Számtalanszor hallok pro és kontra érveket a pszichoaktív szerekkel* (köznyelvben drogok)  kapcsolatban, most egy üzenetet szeretnék átadni, mely más szemszögből is megmutatja. Ez is egyfajta megközelítés, a sok másik mellett.

---

„Minden, ami nem önmagadtól vagy, egyszer megkéri az árát a karma körforgásában. Ami nem önmagadtól vagy – az vágyad, akarásod, félelmed – és annak ára van. Így minden drog (beleértve füves cigit is) használatával elért pillanatodnak is, a legártalmatlanabbnak tűnőnek is. Ha a lineáris idő síkja nem is, a multidimenzionális idő síkja tisztán látja ezt. A lineáris idő, a fizikai szem, az elme nem lát bele azokba a síkokba, ahol ez lecsapódik, így nem is számol vele. Te, mint Ember, multidimenzionális Lény vagy, jogod van belelátni.”

---

*pszichoaktív szerek: azok a természetes vagy mesterséges anyagok, amelyek az élő szervezetbe kerülve a központi idegrendszerre hatva megváltoztatják annak működését, funkcióját, illetve hiányuk elvonási tünetekkel jár.

---

Írásom egyetlen célja, hogy a hirdetett szabadakaratot többféle megközelítés alapján adhassuk meg. Mindenkinek szíve joga eldönteni mit tesz a testével, elméjével, lelkével, de ne a teljes bizonyosság tévhitében tegye. Legyen lehetősége úgy dönteni, valóban szabadon, hogy olyan tényezőkkel is tisztában van, amikkel esetleg eddig nem számolt.

Láthatatlan síkok

Egészséges lelkületű ember nem él semmilyen pszichoaktív szerrel, mert működik nála minden magától is, amire szüksége van sorsa beteljesítéséhez, akkor, amikor az szükséges hozzá. A türelmetlenség nem a harmóniában lévő, egészséges lelkület megnyilvánulása – pedig mind arra vágyunk. A pszichoaktív szerek használatának igénye már önmagában mutatja, hogy valami nincs rendben, és ezt találtuk rá vélt megoldásnak.

Sokan érvelnek a sámánok példájával, akik módosult tudatállapotot előidézve, transzba esve gyógyítottak, azzal azonban sokan nem számolnak, hogy valódi sámánnak nem kinevezte magát az ember, még csak nem is kiképezte magát lexikális tudással, hanem annak született, megfelelő tudatossági szinttel, mint küldetés, és eképp mindenféle olyan belső tudás birtokában is volt, amihez a láthatatlan világ ismerete, annak folyamatai is hozzátartoztak. Mivel abba küldetésének teljesítéséhez avatkozott bele, a láthatatlan világban védelmet, segítséget is kapott.

Mindenki más, ilyen belső adottságokkal, tudatosságszinttel nem rendelkező ember, aki külső szerekkel, mesterségesen előállított módosult tudatállapotot hoz létre, önként és dalolva nyit kapukat olyan szabad szemmel láthatatlan síkoknak, ahol rengeteg frekvencia tartózkodik. Ezektől a fizikai szemmel, elmével nem érzékelt frekvenciáktól jönnek a víziók, a megváltozott érzetek, akár kreatív információk, és ezzel önként kiadjuk kezünkből saját sorsunk irányítását a megnyíló kapukon keresztül ránk ható rezgéseknek. Ezek a frekvenciák nem a TELJESSÉG, az EGYSÉG rezgései, ettől még tökéletesen látják a gyengeségeinket, félelmeinket, vágyainkat és használják azokat: abból táplálkoznak, így nem érdekük a megoldás, hogy ki tudjunk lépni lelki fájdalmainkból, sérüléseinkből, problémáinkból. Erősítik az elménket, ami egyenes út hozzájuk, és függőségbe taszítanak, mivel saját érdekük számít, nem a mi gyógyulásunk. Ezért volt fontos az egykori sámánok multidimenzionális tudása, tudatosságszintje, amivel a mai Ember nem rendelkezik, így csak felkavarja ezeket a síkokat, bele sem gondolva, milyen folyamatokat indít el.

Az idő

Számtalan esetet tudunk arról, hogy pszichoaktív szerek használói egyszer csak pánikrohamoktól, erős fizikai tünetektől (pl. mellkasi fájdalmak, légzésproblémák stb. ), szerek nélkül is hallucinációktól, ijesztő látomásoktól, váratlan érzelmi kitörésektől stb. kezdenek el szenvedni. Persze ezt újabb szerekkel próbálják enyhíteni, megszüntetni. Ezek azonban a megnyitott kapuk következményei. Idő kérdése ez kinél, hogyan, milyen mértékben indul be. Van, akinek még ebben az életében, van, akinek csak a következőben, hiszen a multidmezionális idő percei nem csak ebben a fizikai síkban peregnek, hanem abban, ahonnan ezek az érzékelések erednek.

Spirituális börtön

A pszichoaktív szerek alkalmazásának következményeként bennünk kialakult – a valós képnél kedvezőbbnek tűnhető, de ettől még irreális – kép, és a hallucinált képben saját magunkról alkotott kép, esetleges nyugalmunk egyfajta menekülés azokból a karmikus mintákból, amik miatt leszülettünk ide, hogy szembesüljünk velük, és korrigáljuk, megváltoztassuk, lerakjuk őket, és felszabaduljunk belőlük. A változásra való képesség az egyik legspirituálisabb képessége az Embernek. A pszichoaktív szerek eltérítenek a változásra való igényünktől, mert elhitetik velünk, hogy nincs rá szükség, elég elszívni egy cigit, bevenni valami stimuláló szert, és kiléphetünk abból a „világból”, ami feszít minket, ahol értéktelennek, sebezhetőnek látjuk magunkat – ami tanít minket. De abban a világban, ahová így belépünk, hosszútávú megoldások nincsenek, így csak rabokká válunk egy csalóka világban, kitéve az asztrál sík kénye kedvének.

