Szárazföld! Merre vagy?

Van bárki, akinek mostanában minden flottul összejön, és aggódásmentesen, felszabadultan dudorászik magában? Írhatna pár kedves szót a többieknek arról, hogy milyen érzés lesz, mikor ők is ilyen fázishoz érnek, hogy könnyebben kitartsanak, mert az élet körforgás, épp csak az időzítéseket nem látjuk át a fázisaiban.

A világunk épp háborgó tenger, s ha egy üzemnek vannak hajtós időszakai, úgy most a Föld lakói vannak serény belső munkára fogva, hogy kitermeljék magukból azt a belső állapotot, amire építeni lehet egy szebb korszakot.

Bár szeretnénk már a napfelkeltét a szárazföldről, biztos talajról csodálni, még csak a hullámok közül láthatjuk, de csak mert hullámok között vagyunk épp, ne higgyük, hogy a nap nem kel fel, a szárazföld nem elérhető.

Nem csak Neked nehéz ez az év, és még csak most kezdődött! Év elején azt gondolná az ember, hogy fellélegezhet kicsit az előző év nehézségei után, és felfrissülve tervezgethet, ehelyett újabb, és újabb hullámok vetnek vissza minket elég jól ismert lelkiállapotokhoz, szituációkhoz, amik korábban sem tetszettek. Nem azért történik mindez, hátha most megtetszik, hanem hogy végre rájöjjünk, mi vezet ide újra és újra, és el kezdjünk végre más irányba evezni, az óceán ugyanis végtelen, és senki sem mondta, hogy mindig ugyanarra kell próbálkozni – a mi választásunk!

Azért jönnek nagy hullámok, hogy elriasszanak minket olyan irányoktól, amik felé nem kellene mennünk. A hullámok csak terelgetnek minket, mivel magunktól ugyanarra mennénk, akkor is, ha az még több betegséghez, szenvedéshez vezet, és felcsattanhatunk, “De hát most is beteg vagyok, most is kínlódok valami igazságtalannal, valami nehezen elfogadhatóval!” és pont erről szól az egész! Ez az az irány, amitől el kellene fordulni! Az betegít meg, ahogy belső harcokat vívunk, mert igazságtalannak látjuk azt, ami igazságosnak is látható, ha más irányból nézünk rá. Az betegít meg, ahogyan, amilyen irányból a dolgokat megközelítjük, ahogy magunkba beengedjük, ahogy magunkban kezeljük.

A hullámok próbálnak ébresztgetni minket, mert olyanok vagyunk, mint egy alvó hajóskapitány.

Fel kell ébrednünk, hogy észrevegyük, melyik irány merre vezet, melyik megközelítés mit láttat,  melyik hozzáállás mit mozdít meg bennünk, és az hogyan hat az egészségünkre, a kapcsolatainkra, az életünkre. Hajrá Emberek! Rajtunk múlik meddig döngetik a hajónk falait a hullámok, és mikortól evezhetünk csendesebb vizeken, mikor léphetünk végre a béke szigetére.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!