Villámtanulás a jövő

Kicsit írnék még arról, amit a Zempléni Tengerszemnél tanultam. (Előzményhez klikk ide)

Tegnap előadásokon vettem részt, és a tegnapom tökéletes példája volt annak, ami jelen életünket jellemzi. Az előadások hatására, a mindenféle tudományos információtól, latin kifejezéstől estére lezsibbadt aggyal néztem ki a fejemből, és úgy éreztem a töménytelen információ áradat ellenére egy perccel sem vagyok előrébb, hiába ültem ott órákon át. Eközben mindaz, amit a Tengerszemnél kaptam a pillanat egy töredéke alatt, továbbra is tanít belül, egy párhuzamos síkon arra várva, hogy akárcsak egy pillanatra is odafigyeljek, mert annyi pontosan elég ahhoz,  hogy újabb rétege bontakozzon ki a gondolatcsomagnak, amit kaptam, anélkül, hogy órákon át magyarázná valaki, egyenesen a saját gondolataim közé kicsomagolva, példákkal illusztrálva.

Jelenlegi működésformánk szinte lehetetlenné teszi, hogy más síkokkal/dimenziókkal is kapcsoltba kerüljünk úgy, hogy az be is tudjon épülni életünkbe, esetleg tanulni is tudjunk belőle. A tegnapi előadást 5 órán át hallgattam, és idegen maradt számomra. Ha össze kellene foglalnom miről szólt, el tudnám ismételni részeit emlékezetből, mint egy papagáj, de nem mert értem is. Azt persze tökéletesen le tudom írni, milyen volt az előadó, mennyi ideig tartott egy szünet, milyen ruhában voltak a többiek. Ezzel szemben a Zempléni Tengerszemnél elég volt egy villanás, mint valami “villámtanulás”, és órákon át tudnék regélni róla teljes meggyőződéssel, de nem tudnám elmondani mennyi ideig tanultam róla, kitől tanultam, vagy mikor tanultam, mivel nincs ideje, csak eredménye. Lehet, hogy tudományos értelemben nem állja meg a helyét, amiről írni fogok, mivel nincsenek hozzá pontos szakmai ismereteim, de itt belül, tudom miről próbálok beszélni, érzem, hogy igaz, és alkalmazni is tudom, ezért tudok írni róla.

Elménk befogadó képessége többnyire a fizikai érzékszerveink tapasztalásaira szorítkozik – amit látunk, amit  hallunk stb. Az agyféltekéink használásában vagy a bal, vagy a jobb erősebb, de valahogy nem jellemző az Emberre, hogy a két agyféltekéjét harmóniában tudja használni, és ne csak egy síkon tudjon működni.

Az agy leegyszerűsített, statikus képeket gyárt arról, amit a fizikai szem lát a maga korlátaival, és ezeket a statikus képeket egymás mögé helyezve hoz létre mozgást, amivel azonban lemorzsolja a valós mozgások, az egymásra épülő energetikai rétegek érzékelését. Ez utóbbiakat a kevésbé használt 3.szem képes érzékelni, de ha használatba lép is, az agy működése többnyire nincs felkészítve ennek értelmezésére, nyomon követésére, mivel nincs hozzá szokva, hogy mozgásban lévő többsíkú energetikai rétegeket értelmezzen.

Ami egy villanásként érkezett:

“Amikor 3. szemeddel érzékeltél minket, az agyad nem tudta követni az onnan továbbított impulzusokat, mivel azok egyszerre működő, több rétegű energetikai hullámok voltak, azaz egy időben több réteg mozgott, több minden is történt, amit te hirtelen egy fény jelenségként, összetett képként érzékeltél, és az impulzus hatására az agyad zavarba jött, s hogy a rend helyreálljon, azonnal átváltott arra, amihez szokva van: a fizikai szemeddel próbáltál látni, fókuszálni, értelmezni, de ezzel kiléptél abból az üzemmódból, amivel érzékelhetőek vagyunk. Ezért nem érzékeltél minket egy villanásnál tovább. Amint keresni kezdtél a fizikai szemmel, a látótered beszűkült, a tükörkép átfordult a fizikai szem által érzékelhető tartományra, de így is sokkal több mindent vett a “vevőkészüléked”, mint pusztán egy fényfolt látványa, és ezt nagyon jól tudod. Annak, amit érzékeltél rétegei vannak, és azokat megkaptad, beépültek, részeddé váltak az érzékelésükkel, időtől, helytől függetlenül. 

