Természetesebb, mint gondolnánk

Egyre több “furcsa” dolog kerül nyilvánosságra, olyan dolgok, amik egészen más megvilágításba helyezhetik az önmagunkról, emberekről, vagy akár az egész világról alkotott eddigi képünket. Ma már dokumentum filmeket mutatnak be nálunk jóval magasabb intelligenciával rendelkező egykori civilizációk létezésének bizonyításaként, ami igencsak megkérdőjelezi a Darwini tanításokat, továbbá olyan felfedezések is napvilágra jutottak, melyek szerint már egyáltalán nem kizárt, hogy van élet más bolygókon is, és a mi beszűkült Univerzum elméletünk is sokkal tágabb, mint azt gondoltuk.

Csak mert nincs tudomásunk valamiről, csak mert elvetjük létezésének, működésének lehetőségét, még nem szűnik meg léte, érvényessége, csak mi fordultunk el tőle, és teszünk úgy, mintha nem is létezne. Ha így nézzük a dolgokat, és visszagondolunk 40-50 évvel ezelőttre, mennyi tudástól vonta meg magát az emberiség, csak mert elutasító volt? Ha így nézünk a mostra, mennyi mindentől zárjuk el továbbra is magunkat, csak mert ugyanaz a hozzáállásunk?

De nem olyan könnyű nyitni! Annyi mindennel tömték tele a fejünket!

Ott bujkál azonban a mai napig bennünk valami, amit senki sem fojthat el: emlékek. Nem tudunk velük mit kezdeni, de fel-feltörnek belőlünk, érthetetlen vonzalom, érdeklődés, kíváncsiság és egyéb formákban.

Valljuk be őszintén, milyen sokunk számára elképzelhető, hogy valamikor az Ember puszta gondolataival képes volt nagy kőtömböket mozgatni térben, vagy hogy tudta gondolati síkon gyógyítani önmagát, ezért nem okozott gondot akár több száz évig is élni (lsd. Bibiliai utalások). Egyre kevesebben kapjuk fel a fejünket ellenkezően, mikor valaki azt tanácsolja, hogy kezeltesd magad energiával, fordulj kineziológushoz, igyál gyógyteát, vegyél részt reinkarnációs utazáson, stb. sőt, egyre többen vesznek részt olyan meditációkon, tanfolyamokon, melyek a DNS fejlesztésével, mentális energiákkal, különféle rezgésterápiákkal, akár szerv újranövesztéssel foglalkoznak, és egyre többször elfogadott olyan univerzális Lények segítségére hivatkozni, melyek magasabb dimenziókban élnek párhuzamos létformákban, és médiumok, csatornázások által “fordítják” nekünk az üzeneteiket, amik lássuk be, működnek, sorra válnak valóra!

Hogy is van ez akkor?

Érdemes nem szélsőségekben mozogni. Bölcs nem elutasítani rögtön mindent, főleg, ha többször is ránk talál valami, és ugyanúgy bölcs nem azonnal befogadni bármit. Először figyeljük meg! Figyeljük meg, engedjük kicsit közelebb! Figyeljük meg, mit vált ki másokból, mit vált ki belőlünk, mit vált ki belőlünk az, amit másokból kivált, ne essünk a tömegpszichózis lelkesítő csapdájába. Keressünk gyakorlati tapasztalásokat, ami sokféle lehet: fizikai, érzelmi, mentális síkú stb. de főként azt figyeljük, mit hoz saját életünkbe, a mindennapjainkba, hiszen abból van a legtöbb.

Keressük meg, miért futott be hozzánk az információ, hiszen az sokkal több minden lehet, mint amivel általában számolunk. Vegyünk néhány példát arra, hogy kezünkbe kerül valami előadás lehetősége. Mi minden miatt találhatott meg minket?

Meg kell ismerkednem általa valakivel, vagy később azon a valakin keresztül újabb valakivel, de nem kell elfogadnom magát, az információ tárgyát, akár egyet sem kell vele értsék, épp csak meg kell találjam ezt a valakit, ezért nem jó, ha teljesen elutasítom. Pl. részt veszünk egyszer valami előadáson, és többet felé sem nézünk, mert borzasztónak találjuk, (de adtunk neki egy esélyt) viszont ott olyan személybe botlunk, aki meghatározó lesz valamiért az életünkben.

