Azt vettem észre, hogy a legtöbben tökéletesen megelégszünk azzal, ha tetszik az, amit hallunk, és az már kevésbé érdekel minket, mennyire igaz, vagy mennyire jótékony hatású a szóbanforgó elképzelés, kapcsolat vagy akár termék. Erre épül az egész fogyasztói társadalmunk. Ha olyat hallunk, ami nem tetszik, de kénytelenek vagyunk beismerni, hogy igaz, akkor is arra tartunk, ahol átfordíthatjuk a nem tetsző dolgokat kényelmesebbé, kedvezőbbekké, akár önámítással; gyorsan akarunk megváltást, és a hosszú távú hatékonyság, mint szempont, valahogy mindig hátrébb sodródik.

Én is beleestem ebbe a csapdába, és igyekeztem, amit csak lehetett a leggyorsabban, legkönnyebben, legkényelmesebben megoldani, míg az élet az orromra nem koppintott. Nekem szerencsém volt: kicsúszott a lábam alól a talaj. Az a talaj, amit úgy is definiálhatnék, hogy öngyilkos életforma. Amikor végre  hajlandó voltam önámítás nélkül rátekinteni az életre, akkor folytak be az új Spirál technikák (tudatos létformát segítő technikák), amik csatornázás útján érkeznek. Nem csak kirángattak a régiből, ami újra és újra vissza akart szippantani magába, de megtanítottak egy teljesen más világképpel ránézni a világra, egy olyan világképpel, ami felismeri a régit, el tudja fogadni, de nem választja azt, hogy továbbra is a régi világot erősítő megélésekkel reagáljon.

Van egy mondás: ha egy ajtó bezárul, kinyílik helyette egy új. Ez így van. De az sohasem garantált, hogy fel is tűnik az új ajtó, mert mindig csak azt vesszük figyelembe, ami tetszetős, ami igenleges, amiben látunk fantáziát. Ami nemleges, ami valami hiánya, ami valami lehetetlensége, azzal nem számolunk építő minőségként, nem tekintjük új ajtónak.

Az én új ajtómra folyton az volt írva: “Erre nem mehetsz!” Első lépésként nem azt kellett megtanulnom, hogy mit válasszak szabad akaratommal, mert igent mondani, bólogatni olyan könnyen tudunk. Azt kellett megtanulnom, hogy mit ne válasszak, még akkor is, ha nem volt helyette semmi más választható.

Szabad akaratról akkor beszélhetünk, ha az igenlés, vagy az elutasítás nem az alapján történik, hogy mi kényelmesebb rövid távon, mitől mennyire félünk, mi jár kevesebb problémával a jelenben, hanem az alapján, mi merre visz tovább hosszú távon.

A választásunkkal együttállásba kerülünk! Akkor is, ha félelemből, tudatlanságból, figyelmetlenségből választottuk.

A felelősségtudattal rendelkező Ember nem csak azt tartja szem előtt, hogy melyik szabálynak, hogyan feleljen meg, hanem a szabályt magát is megvizsgálja, mennyire előremutató. A szabad akaratot nem pusztán arra kapta az Ember, hogy valamivel egyetértsen, vagy ne értsen egyet, hanem hogy tudatosan egy szebb világot építhessen mindazzal, amivel együttállásba kerül.

A sok Kryon üzenet fordítása sorra igazolja vissza mindazt, amit a Spirál tanításai mutatnak nekem.

Amikor az ember egyedül van egy újról szóló üzenettel, azt nehéz elhinnie, hiszen mindenfelé mást lát. Amikor mindenki ugyanazt zengi, akkor ugyanúgy nehéz tisztán látni, hiszen az embert lenyűgözi a tömeg, és elfelejti megvizsgálni, amit a tömeg hirdet.

Az új akkor talál ránk (akkor tud önmagunkban megszületni, megérni), amikor épp egyedül vagyunk. Egymásra azért van szükségünk, hogy impulzusokat kapjunk, akár az új érkezésének előkészítéséhez, akár a megszületett új rendszerbe helyezéséhez, mert minden mindennel összefüggésben van.

Legyen szép napja mindenkinek!