Mindig elsőként ismerem be, ha hibázok. Nem tart vissza a büszkeségem csorbulása attól, hogy beismerjem, ha hibás vagyok. Végülis, ember vagyok. De Isteni is vagyok! És azt tanulom, hogyan bontakoztassam ki a bennem lévő Isteni természetem. Ez nem volt könnyű, mivel hajlamos vagyok az áldozat szerepének játszadozására.
Mindig van valaki, vagy valami, akit hibáztatni lehet azért, ami velem történik.
Hosszú időn keresztül szívtam magamba a mérgező meggyőződéseket, mi szerint a pénz a legjobb jele a sikernek; a sérülékenység a gyengeség jele; az őszinteség gyávaság; a szeretetnek semmi értelme; a pihenés lustaság stb.
Az ilyen meggyőződésekben való hit önutálathoz vezet, nem értékeltem egyet sem saját képességeimből, mindig arra figyeltem mi az, amivel nem rendelkezem, mi az, ami hiányzik, vagy miből van túlságosan sok.
Egészen addig, míg fel nem fedeztem meditáción keresztül az önvizsgálatot – és a régi életem, a régi meggyőződési mintáim szerte tudtak foszlani, és belebotolhattam saját önmagamba, annak igazságába, aki vagyok.
Mert ahogy önmagad érzékeled, az hozza létre a szűrőt, a lencséket, amelyeken keresztül minden mást, egész világodat látod. Hogy hogyan látsz másokat, az annak visszatükröződése, hogyan látod önmagad. Tehát ha magad értéktelennek látod, azt fogod keresni, más emberek mire jók, és ez önmagában egészségtelen. Hidd el, tudom!
De ha úgy tekintesz magadra, mint egy békés, szép és áldott energetikai szeretet lényre, lehetővé teszed önmagad számára, hogy ragyogj, és megengeded másoknak is, hogy ők is ragyogjanak.
Ez az út szemtől szembe állít a benned lévő legjobbal, és legrosszabbal. A régi történeted újra felbukkan, beléd csimpaszkodik, és megpróbál feltartóztatni keserves félelmekkel. Ez a régi történeted tartalmazza az összes gyengeséged, és hibádat. Minden bűnödet, és vétkedet.
Nem elég csak felismerni őket! A cél, hogy magad mögött hagyd őket. Hogy elpusztítsd mindazt, ami már nem szolgál téged, hogy helyed legyen a fénynek. Hogy azt mondjuk, ez egy érzelmi hullámvasút, az enyhe kifejezés.
Meg fog jelenni a félelem, mint egy lovag csillogó páncélzatában, meggyőződve, hogy azért jött, hogy megvédjen téged! Szorongatni fogja a torkod a bűntudat, hogy lehetetlenné tegye, hogy kimondhasd az igazságot. A szégyenérzet lecövekel melletted, és le akar majd teljesen rángatni a színpadról.
Arra jöttem rá, hogy minél többet fókuszálsz a gyengeségeidre, annál több erőt adsz nekik. Minél erősebbé válsz, annál erősebb lesz az ellenoldal, annál nagyobbak lesznek a kihívások, annál több tesztnek leszel kitéve.
Ahhoz, hogy többet ne azonosulj a gyengeségeiddel, el kell kezdened azonosulni az erősségeiddel, a veled született értékeiddel, erényeiddel és képességeiddel. Minél jobban kapcsolódsz a teljességgel, ami vagy, annál jobban sikerül becsuknod az ajtót, amik a hibáidhoz vezetnek.
Dolly Mahtani írása, forrás: angol cikk