Segíteni tud nekem, vagy rajtam keresztül valaki másnak az információ, ha befogadom. Pl. részt veszünk valami előadáson, ott meghallunk valamit, majd később beszélgetünk mással, máshol, elmeséljük neki miről volt szó, és kiderül pont ilyesmire van szüksége, így arra tudjuk irányítani, indirekt módon mi magunk is átadójává válunk.

Egy láncreakciót indít el számunkra valami információ, ha nem utasítjuk el. Pl. Elmegyünk egy előadásra, ahol fellép egy másik előadó, akiről nem tudtunk, de érdekes dolgot vet fel, ezért elmegyünk az ő előadására is, ahol megintcsak hallunk valamit, és fokozatosan egyre közelebb kerülhetünk így valamihez, ami fontos lesz számunkra, de kell az idő, kellenek a lépcsőfokok, hogy be tudjuk fogadni.

Életünk részévé válhat valami. Pl. Elmegyünk egy előadásra, és annyira magával ragad minket, hogy mélyebben is beleássuk magunkat, akár életformánkká, vagy hivatásunkká is válhat. Esetleg teljesen új útra fordít, amit az előadás nélkül ki sem próbáltunk volna.

Megismerkedünk valami információval, ami világkép változást hoz nekünk, korábbi meggyőződéseink átértékelődnek. Pl. Elmegyünk egy előadásra, és döbbenten fedezzük fel, hogy olyasmit hallunk, amiben sokkal könnyebb hinnünk, működnünk, mint korábbi megközelítéseinkben.

Tesztel az információ. Azért botlunk bele, hogy felismerjük-e benne az ismétlést, ellent tudunk-e neki állni, hogy helyette inkább valami új jöhessen az életükbe. Pl. anyagilag kimerít bennünket egy tanítás újabb és újabb eladása, de gyakorlatban nem igen tudunk általa változni. Újabb előadással újabb ilyen pénzlehúzó folyamatba rántanának bele minket, ha nem tudunk ellenállni a képességet hirdető csábításoknak.

Sorolhatnám még. Csak oda szerettem volna kilyukadni, hogy nem minden az, aminek látszik, és meg kell tanulnunk valahogy nem az alapján választani, hogy valami érdekesnek hangzik az elme számára, vagy sem (amit egyébként a marketing megcéloz), hanem hogy dolgunk van-e vele, vagy sem. Még csak nem is úgy, hogy MOST dolgom van-e vele, vagy sem; hanem úgy, hogy segíti-e a Nagyobb képet, a távolabbi célokat, vagy sem. EZ pedig a multidimenzionális működésforma, az idősíkok tárgyköre: a jövőnk magja és a múltunk termése egyszerre a jelenben, számunkra feltétképezhetetlen számú kiterjedéssel, manifesztációs lehetőséggel.

Ehhez sohasem tudok közelebbi példát hozni, mint az a világ, amivel a Spirál technikák, és a kristálykoponyák működtetésekor találkoztam (megjegyzés: elfogadom, hogy sok minden más is foglalkozhat ilyesmivel, de ezekről van némi gyakorlati tapasztalásom). A kristálykoponyák azonban sokak számára ijesztőek, pedig remekül besimulnak a mindennapokba, hiszen nem szólnak másról, mint a tudatosságról, ami az Emberi lét része.

Hogy ne csak az elméletet súroljuk, egy kicsit kérdezősködtem, másoknak milyen gyakorlati tapasztalásai vannak. Csupa olyan embert “szólaltatok” most meg, aki bármelyikőnk lehetne.

Van egy kis csoportunk, akikkel ízlelgetjük, mire is jó egy kristálykoponya. Közel másfél éve futottunk bele a világukba. Mindenfélék vagyunk: kisnyugdíjas, fogorvos, ápoló, röntgen asszisztens, könyvelő, tanár, informatikus, diák, terapeuta, és sorolhatnám. A csoport többsége érdeklődött már korábban is spirituális dolgok iránt, de érzékenységükben, érzékelésükben közel nem álltak ott, ahol szerettek volna. Egyszerűen csak keresték magukat.

