Ebbe a gondolatba futottam bele ma reggel, és milyen igaz: az is a tudatlanság birodalmába tartozik, amikor tudni sem akarunk arról, mi mindent nem tudunk, és végső igazságként tekintünk rész igazságainkra, amik gátolhatják nagyobb igazságok felfedezését. Mennyi konfliktusnak forrása ez!

A tudatos létforma ezt elismeri, és nyit minden felé, amivel többet megtudhatunk önmagunkról, a világról. Ebbe az is beletartozik, hogy engedjük kiderülni, ha valamit nem jól tudtuk, nem jól gondoltuk, és lehetővé tesszük, hogy ismereteink bővüljenek, változzanak, akár átíródjanak – azaz fejlődjünk. Ezzel fejlődik maga a világ is.

Lazítsunk a nézeteinken! Szedjük össze a bátorságunkat, és kukkantsunk nem-tudásunk mögé: fedezzünk fel számunkra eddig ismeretlen területeket! Ha a sok tudásunkkal, elvünkkel nem sikerül békés, nyugodt életet elérni, akkor a béke és nyugalom forrása ott lehet, amiről még nem tudunk. Bontsuk tudatosan nem-tudásunk falait!