Önigazolás vagy önbecsapás

A valós problémák elöli menekülés egyik tipikus mellékterméke az ideológiák termelése, melyek jól felépített, de merev, fanatikus védekező ideológiák, és blokkolják a Belső Látást. A Belső Látás lényege nem abban áll, hogy átmenetileg kreatívabbnak tűnünk, hogy átmenetileg oldódnak szorongásaink, és mindent szebbnek látunk, hanem abban, hogy látjuk a forrását és okozatát mindannak, ami történik velünk. El tudjuk helyezni a folyamatot az idő multidimenzionális rendszerében, és ezután döntünk úgy, hogy vállaljuk.

Karmikus folyamatok

Sokan tartják természetesnek ezeknek a szereknek az alkalmazását, mert tudatalattijukban vannak még emlékek egykori valódi sámánokról, és tanításaikról. A kor, amiben élünk azonban nem szolgáltatja mellé ugyanazt a tudatosságszintet. Valóban égető szükség van egy szebb világra, egy tudatosabb világra, de nem módosult tudatállapotok mesterséges légkörében, hanem az elménk átképzésével. A Felemelkedés folyamata számos úton segítheti a Belső látás fejlődését, a tudatosságszintek emelkedését, minden külső szer alkalmazása nélkül, de ehhez szembe kell néznünk elménk rettegett félelmeivel, és nem letompítani azokat különböző szerekkel, hogy esélyünk se lehessen.

Sokan kíváncsiak, és nincsenek tudatában kíváncsiságuk honnan fakad. Nem azt kutatják, hogy miért érdekelődnek, hanem magát az érdeklődés tárgyát próbálják ki. Sokan trendinek tartják, és nem azt kutatják hová vezet ez a trend, miért akarnak részesei lenni, csak beleugranak gondolkodás, előre-hátranézés, Belső Látás nélkül.

Nem vagyunk egyformák

Van, akire egyáltalán nincsenek különösebb hatással a gyengébb pszichoaktív szerek, pl, marihuána, van, akit a legenyhébb is függővé tesz. Ez ugyancsak karmikus folyamataink függvénye, aminek időiségébe nem igen lehet belelátni lineáris működéssel. Valami előzménye, vagy valami következménye az, ami épp történik velem? Magával az energetikai élménnyel van dolgom, vagy személyekkel, csoportokkal? A kérdések hihetetlenül színesek lehetnek, de nem szerepel a kérdések között, hogy mennyiben segíti maga a bódult állapot, a külső szer a belső fejlődésemet, mert nem segíti!  A köré csoportosuló folyamatok, élethelyzetek, emberek tanítanak, nem is akárhogy! De itt jön a szabadakarat, megválaszthatom milyen úton tanulok. Ezt akarom?

Gyengeség

Sokan félnek attól, hogy gyengének tűnnek mások előtt, csak mert nem azt teszik, amit elvárnak tőlük. Más a hatalom fitogtatása, és más a valós belső erő. A pszichoaktív szereknek sokkal több közük van tudatlansággal (kellő ismeretek hiánya) párosult pszichológiai folyamatokhoz, jellembeli gyengeségek miatt, mint spirituális, felemelő folyamatokhoz, melyek csakis tudatos folyamatokra épülhetnek. Ébredésre van szükség!

Könnyebb út?

Mennyivel könnyebbnek tűnik extázisba esni, kivonulni egy módosult tudatállapotba, ha nem vesszük figyelembe a láthatatlan világot. Pedig meglehet sokkal nehezebb utána megszabadulni a megnyílt kapuktól, mint megoldani az eredeti problémánkat. A megnyílt kapukon keresztül ugyanis olyan rezgések vehetnek körül, melyek leggyengébb pontjainkat gyengítik tovább – ráadásul mindez a háromdimenziós idősíkunk határaitól függetlenül történik.

Ráébredésre van szükség, hogy mi miért történik velünk, és megoldásokra, nem ítélkezésre, nem minősítésre. A ráébredéshez azonban tiszta tudati állapot, Belső Látás, a Nagyobb Képhez való csatlakozás kell, több szálon futó karmikus tanítások megismerése, felismerése, megoldása, és nem csak pillanatnyi “kikapcsolás”. A szabadakarat érvényesítése nagyon fontos joga mindenkinek, de ugyanúgy fontos jogunk a tisztánlátás is, ami egyoldalú információkkal eltorzítható. A marihuánás cigi és egyéb pszichoaktív szerek elterjedése is az útkeresés igényének felerősödését igazolják, de nem mindegy utunk mivel jár, merre vezet, milyen más utakat vonz be.

Szerencsés ember az, aki ezt átlátja, és tudatosan képes szelektálni az általa járt utak között. Szerencsés ember az, aki belső erejét, Valós belső Kapcsolódással tudja megteremteni, függetlenül bárkitől, bármitől – EZ a szabadság! Hálával tartozunk Mindenkinek, aki erre a valós szabadságot eredményező útra vezet minket – akár “pozitívnak”, követendőnek, akár “negatívnak”, kerülendőnek bizonyuló példával teszi.

Az út sohasem könnyű, és koránt sem mindegy, mi minden nehezíti. Ébredezzünk! Nagyon sok segítség érkezik napjainkban, keressük a valódi (hosszútávú, akár életekre szóló) megoldásokat – a SZÁMUNKRA valódi megoldásokat, amik sohasem mások véleményének függvényei kell legyenek, hanem saját belső döntésünk. Ne érjük be elménk igazságaival, kutassuk mi honnan, hová vezethet…