Meglepődve vettem észre azok alapján, amiket elmondtak, hogy mennyi metafizikai érzet, gondolat  jelent meg mindannyiuknál, ami egyszerűen beilleszkedett a mindennapjaikba. Természetessé váltak olyan megoldások, amik nem teljesen az elmére, tanult információkra hagyatkoznak. Átálltak egy olyan gondolkodásmódra, ami nagyobb hangsúlyt helyez a megérzésekre, a szeretetre, a Földre, az elfogadásra, a befogadásra, a túlzott aggodalmaktól mentes gondolatokra, és ezt a hozzáállást beépítették a családi életükbe, a munkájukba, az emberekhez való viszonyulásukba, a mindennapjaikba. Kiegyensúlyozottabbak lettek, kevesebbet panaszkodnak olyan dolgok miatt, amibe nem lehet beleszólásuk, hatékonyabbak ott, ahol viszont rajtuk múlnak dolgok, és több lett bennük a  megértés.

Ami a legmegdöbbentőbb számomra, hogy automatikusan nyitottabbá váltak egy olyan átmeneti “üzemmódra”, ami híd a 3D-s, lineáris érzékelés, és a multidimenzionális érzékelés között – pedig átlagos emberekről van szó, mindenféle szuper képesség nélkül. Az is érdekes, hogy legtöbbjük egy idő után (tapasztalatok után) megszemélyesíti a kristálykoponyákat, és tudatos, érző rezgésként utalnak rájuk, akikkel kapcsolódni lehet, akik képesek egyfajta “társként” működni, akár tanítani, mint az Univerzum “lényei”.

Sosem gondoltam, hogy ennyi támogatást tudnak adni

Sosem gondoltam volna, hogy ennyi támogatást kaphatok tőlük. Másfél év alatt egy egész kis csapat gyűlt össze nálam. Egy biztos, számomra: nem csak kövek, vagy tárgyak, hanem nagyon is élő, létezők, mind más-más személyiséggel, jellemzővel. Mint ahogy mi, emberek is egyediek vagyunk. Talán épp ez a dolguk, hogy erre emlékeztessenek, és kibontsák olyan színeinket, amik eddig alvó üzemmódban voltak, vagy megfeledkeztünk róluk.

Mindig akkor érkezik egy új, amikor “szükség van rá” és olyan részemet erősíti, ami épp támogatásra szorul. Ez legszembetűnőbben a legutóbbi kristálykoponyánál érezhető. Ezért el is kereszteltem Szinkronnak. Pont akkor érkezett, amikor a továbblépésemhez kezdtem keresni a kulcsot, és ebben fajsúlyossá vált régi kötődések elengedése, az önbecsülésem erősítése. És bár épp nem akartam most koponyára költeni, de ahogy megláttam őt, attól kezdve ez már nem volt kérdés. Érdekessége, hogy apatit kőből van, ami a változás köve, és segít az elengedésben is. Folyamatosan velem van gondolati sikon azóta is.

Nem gondoltam, hogy létezik ilyen fajta kommunikáció

A kristálykoponyákkal kapcsolatban: nem gondoltam volna, hogy létezik olyan kommunikáció, ami kristálykoponya és ember között van! Személy szerint hirtelen belépő gondolatként “hallom”. Van, hogy csak érzés szintjén jelentkezik valami, van, hogy gondolati úton. Azt nem tudom, hogy a koponyák okozták-e a változásokat az életemben, vagy azok amúgy is bekövetkeztek volna, de azóta indultak be dolgok, mióta beléptek az életembe. Mindenféleképp jó, hogy vannak, és segítenek.

Úgy érzem, hogy a kristálykoponyák fontosak nekem, még ha nem is gyakorlok minden nap. Az új, kék (apatit) koponya, amelyik a Zenit nevet kapta, pl .elég egyértelműen azt “mondja” nekem, hogy kell foglalkozni dolgokkal, ki kell kommunikálni azokat. Hol megy, hol nem.

