Teher alatt nől a pálma

Tudom, hogy az életben nem lehet mindenre felkészülni, de igenis feszegethetjük önmagunk határait, akár lelki erőnket, akár fizikai erőnket illetően. Ha nem tesszük meg tudatosan, megteszi velünk az élet, és úgy “betörni” gyakran fájdalmas tud lenni.

Az elmúlt 3 évben tudatosan edzettem a lelki erőmet, főleg érzelmek és gondolatok megfigyelése és tisztogatása által. Ebben a Spirál technikák rengeteget segítettek. Volt olyan időszak, amikor annyira jól sikerült egy-egy változás, hogy szinte elveszettnek éreztem magam, mert a régi már nem érdekelt, az új azonban még sehol sem volt, így elég kilátástalannak tűnt a helyzet. Sokszor elgondolkodtam, hogy érdemes-e olyasmit csinálnom, amivel kiesek a megszokott világomból. Ilyenkor kellett igazán résem lenni, mert jöttek a tesztek, és a visszafelé út mindig könnyebb lett volna, de nem azt választottam. Így utólag azt mondom, megérte: megéri hosszú távon előre helyezni célpontokat, és nem rögtön akarni eredményt.

Készülődés a Caminora

A Caminora való készülésemről azt hittem, hogy csak a fizikai terhelésről fog szólni, de egyáltalán nincs így! Örülök, hogy nem indultam neki hirtelen felindulásból, mondván lesz ami lesz, hanem tudatosan figyelem magam már előtte is, mert kiderült számomra, hogy ahogyan dolgozok a fizikai hiányosságaimon, gyengeségeimen, úgy törnek fel olyasmik, amik a fizikai gyengeségeimhez hozzájárultak. Én eddig elfogadtam, hogy ilyen vagyok, arra nyújtózkodhatok, amerre a takaróm ér. Csakhogy ez az elmélet megdőlni látszik: átrendezhető az a takaró méret!

Eddig félelem szinten a térdem volt fókuszban, mivel tapasztalatom az, hogy egy napi túránál nem bírtam többet. Úgy döntöttem kristálypunktúrával el kezdem kezelgetni. Ezt a technikát pár hete tanultam (elérhetősége: weboldal – ezúton is köszönet Arankának :heart:  ) Ahogy a technika neve is utal rá, ez egy hegyikristállyal történő akkupunktúrás kezelés. A kristállyal nem érünk hozzá a bőrhöz, így kvantum gyógyításról van szó. Mivel sokat foglalkozok kristálykoponyákkal, és folyton dimenziókkal, kvantummal és hasonlókkal kapcsolatos gondolatok jönnek, úgy döntöttem, miért ne próbálnám ki ezt a fajta alkalmazást is?

A kvantum szó egyre divatosabb, de magához a kifejezéshez ragadó divat rész nem érdekel. Inkább az izgalmas, hogy mit takar. Ennek izgalmát azonban csakis  gyakorlatban lehet megízlelni.

A következő idézetre bukkantam:

A félelmek képesek ledönteni az embert. A félelmek azonban motiválóak is lehetnek, amint kihívásként tekintünk rájuk. Nem vakmerőséggel, hanem tudatos odafigyeléssel, ugyanis elszántsággal, tudatosság nélkül többnyire hadjárat lesz belőle, míg tudatossággal felfedezések sorozata.

Nekiálltam naponta kezelni az akkupunktúrás pontokat. A technika kvantum jellegét az is mutatja, hogy lineáris világunkban minimális támpontot ad, így az elme nem nagyon tud csámcsogni rajta: kevés akkupunktúrás pontra kell emlékezni (nem a mennyiségről, vetélkedésről szól) nincs semmi időkorlát, vagy egyéb merev szabály (szétesik az egó túlkomplikálási kényszere). Egyenesen az intuitív kapcsolódást célozza meg. Egyet kérnek: ne add fel, ha az egó lehurrogja, mert itt nem sokat tud vigéckedni, hiszen a kvantum működtetésének pont ez az első lépcsőfoka: erre az útra ne vidd magaddal az egót!

