Hadd adjak át pár gondolatot, amiket aktuálisnak érzek, amik kristálykoponyáktól érkeznek…

Bár az üzenet személyes, kicsit kódolt is, mert nekem szól, de talán másnak is szólnak szavai, rezgései (háttér információ: a Souza koponyák korábbi őrzője meghalt, ezután kerültek a koponyák Magyarországra)

“Ismerem a halált, de azt keresem, aki él.

Sokan a földi szerelemre, a földi szexualitásra hiszitek azt, hogy az az élet forrása, és emiatt haltok korán. Túl korán lemondotok az életről olyan csalódások miatt, amik nem az életről szónak.

Ismerem a halált, de azt keresem, aki él, mert csak aki él, az tud az életről beszélni.

Lezárjátok magatokat az éltető erő elől, csak mert időnként fáj, ahogy próbál átfolyni rajtatok. Nem az éltető erő fáj, hanem mindaz, amit választottatok életeken át, és torlaszként állja útját annak, amire annyira vágytok. Nem a fizikai halállal haltok meg, azzal csak új lehetőséget kaptok. Akkor vagytok igazán „halottak”, amikor ellenálltok az igaz belső mosolynak, amikor kívülről akarjátok kiharcolni, megvásárolni, kompromisszumokkal elérni.

Úgy születtél le, hogy ismerted mi az életerő, és szerelemnek hitted, és meglepődve láttad, itt hogyan értelmezik a szerelmet, és próbáltad úgy megélni, ahogy itt szokás, és ebbe sorvadtál bele. Emiatt tudod, milyen az élő halottnak, energetikailag haldoklónak lenni. Mivel nem találtál embert, aki ugyanúgy értelmezi a szerelmet, mint te, elfordultál az éltető erőtől, ezért kaptad a kristálykoponyákat. Nélkülük már nem lennél itt.

Ismerem a halált, és te is ismered… és ő is ilyen.

Vajon meg mered magadnak engedni az életet, anélkül, hogy eltemetne újra a halál emléke?

Ismerem a halált, és te is ismered. Túl sokan ismerik. Mikor kezdtek el élni?Legnehezebb belül megengedni, mert leköt az, ahogy kívülről haldokoltok.

Ismerem a halált. Te is ismered, és ő is ismeri. De az életet is ismerem. te is ismered, és ő is ismeri. Kezdjetek el igazán élni!”