Meglepett, hogy fizikai síkon is hatnak

Nekem a legfrissebb élményem az új koponyámhoz fűződik. Ez egy sárgás, narancssárgás hematoid kristálykoponya. Mióta megérkezett hozzám, egyfolytában a gyomor, és epe problémáimon dolgozik (napok óta hasmenésem van, tisztulok). Ma reggel pedig furcsa dolgot tapasztaltam. Mivel elég nagy koponya, tartom a kezemben, és egyszercsak valami vezetni kezdte a kezemet a csípőcsont, majd a keresztcsont felé. Közben a koponya teljesen átmelegedett, a csontokban pedig bizsergő érzés jelent meg.

Úgy érzem, most fizikai síkon dolgozik, és nagyon erősen felerősíti a tenyerem is, dől belőle az energia, így amikor csak a kezemet teszem a csontokhoz, az is furcsa bizsergést vált ki fizikai szinten. 

Még új ez az egész, de meglepő, amit kiváltanak belőlem

“Nekem eddig nem sok tapasztalatom volt a kristálykoponyákkal. Most viszont hirtelen kettő is került hozzám. A kisebb rózsakvarc, a nagyobb ametiszt. A kicsi igen gyorsan érzelmekben szólt hozzám, mikor kézbe vettem először. Átjárt, és kirázott a meleg és hideg. Hasonlót tapasztaltam egy meditáláskor vele, akkor ez az állapot egy jó ideig változatlan, és erős intenzitású volt.

A nagyobb pedig, mikor a Larimar boltban megtaláltam, fura élmény volt: ahogy beléptem a boltba, jobbra néztem, és éreztem, hogy onnan nagyon jön valami. Ránéztem, és éreztem, hogy ő valami különös,de nem akartam megvenni, hiszen épp lett már egy, és egyébként is, 3 hónappal ezelőtt még azt sem tudtam hogy mi az, hogy  kristálykoponya! Aztán, ahogy a kezembe került, átjárt valami irtó erős! Azonnal leraktam, mert attól tartottam, hogy “hatalmába kerít”, és nem tudom nem megvenni. De az eladó csak visszaadta, hogy fogjam csak nyugodtan, nem kell megvenni, csak figyeljem meg, hát visszavettem magamhoz egy kis huzavona után, és ott valami megdöbbentő átváltozást éltem meg! Olyan volt, mint egy energiazuhany, ami egy pillanat alatt lemos minden elmebeli koszt rólam, és hirtelen belső csend, és nyugalom volt bennem. Egyszerűen boldog voltam, és egy jó ideig meg sem akartam szólalni. Szóval ilyen volt az én találkozásom velük.

Az utóbbi 2 napban megszenvedtem, bukdácsoltam, nyugtalan, és feszült voltam, aztán meg érzelmileg teljesen eltompult, kiürült – most már tudom, hogy ez a retrográd nyavaja, és bolygóállások miatt van (retrográd Merkúr). Mikor este hazaértem, odavettem a koponyákat magam mellé, és kezdtem a napi feszültséget levetni tudni, megnyugtattak. Szóval hatnak, és segítenek. Kiváncsian várom a folytatást, milyen részei lesznek az utamnak.”

Eleinte rájuk nézni is féltem

Nekem az első kristálykoponya a félelmek elengedéséről szólt. Az Indiana Jones filmben féltem még rájuk nézni is. 😌

Ahogy lecsaptam az Ebay-en a megrendelésre az első kristálykoponyámhoz, olyan határozott érzésem volt, hogy már ott van velem, pedig még csak elindult felém. Érdekes érzés volt, és elsőre természetesen megijedtem, hiszen annyira hozzászoktam már, hogy mindentől megijedek. Nem is tudtam, hogy létezik másmilyen reakció is a félelmen kívül. 

Sokáig gyakoroltam vele, mire belépett az életembe a második kristálykoponya, a kis lila-fehér ametiszt. Nagyon különleges rajzolata van! ☺ Vele valahogy tisztábban mentek a dolgok, meditációk, mint előtte. A mai napig a mellkasomon csücsülve indítják a reggelt, ahogy Ági javasolta.

Legutóbb volt egy olyan élményem, amikor a hullahopp meditációt csináltam (Spirál gyakorlat) – (nem is csináltam, hanem úgy érzem sikeresen hagytam, hogy megtörténjen velem) – amikor a kis lila-fehér koponyával olyan volt, mintha szó szerint az űrben kint lebegtem volna egy tölcsérben, és az a fele, ami nekem arccal fordult, fehér volt, körülötte pedig mindenhol a világűr, a csillagok voltak csak. Olyan tökéletesség érzés volt, hogy azt kívántam, bárcsak csak mindenhol ez az érzés lenne

Ezt követően, pont akkoriban fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy keressek egy harmadikat is, amikor Ági beszélni kezdett az új kristálykoponyák érkezéséről, és annak szerepéről. Nagyon gyorsan találtam is olyat, amelyik megérintett, és már úton van hozzám. Rózsakvarc. Szeretetre és megbocsátásra tanít. Állok elébe!

Felerősödtek a szinkronicitások, különleges élmények

Legelső élményemként a kristálykoponyákkal rögtön szinkronicitásba, párhuzamos síkokba futottam. Én pont a fiammal beszélgettem mindenféle “világmegváltó kérdésekről”, és megemlítettem a kristálykoponyákat is. A beszélgetés után döbbenten láttam, hogy kb. pont akkor rakott be Ági egy képet egy kristálykoponyáról a viber chatünkbe (ez még nem a mi kristálykoponyánk volt), amikor én is beszéltem róluk. 

Hamar el is kezdtek szállingózni kristálykoponyák a mi csapatunkba is, és nekem is lett, illetve hozzám is került. Valamiért meg voltam győződve arról, hogy nekem jáde koponyám lesz, és az első koponyámat, a kis zoizitot valóban jádénak is néztem. A boltban mondták, milyen kő valójában. Azelőtt nem is hallottam se zoizitról, se más kristályokról, amikkel azóta megismerkedtünk…

Aztán megérkezett a jáde koponya is, és szülinapi meglepetést okozott, ugyanis pontosan a szülinapomra érkezett meg Kínából alig egy hét alatt (ami egyszerűen hihetetlen gyorsaság a mai postai szolgáltatásokat ismervén). Nálam a velük való kommunikáció inkább sugallat szerű, vagy érzések, elhatározások, olyan gondolatok formájában érkezik, amiket racionálisan nem tudok megmagyarázni.

Egyszer csináltunk egy közös távmeditációt, valami holddal vagy különös csillagállással kapcsolatban, amikor döbbenetesen egybevágó élményeink voltak többünknek fizikailag távol egymástól. Ugyanolyan csillagközi lényeket láttunk, éreztünk mindannyian, egymástól függetlenül. 

A legfrissebb élményem az Androida nevű kristálykoponyához fűződik. Aznap, mikor megérkezett Ágihoz, már volt olyan késztetésem, hogy el kéne menni személyesen “üdvözölni”, de nem mentem. Másnap épp szoláriumban feküdtem, és meditálni készültem, és “csak úgy” bejelentkezett Androida. Szó szerint kiütött, se kép se hang, és mikor feleszméltem, láttam a szolárium óráján, hogy 9 percig tartott ez az állapot. Ezek után tegnap meglátogattam személyesen is, és úgy éreztem, hogy az összes nálam lévő kristálykoponyát is vinnem kell. A kristálykoponyák szeretnek együtt lenni! Amikor először tartottam a kezemben Androidát, éreztem a különlegességét, és azt, hogy mennyire kommunikatív lenne, csak mi nem értjük még. Mintha egy láthatatlan fal választana el, amin nem tudunk áthatolni. Talán most ez a feladat, hogy megtaláljuk a módját önmagunk alkalmassá tételére a vételhez, mert valami újat szeretne mutatni. Izgalmas, inSPIRÁLó feladat!