A tanulás nem más, mint önmagunkba épülés. Amit igazán tudsz, az beépült, az természetes részed, evidens számodra. Előveheted, félrerakhatod, tied, mint ahogy mozgathatod a kezed, vagy hagyhatod pihenni, nem pedig emlékezned kell rá, hogyan is kell. Nálunk a tanulás egy villanás, egy villanásnyi sűrített energia. Nálatok a tanulás hosszú folyamat, emlékezettel felidézendő, külső információgyűjtés, többnyire olyan információké, amit mások tartanak fontosnak. A hozott, beépített információt tehetségnek nevezitek, a külső információk bemagolását pedig tudásnak tartjátok. Az agy emlékezőképességét edzitek tanulás címén, ez pedig az agy egyik agyféltekéjét mozgatja csak, és a belső tudásra való hajlamotok elsorvad. (Belső tudás= villámtanulás energiákon keresztül, gondolatcsomagokban).

A 3 dimenziós idő korlátoltan képes energiákat mozgatni, így az agy ellustul. A gyerekeitek közül már nem egy képes a villámtanulásra, és nem érti miért kell az iskolában felesleges dolgokra időt pazarolni. Ezek a gyerekek képesek energiákban lehozni tudást. Nem viselkedési problémákkal küzdenek, hanem veletek, ugyanis másként működnek, amit ha nem hagytok, viselkedésükkel jelzik.

A tudás nem helyhez, vagy időhöz kötött, hanem feladathoz, küldetéshez. Nem ugyanazt kellene tanítanotok mindenkinek, mivel nem mindenkinek ugyanarra van szüksége.

A hely és idő összekapcsolódása villanásokat ad, amik több rétegű információ áradatot hordoznak magukban, de ti csak egy síkot értelmeztek belőle, mert a helyre, és az időre, a résztvevőkre fókusztáltok (lineáris működés). Az “ITT és MOST” nem helyet és időt takar, hanem dimenzionális rétegek elérhetőségi pontját egy mátrixban, amennyiben képessé váltok lehántani róla a statikus, egy síkbeli értelmezést.

“Ez nem a te MOST-od” azt jelentette, hogy nem az Ember “MOST” értelmezése. A MOST ugyanis nem egyetlen kimerevített pillanat, amit te is kerestél először. A MOST sokkal összetettebb, sokkal több mozgást, történést, síkot, energiát tart egyben, és emiatt nem csak egyfelé haladhat tovább. Ha ez még nem elég bonyolult, akkor azt is vedd számításba, hogy  a “nem csak egyfelé haladhat tovább” azt is jelenti, hogy több lehetőségből lehet válogatni, merre tovább, és azt is, hogy egyszerre több lehetőséget is lehet választani, futtatni, csak győzd kezedben tartani a párhuzamos síkokat, és értelmezni a szálakat, amik minden MOST-ban tovább osztódhatnak. Ebből az Ember egyelőre azt tanulja, hogy nem csak egy lehetőségből lehet választani azt, amelyiket tovább futtatja szabad akaratával. Még mindig lineáris síkként értelmezve ugyan, de az minden MOST-ban változtatható, azaz már a lineáris síkon belül is hatalmas szabadságot lehet felfedezni, az elme alkotta “szűk folyosó falai” kezdenek kitágulni, ami megalapozza a további síkok lehetőségének felvillanását…

Nehéz ezt a jelenlegi alacsony DNS kihasználtságoddal, egy síkú, lineáris létezésformádban követned, de jönnek a változások. Nem véletlenül érkeznek a DNS-el kapcsolatos felfedezések. Az egyik Spirál gyakorlat pedig sokat segített neked annak értelmezésében, amit láttál, hiszen az a gyakorlat tanított meg téged arra, hogy egyszerre több dolog történik.

Ne érdekeljen ki mit gondol, ki milyen működést, gondolkodást választ: a sajátodat kövesd, és mindenkit ugyanerre buzdíts! A szálak kezdenek lazulni, és szépen összetalálkozni. Értelmet fog kapni egyre több Emberben a működés, érzékelés-, gondolkodásmód fontossága, és kapukat fognak nyitni a lehetőségek előtt, amivel változtathatnak rajta, ha úgy döntenek…”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!