A reinkarnációban sokáig nem hittem. Saját életem tanította  meg nekem, hogy nem csak az van, amit látunk, nem csak annyi vagyunk, amennyinek gondoljuk magunkat. Saját tapasztalatból pedig sokkal könnyebb hinni.

Édesapám halála után váratlanul el kezdtem mindenfélét “látni”, amit nem tudtam hova tenni, így jutottam el különféle tanfolyamokra, jógikhoz, látókhoz annak reményében, hogy valaki tudja a választ a rengeteg kérdésemre, de főként egyre: mégis mi történik velem? A reinkarnációs utaztatások megismerésével döbbentem rá, hogy előző életeim képeit látom, anélkül, hogy keresném. Felfigyeltem rá, hogy egyes emberek katalizátorként olyan működést indítottak el bennem, amit nem tudtam irányítani, és mindez olyan intenzitással történt, hogy muszáj volt utánajárnom.

A Spyralis című könyv megírása egyfajta terápia volt számomra. Kiírhattam magamból rengeteg felfoghatatlan élményt; azokat az összefüggéseket, melyek évek során álltak össze, mint egy puzzle, előző életek megismerésével, folyamatok felgörgetésével, szereplőik újra előkerülésével jelen életemben.

Többek voltak segítségemre egy-egy élet felgöngyöléséhez, hiszen én magam nem emlékezhettem olyasmire, ami nem velem történt meg, de az ő verziójuk ugyanarról az életről sok mindent meg tudott magyarázni saját életemben. Feltárultak a hiányzó láncszemek, s hogy hiányuk mi mindennel járt személyiségem alakulásában. A könyv szereplői nem fiktív karakterek, mind jelen életbeli ismerős, barát, “ellenfél”, vagy épp segítő, összegezve: társak a tanulásban, hol ilyen, hol olyan szerepben.

Az első kötet karmikus szerelmi szálakat vezet végig életről életre. Bemutatja a hátterét a “se veled, se nélküled kapcsolatoknak”, hirtelen fellángolásoknak, érthetetlen vonzódásoknak vagy épp ellenszenvnek. A felfedezett összefüggések általánosíthatóak, ezért másoknak épp úgy hozhatnak megértést, mint ahogy nekem hoztak…

error: Content is protected !!