Ez az a film, amit ha türelmesen végigülsz – ugyanis nincsenek benne akció jelenetek, felfűtött szexualitás, zenei és képi túlkapások, amitől hevesebben kezd verni a szíved, ami folyton fókuszban tartja a figyelmed – akkor nem csak egy estényi filmezés a jutalmad. Szinte mindenre csak utalnak, így az elméd valóban egy csemegét kap, és meglehet még másnap is azon találod magad, hogy el-, elkalandozol gondolatban, hogy is volt ez?
Nem szeretném magát a történetet leírni, mert az olyan lenne, mint amikor kizsebeljük a saját vendégeinket. Annyit szeretnék leírni, ami bennem megmozdult másnap. A szerelem valóban csodákra képes – de nem feltétlen sikertörténeteiben. Képessé tesz a túlélésre, az őszinte megbocsátásra és megértésre, és mindez képes a fájdalmak ellenére megnyugvást hozni a veszteségekben is, anélkül, hogy belerokkannánk, erőnket, kreativitásunkat elveszítenénk. Míg mások úgy tűnik szerencsések, anyagilag előnyösebben járnak, érzelmek hiányában, hazugságokban, a birtoklásban kiégnek, megbetegszenek. Aki képes az őszinte, nem birtokló szerelemre, az egy olyan belső v
ilágra lel, ami szinte mindent segít más színben megvilágítani… Elgondolkodtam a film végén, vajon ki igazán sajnálatra méltó? És arra jutottam, nem biztos, hogy a főszereplő…
A főszereplők ismerősek lehetnek a Perzsia hercege (Gemma Artenton), a Gladiátor (Derek Jakobi) című filmekből, és megjelenik az egykori Jóbarátok Jack Gellerje (Elliott Gould). A film feliratos, március 9-től adják a mozikban.
Film előzetes:
