Reinkarnációs lépcsőfokok

Nem merjük elhinni, amit Kryon üzen, hogy most végre lerakhatunk minden múltat. Egy kicsit még cipeljük tovább, amit csak lehet, mert így vonhatjuk magunkra a figyelmet, és amíg nem tanuljuk meg szeretni önmagunkat, addig ezek a játékszerek fontos kellékek ahhoz, hogy tesztlejünk másokat, vagy akár az életet, mennyire szeretnek minket. Olyan ez, mint az orosz rulett, rosszul is elsülhet, de régi jól bevált üzemmód, nehéz lerakni.

Ma itt volt nálam Anna. Sokat javult az elmúlt pár évben, de amikor érzelmileg megviseli valami, még mindig fulladásos tüneteket produkál. Mondhat külső ember bármi okosat, az igazán meggyőző az, amikor mi magunk szembesülünk dolgokkal, így hát megutaztattam, mivel ezt kérte. Szerette volna eldönteni magában, hozott dolgokról, vagy most szerzett dolgokról van szó.

Két életbe néztünk bele. Az első kép, ami érkezett, egy tengerpartra vitte, ahol kisfiú képében álldogált, innen indultunk ki. Elég sok minden kötötte ehhez a tengerhez. Egy halász falucskában élt édesanyjával, édesapja halászként a tengert járta, míg egy nap nem jött többet haza, mert a tengerbe veszett egy cápatámadás következtében. Édesanyjával nem sok időt töltött ezután, mert a tenger hirtelen hatalmas hullámokkal öntötte el az egész partot, az ő házukat is, és magával ragadta mindkettőjüket. Édesanyja odaveszett, rá a nagyapja talált, elég rossz állapotban. Ettől kezdve érzelmileg teljesen bezárt. A következő képen egy fregatton szolgált már felnőttként. Családja nem volt. De végre találtunk egy embert, akihez érzelmileg kötődött, a hajóskapitányt, aki barátja lett, ám zendülés tört ki a hajón, és hátulról mellkason lőtték. Még élt, mikor a tengerbe dobták, így a halál oka végül fulladás lett. A kapitány sem tudott segíteni rajta. Egyetlen életbe kukkantottunk be csupán, de innen halmozottan gyűjtött be olyan emlékeket, amik bőven tudnak olyan blokkokat teremteni, amik megmozdulása okozhat fulladásos tüneteket. Főleg, hogy akkori édesanyja, kapitány jóbarátja, akiket elveszített, most mellette vannak, így emlékeztethetik akaratlanul is energetikai mintákra, amik érzelmi veszteségből, és fizikai traumákból maradtak..

A következő élet vidáman indult. Hatalmas kastély, virágos kert, habos-babos ruha, vidámság, idilli család. Anna női testben érezte magát, és nagyon boldog volt, míg olyan körülmények nem lettek, amikor menekülni kellett. A külső események folytán egykori ismerősök, barátok hirtelen ellenségek lettek, nem lehetett tudni ki kivel volt. Anna kedvese katona lett, Anna hozzá menekült, ám kedvese ellenséges erőkhöz került, így társai Annát, mint az ellenséges elit részét, nem nézték jó szemmel. Hatalmas érzelmi hullámokat keltett, hogy kedvese nem tudta megmenteni, bárhogy próbálta, a szeme láttára megerőszakolták, majd megfojtották Annát. Újabb olyan élmények, melyek okozhatnak összetetten érzelmi, és fizikai traumák lenyomataiként fulladásos tüneteket, és ebből az életből is vannak körülötte most is újra résztvevők.

Nem mentünk újabb életekbe, hiszen ki tudja hány láncszemből áll maga a fulladásos tünetekhez vezető lépcsősor. A lényegre választ kapott: hozott olyan emlékeket magával, amik jelen életében várnak megoldásra. Dolga van a megbocsátással, elengedéssel, félelmekkel, a vízzel. Dolga van az egyensúly helyreállításában magával mindazzal, miről, hogyan gondolkodik; mihez, hogyan viszonyul. Dolga van a gondolati síkú, tudatos megértéssel, hogy ne csak a fizikai sík tanítsa (hiszen a fenti traumákból jelen életében is begyűjtött  jó párat fizikai síkon, lsd. például 5-6 éves korában majdnem belefulladt a Dunába és sorolhatnánk). Beszélgettünk egy jó nagyot. Valami megmozdult, hogy ebbe az irányba is elindulhasson…

One thought on “Reinkarnációs lépcsőfokok

  1. Tantusz

    Ez nagyon érdekes, és benne van a válasz nekem az előző villámtanulásos téma kérdéseire is. Valahogy kellenek azok a “mostok”, amikor megfelelő tudatállapotban érhetnek el minket a dolgok, infók.
    Sokszor voltam így tanulással is: ha nem volt időszerű egy információ, akkor azt nem tudtam befogadni, kínai maradt. Később pedig volt olyan, hogy hirtelen világossá, magától érthetődővé vált olyasmi, amit azelőtt képtelen voltam felfogni. Mintha beérett volna számomra az infó. Illetve bennem ért meg valami ahhoz, hogy kész legyek befogadni, és eljött az a “most” amikor ez megtörténhetett.
    Biztosan fontos a szándék és a nyitottság is ebben a folyamatban, hogy mikor engedjük meg magunknak ezt a tudati váltást, bár úgy érzem, hogy egyszer csak spontán beérik, erőlködés nélkül és az lesz igazán a miénk… ;-) :heart:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!