napra, tegyük ki a napra. Ez után a forró vízzel öntsük fel, hogy a cukor feloldódjon. Szűrjük fertőtlenített üvegbe, dunsztoljuk ki, majd hűtőszekrénybe, pincébe tároljuk. (ilyen sűrűségben a cukor már önmagában is tartósít).