Szorgalmasan használtam a hegyikristályomat. Eltelt vagy két hét, megtettem vagy 100km-t pár nap alatt, és mindenem jelez, fájdogál, kivéve a térdem! Mi történik?

A kristálypunktúra nem igazán úgy hatott nálam, ahogy gondoltam. Azt hittem, hogy majd odatartom a ponthoz, azon keresztül feltölti fénnyel, és hajrá, útra is kelhetünk! Milyen egyszerű is lett volna! Ehhez képest először bevizesedett a térdem minden gyaloglás nélkül, majd az egész lábszáram, bokám ugyanígy tett, és el kezdtek félelmek, érzelmek feltörni. Mintha megteremtette volna a kristály a közeget, amit ki kell tisztogatnom. Nem adtam fel, csináltam tovább.

Ekkor még több hangulatingadozás jött, majd emlékek törtek fel. Utólag megfigyelve az egész arról szólt, merek-e lépni, mennyire érvényesülnek yin energiák a megélésekben, az elfogadáshoz van-e bennem alázat: ergó a bal térd területére ható dolgokban indultak be folyamatok. Ezeket mind rendeznem kellett magamban, amihez remekül működtek a Spiráltechnikák, és egy idő után azon vettem magam észre, hogy a térdem teljesen rendben van. Olyannyira, hogy napok óta csak  megyek és megyek, minden egyes nap, hosszú kilométereket, különféle terepeken, és a térdem mintha nem is lenne (pozitív értelemben).

Úgy tűnik a kristályok képesek tanítani! A gyógyulásunk nem más, mint együttműködés a tanításukkal.

Tegnap épp a Nagymarosi Remete-barlangoknál jártam. Ide elvittem magammal pár kristálykoponyát is. (A kép természetesen optikai játék, kezemben tartok egy kristálykoponyát, és jóval messzebb ül Tantusz, aki velem tartott.) Csak kósza gondolatként merült fel bennem: hogyan működnek a kristályok? Mire hirtelen válaszok kezdtek érkezni:

A sejtek fizikai szerkezete kvantumszintű kristályszerkezetből épül fel. A hegyikristály szerkezete több más technikához hasonlóan képes belenyúlni a kvantumsíkba, így azon a síkon képes elindítani tisztító folyamatokat, amik persze egyénenként változó módon csapódhatnak le a gyakorlatban, a fizikai világban.

A Spiráltechnikákban van egy gyakorlat, ami egyetlen fizikai pontot tágít ki egy egész mátrixba. Mivel ezt ismerem, talán ezzel tudnám legegyszerűbben elmagyarázni, hogy mi történik. A fizikai pont, mondjuk egy fizikai terület fájdalma, sérülése rengeteg gondolat, érzelem, különböző idősíkokból odasorakozó tapasztalatok érzelmi lenyomatainak besűrítése. Nem csak jelen életből! Emiatt van szükség időkorlátokat átlépő technikákra, azaz a kvantumra.

Feltehetnénk a kérdést: akkor miért nincs egyetlen, mindenkinek 100%-ban működő technika, ami mindenkinek segíthetne?

A válasz egyszerű: folyamatos fejlődésre, felfedezésekre van szükségünk, és ehhez szükséges, hogy időnként különféle módokon kapcsolódhassunk, és találkozzunk egymással, ahogy én találkoztam Arankával egy Kryon rendezvényen. A kvantum mátrixot be kell járjuk, és ez elmével nem átlátható, kiszámítható. Az emberi elme könnyen válik merevvé, ha csak egyetlen dologra korlátozódunk ugyanakkor szétforgácsolódunk, ha mindenbe belekapunk. Ezért érdemes irányvonalakkal foglalkozni, és kóstolgatni mindent, ami abba az irányba halad. Jó magam a tudatosulási folyamatot tűztem ki irányvonalnak és fülig ér a szám, ha csak arra gondolok, mennyi minden csillant meg azóta az életemben. Most épp egy apró hegyikristály, amivel szeretném végigjárni a Caminot..

2 thoughts on “Teher alatt nől a pálma

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!