Fontosnak tartom kiegészíteni az előző írásomat (lsd. ITT) azzal, hogy a Szeretet megértése nem jelenti azt, hogy bárki hülyére vehet, kihasználhat, mert mindent megbocsájtunk, ergó bármit tehetnek velünk a végtelenségig, szeretettel telten mosolyogva asszisztálunk, hiszen ők is szeretetből tették, tanítani próbáltak. Amiről én próbáltam írni, az belső megéléseinkről szól, hogy kifelé mit lépünk, kifelé hogyan viszonyulunk, az a következő lépés: az mutatja meg, milyen tudatosságszinten sikerült elérni annak megértését, hogy minden tanulási folyamat: egy része hozott (kötelező), egy része most termelődik (választható).

Más tehát felismerni az önmagunkban felbukkanó érzéseket, és rájönni arra, melyik miért fordult negatívba, és mennyire hat ránk, és más felismerni kivel, milyen, mennyi törlesztendő karmikus tanulási folyamatunk van, és annak miként lehet érvényt adni. A felismerés még nem jelenti, hogy a karmikus adósság azonnal meg is szűnt, csapot-papot otthagyhatunk, de a felismerésekkel meggyorsíthatóak a folyamatok, és könnyebben feltűnik, mikortól használják ki, hogy valamikori adósságunk (ami lelkiismeretfurdalással jár, és folyton adni akarunk) egyensúlyra törekszik, de tudatosság hiányában újabb egyensúlytalanságba csaphat át, pusztán mert nincs megértés mindkét fél részéről, pedig változott a felállás.

Ugyanazok a dolgok nem szólnak kötelezően mindenkinek ugyanarról, hiszen nem ugyanazt váltják ki belőlünk. Így az sem biztos, hogy egyszerre tanulunk egy ugyanazon dologból. Előfordulhat, hogy nekünk leesik a tantusz, kivel, mi dolgunk volt, merre tovább, a másiknak azonban nem, és próbálja futtatni tovább a megszokott módon azt, ami addig működtethető volt, számunkra viszont az ebben való részvétel már csak időhúzás, amiből ugyan lehet tanulni továbbra is, de minőségileg koránt sem lehet ugyanannyit fejlődni, mintha ugornánk a következő szintre. Belső változásaink külső változásokat sürgetnek, ezért tartanak sokan tudat alatt a valós belső változásoktól. Az ismeretlen sokaknak riasztó, kényelmetlen!

Abban az esetben azonban, ha azt választjuk, hogy maradunk a megszokott langyos vízben (fejlődéssel járó újat elodázva), az energiafelvételünk is csökken, és szép lassan leamortizálódunk. Úgy is ábrázolhatnám mindezt, hogy minden új tanulási folyamathoz teljes gőzzel kapunk segítséget, hogy megtanulhassunk különböző terepeken életben maradni. Legyen ez mondjuk a víz. Mikor végre megtanultuk, kapunk egy repülőt, hogy a levegőben is el kezdhessünk felfedezéseket tenni. Ha viszont vízen maradunk, a repülőnk egy idő után berozsdásodik, elavul, és meglehet szép lassan el is süllyed, és nem értjük mi történik, hiszen olyan büszkék voltunk a felismeréseinkre, melyek alapján repülőt kaphattunk. A felismeréseink azonban csak a szárnyaink, ha nem kezdünk el velük megfelelően szárnyalni, sokat nem érnek.

Nem arról írok, kinek mi mit kell jelentsen a felismerésekkel járó változás, hiszen az az egyén útja. Csakis arról írok, hogy folytonos energiaáramlások vannak, és ezek megértése sokat segíthet megéléseink változtatásában, amennyiben azok éppen negatívak. A meg nem értésből fakadó saját negatív érzéseink ugyanis minket húznak le, saját életünket keserítik meg.

Ha csupa olyan érzéssel telítődünk meg, amivel magunkat nem szeretjük, milyen alapokra építve próbálunk másokat szeretni, ami szintén belőlünk tud kiindulni? De nem is erről akartam ám írni, hanem arról, hogy a belső elfogadásunkkal még mondhatunk kifelé nemet, és ez fontos felismerés volt saját életemben.

Ha olyan ember van az életünkben, akivel folytonos konfliktusaink vannak, első lépés, hogy saját magunkban megteremtsük a békét: megtaláljuk azt a nézőpontot, amivel nem billenünk ki, nem haragszunk, amivel hálát tudunk érezni az addigi ily módon érkezett tanításokért, de ettől még nem felejtjük el, mi minden van már mögöttünk tapasztalásként, csupán nem rakunk rá érzelmi csomagokat, és ezek után tiszta szívvel mondhatunk nemet a következő konfliktus teremtő próbálkozásra, vagy akár bármi további kapcsolódásra, ha kiderült számunkra, hogy úgysem egy irányból közelítjük ugyanazt, és csak nehezítjük egymás dolgát.

Az ilyen döntés mindig nehéz, a megszokásaink miatt, de egy ilyen lépéssel rengeteg kellemetlen ismétlést kiiktathatunk az életünkből, hiszen tudatosan energetikai mezőt bontunk, és nem csak kibekkeljük, míg elkopik valahogy az a mező külső ráhatásokkal (pl. másikra hárítjuk a döntést). Ennek azonban alapfeltétele, hogy valóban békével tegyük meg, mert ha negatív érzelmeken alapul az elutasításunk (puszta félelemből, haragból például), az nem ugyanaz. Jönni fog egy ugyanolyan típusú ember, ugyanolyan kihívásokkal, hogy megtanuljunk békével nemet mondani olyan energetikai útvonalakra, amik újra és újra csak lefelé húznak, ugyanis a Felemelkedés korszakát éljük! Ez áldozatok nélkül nem megy, tudatosság nélkül pedig súlya van az áldozatoknak, és nem érdeme Fejlődésünk azonban nem személyeskedés, a súlyt a személyeskedés (énképpel azonosulás) adja!

Ha fel akarod fedezni az Univerzum titkait, gondolkodj energiákban, frekvenciákban, rezgésekben! (Nikola Tesla)