Szerbiában van egy hegyvonulat, ami furcsa érzéseket kelt bennem. Évekkel ezelőtt is éreztem, de idővel elfelejtettem az érzést. Most, hogy megint arra jártam, pontosan ugyanaz jött elő bennem.
Hiába a hegyek között gurult a kis autó, akkor is, és most is úgy éreztem, hogy vízben vagyunk. Szinte kapkodtam a fejem, hogy valamik úszkálnak körülöttünk, de csak halványan érzékeltem. Most olyan élesen láttam, hogy mik úszkálnak, hogy már szinte zavaró volt. Átvonult egy hatalmas testű bálna emlékképe rajtam egészen közelről, annyira közelről, hogy a szemébe tudtam nézni. Hihetetlen élethű kép volt, minden félelem nélkül – aki ismer, tudja, hogy víziszonyom van, még filmet nézve is zavar a vízalatti világ – most viszont teljes béke társult az élményhez. Miközben figyeltem az óriás méretű halakat, éreztem, hogy egyre emelkedik a rezgésszint, ugyanúgy bizseregni kezdett mindenem, mint amikor kvantummezőt készítek kristálykoponyákkal, pedig csak egy „elképzelt bálna szemébe néztem”.
Persze elmémmel eszembe jutott, hogy a bálnák és delfinek mennyire kivételes állatok. De valami félretolta az elmémet, és helyette másról kezdtek gondolatok érkezni.
Sokszor könyveljük el arról, amit látunk, hogy az csak annyi, amennyi látszódik. Így hegyvonulatról azt gondoljuk, az mindig is magasan volt, tavakról azt hisszük, azok mindig is tavak voltak, és ezért nem értjük, hogyan bukkanhatnak rá tavak mélyén épületromokra, óceán mélyén vagy hegy tetején piramisokra, vagy hogyan lehetséges több ezer méter magas hegyekben sós vízű tóra találni, miért van magas rezgése egy kietlen, elhagyatott tájnak stb.
A Föld felszíne azonban már többször is átrendeződött. Olyan rengeteg idő telt el a különböző formák között, és akkora méretű változás ment végbe, amit az emberiség nem tud dokumentálni, hogy későbbi korok is tudjanak róla.
Eképp, ha elgondolkodunk azon, amiket korábban írtam, akár Magyarország esetében sem feltétlenül a mostani földrajzi viszonyokban, vagy az általunk ismert történelemben kell gondolkodnunk, ha energiákról van szó. Lehet például a domborzatunk egy valamikori hegyvonulat csúcsa csupán, melynek völgyében élt egykori civilizációk építményeikkel együtt most mély föld réteg alatt pihennek. Ha mondjuk egy tavat kell keresnünk kapcsolódáshoz, nem feltétlenül általunk most ismert tónál kell keressük. Marad tehát a vezetettség, és az elme ismeretanyagának harca, elhiggyük-e?
A Magyarországon eddig általam felkeresett helyek közül egyetlen helyen volt olyan meghökkentő megélésem, mint Boszniában, vagy Bulgáriában, és ez nem a Pilisben volt. Erről akkoriban írtam is a blogomban. (A Zempléni szem (blog), folytatása: Villámtanulás (blog)), de a blogomban nem írtam le egyértelműen, hogy mit is láttam, mert egyszerűen én magam sem tudtam mit kezdeni vele. Ezt a helyet úgy hívják: Zempléni Tengerszem.
Most, hogy kicsit több információ állt össze bennem energetikai átjárókról, úgy döntöttem a napokban visszamegyek ide. Első alkalommal sima turista voltam, most megnézem, második alkalommal is megmozdít-e bármit bennem, úgy, ha viszek oda kristálykoponyákat is… (drón felvételhez klikk)
Klikk a képre
Klikk a képre
