Amikor az ember sokat jár saras, mocsaras területeken – márpedig az élet gyakran vált ki belőlünk nehéz gondolatokat, érzelmeket– a cipőjére ráragad az agyag, a sár – a gondolati, érzelmi minták lenyomatként velünk maradnak– s ha azt nem takarítjuk le, hiába járnánk már más terepeket, egyre nagyobb súlyként vonszoljuk lábainkat, és lassan el kezdjük feladni, hogy így sohasem érünk célba, mert egyre félelmetesebbnek tűnik a változás. Ilyenkor kellene eszünkbe jusson: nem a táv nehéz, amit meg kell tennünk, nem hinni az újban, amire át lehetne váltanunk, csak elfáradtunk, mert a lépéseinknek súlya lett, ahogy több réteges “sár” van a cipőnkön, ami a múlthoz – régi működésünkhöz – bilincsel.  Le kell ülni, és le kell tisztogatni a bakancsot, és úgy nekifutni az új szakasznak!

Az impulzust folyamatosan kapjuk, ám ahogy az öntöző rendszerben is kering a víz, és ahogy a rendszer tömődik, a csatornái szűkülnek, úgy nő a nyomás, ami a rendszerre nehezedik, hogy keringetni tudja a vizet, ami szeretne átfolyni rajta; úgy érezzük mi is egyre nehezebbnek a mindennapokat, amikor a csatornáink telítve vannak “lerakódásokkal”, berögződésekkel, nem működő mintákkal stb., és a megoldások helyett csak nő az elkeseredettség, frusztráció, kilátástalanság – pedig csak a szemellenzőt kellene lebontani.

Miután beutaztam a fél világot, és “jó sok sarat magamra vettem”, az elmúlt két évben meglehetősen visszavonultan éltem, és a Spirál technikákkal kísérleteztem. Hihetetlen mennyi réteget lebontottam magamról (sérelmek, fájdalmak, komplexusok, meggyőződések, vágyak, félelmek stb.) és mennyit felismertem, hogy még lebontásra vár, hogy még felszabadultabban járhassam az utamat, ami korántsem lett könnyebb, pusztán máshogy látom.

A minap, mikor megírtam az “Indul egy féléves hullám” című blogbejegyzésemet, el kezdett bennem motoszkálni a gondolat, hogy meg kellene osztani az egyik technikát, ami nekem sokat segített, és segít a mai napig. A gyakorlat neve: Tesla-gömb meditáció, és célja, hogy felszabadítsa a blokkolt energiapályákat, hogy hatékonyabban tudjon a rendszerünk működni. Minél több energetikai pályánk szabadul fel a nem használtak, blokkoltak közül, annál könnyebben folyik át rajtunk az energia, annál olajozottabban működik a gépezetünk, amivel létre kell hozzunk, meg kell lépjünk valamit, de míg rozsdás, míg beteges, míg gyenge, csak erőlködünk, kínlódunk, vergődünk. Amint kialakul bennem, hogy hogyan tehetném közzé a gyakorlatot, jelentkezek, mert ami nekem segíteni tudott, az segíthet másoknak is, és már nagyon elég volt a régi működés szorításából!

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki csatlakozik hozzám, akár gondolatban, akár írásokkal, és azon van, hogy kibontakoztassunk magunkban valami új hozzáállást, valami új működésformát, ami könnyebbé, békésebbé teheti saját világunkat, egymás világát, a mi világunkat!

Amiben nem tudunk építően részt venni, azt hagyjuk meg azoknak, akik tudnak. Saját gondolatvilágunkba azonban csakis mi tudunk újat, színeset, kreatívat, vidámat, egészséges elemeket hozni.