Elfogadóbb, nyitottabb lettem

“Amióta a kristálykoponyák velünk vannak, nyitottabb vagyok mindenre. Boldog vagyok legbelül! Elfogadóbb lettem. Korábban én simán beszóltam bárkinek, most azt érzem, nem kell. Szeretek egyedül lenni, emberek társasága nélkül, de ilyenkor sem érzem magam egyedül, mert a koponyák rezgése itt van velem. Most is legbelül akkora rezgés van, hogy nem csak a szobában vagyok, hanem kitágult a határ. Nehéz ezt szavakba önteni, érzésre nagyon kellemes.

A zöld (aventurin) koponyám érkezése érdekes volt. Két hónapja volt egy látomásom, hogy velem van egy csodás zöld koponya. Ekkor még fizikailag nem volt itt , de már éreztem. Egy nap bementem a Larimar boltba, és ott volt! Azonnal megkapta a tekintetemet, szinte harsányan kiabált “itt vagyok”. Átölelt egy kellemes érzés. Boldog voltam én is, Ő is. Nem tudtam ott hagyni. Azóta is ha ránézek a kis csapatra, a mellkasom bizseregve kitágul. Szeretem őket. Ha nem nézek rájuk is érzem őket. Segítenek kijutni a mindennapok nehézségeiből.

Engem is 'megfertőztek' - pozitív értelemben

Bár az első kristálykoponyám (amit Anditól kaptam – hála érte!) ,,régi” , megvan jó ideje, igazán a mostani a belső áttörés. Teljesen új és friss érzéseket, energiákat hozott, a kristálykoponyákkal és minden mással kapcsolatban. Minden megváltozott (átkódolódott). Furcsa leírhatatlan érzés, más szemlélet, más reagálás, más ….. ,,Segítség, megőrültem 😂” érzet. Szóval a ,,régi” koponyával is új a kapcsolat most. Az új is egy teljesen más energia, és várom az útbanlévőket. ☺”

Érzem, hogy jó, többet kellene foglalkoznom velük

Az első kristálykoponyám napsárga kristály. Először idegenkedtem tőle. Nehezen fogadtam el. Átadtam Áginak pár napra, de akkor meg hiányozni kezdett, hogy nincs velem. Érdekes érzés volt: se veled se nélküled állapot. Megvívtam magammal belül, mi mellett döntsek. 

A legkisebb, apró kristálykoponyát a Larimar boltban vettem. Tetszett a cirmossága, megfogott a barnasága. (Nem jut eszembe milyen ásványból van.)

Legelőször azokkal a kristálykoponyákkal találkoztam, amelyek Áginál vannak. Azonnal megérintett az a melegség, amit ott átjárt. Úgy érzem nagyon sokat segítenek, és ez jó számomra. Azt már megértettem, hogy abba, ahogy vagyok belejátszik minden napi teendő, a bolygó állások, a légköri viszonyok, minden, de mióta a kristálykoponyák velem vannak, könnyebbnek tűnik mindezek megélése, és sokat segítenek a beszélgetések Áginál.

Tegnap találkoztam az Androida nevű kristálykoponyájával. Ez a kristálykoponya egyszerűen érzelmeket váltott ki velőlem. Nagyon kellene foglalkozzak az enyémekkel, amit sajna nem teszek.❤💀👾👽

A legapróbb is épp úgy megérinthet

A legelső kristálykoponyám egy ici-pici fekete (asztrofilit ásványból). Amikor a kezembe vettem egy ásványbörzén, olyan érzés kerített a hatalmába, hogy Ő velem akar jönni, nem tudtam kiadni a kezemből. Felemelő volt a rezgése számomra, mivel akkor találkoztam velük először. Vagyis mégsem, hiszen Ági kristálykoponyája volt az első!

A kristálykoponyák gyönyörűsége, rezgése nemcsak látvány szinten, de szellemi és fizikai síkon is tanít – nemcsak a hétköznapok megélésében – Másképp látod, másképp érzed, másképp gondolod. Végtelenül békéssé, harmonikussá teszik a velük eltöltött együttlétet! Nagyon szeretem ŐKET – nemcsak az enyémeket – a csoport minden tagjáét. Most, hogy írok róluk is, csak mosolygok, és nagyon feltöltöttek!!!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!