Amikor valaki megérkezik életünkbe, önmagunk olyan részei érkeznek hozzánk, amikről nélküle meglehet nem tudnánk. A tudatos ember életében mindenki más önismerethez vezet.
A tudatos ember mindig azt figyeli elsőként, mi mozdul meg benne, és nem azt, ki éri ezt el vele kapcsolatban. A tudatos ember tudja, hogy legtöbbször másoknak köszönhetően bányászódnak ki belőle érzelmek, gondolatok, megélések, amik által tanulhat arról, mit tartson meg, mit engedjen el, min változtasson a fejlődéséhez, békésebb megélésekhez.
Nem mindenki hoz könnyű, kellemes megéléseket, de mindenki olyasmit hoz, aminek felismerésére önmagunkban szükségünk van. Ezért hálával tartozunk egymásnak. A hála – amennyiben őszinte – pedig az a rezgéstartomány, mely képes számtalan negatív érzésből kiemelni minket.