Praktikusság- szépség 3:0

Az első dolog, amit a hátizsákomba bele kell tegyek a Caminohoz nem kerül pénzbe: ez a humorérzék. Enélkül bizony egyre több bosszúság nehezíthetné meg a felkészülést, és valószínűleg magát az utat is, amikor a tanítás keresztülhúzza a számításokat.

Sok tanácsot kapok, mi mindent szerezzek be ahhoz, hogy amire szükségem lehet nálam legyen, de súlyban ne szaladjam túl nagyon azt, amit el is bírhatok. Állítólag a javasolt súly a testsúly 10%-a körül van, így igencsak meg kell gondoljam, mit viszek ki magammal, mert az én esetemben ez öt kiló körül mozog. Könnyű hátizsákot kaptam kölcsön, pihekönnyű hálózsákot is, de ruházatról magamnak kell gondoskodni. Jelenlegi ruhatáram, mivel nem jellemző rám semmiféle sport űzése, nem igen alkalmas erre a célra. Kedvenc ruhadarabjaim talpig érő ruhák, amikben úgy tudok vonulni, mint egy királylány, de most nem a kifutón kell végiglibegnem, hanem 800 kilométeres dimbes-dombos úton.  Azt javasolták olyan darabokat szerezzek be, amiknek kicsi a súlya, gyorsan száradnak, és praktikusak melegben.

Így tettem. Döbbenten szembesültem azzal, hogy az erre kiépült ruhaipar magas ívben tojik arra, hogy nem mindenki rendelkezik tökéletes alakkal, és legtöbbünk a ruhákat szereti úgy megválogatni, hogy az korrigálja azokat a részeket, amikkel esetleg nem vagyunk kibékülve. Mikor próbálgatni kezdtem a rövid és hosszú ujjú pólókat, az “S”-es méret is lobogott rajtam, így “XS” méret után nyúltam, mivel a funkcióhoz javasolt volt, hogy testhez simuljon a ruhadarab. Megpróbálom leírni a látványt:

Úgy néztem ki, mint egy harisnyába bujtatott giliszta. Pontosítok! Nem az a giliszta, amelyiknek a hurkácskái feltűnően kidomborítják a feszes harisnyát, hanem az a giliszta, akin úgy áll a harisnya, mint tehénen a gatya.

Ezeket a sport ruhákat tökéletes alakra tervezték! Hiába voltak helyükön egyes részek, vagyis a magasságomnak megfelelt, a karját például olyan bicepsz mérethez varrták, hogy mindkét karom megfért volna egy ujjában békésen! Ezek a ruhadarabok minden, de minden porcikáját kiadják az embernek, persze hogy nem sokan vásárolják! Ki akar így kivetkőzni magából? Ehhez jön még a színvilág. Választhatok: vagy úgy nézek ki, mint egy gyászhuszár, vagy mint egy papagáj. Hogy lehet összepároztatni narancsot foszforeszkáló sárgával? De választhattam volna rikító zöldet is, csak nem volt “XS”-es méretben.

Be kell viszont lássam, hogy praktikusságát illetően minden pálmát elvisz! Mosás után épp csak ráfújsz és már száraz is, izzadás közben hűsít, légáteresztő, és mivel papírvékony anyag, súlyra mintha nem is létezne. Komoly beszélgetést kellett folytatnom az egómmal. Győzködni kezdtem magam:

Nem a ruha teszi az embert.

De én nem akarok úgy kinézni, mint egy bohóc!

Választhatsz, hogy szakad rólad a víz és cipelsz tíz szokványos pólót, pulóvert, nadrágot és sorolhatnánk, és mosol naponta hármat ilyen melegben, vagy a praktikusságot nézed, ami megkönnyíti az egyébként is épp elég kihívást.

Soha az életben a Caminon kívül fel nem fogom venni, minek adjak ki rá pénzt?

Nem csak te indulsz útnak, később átörökítheted másnak…

Az arctorna hatására végre szívesen nézek tükörbe, erre ebben a szerelésben kiabál a tükör, hogy igaza van mindenkinek, aki szekál, milyen vékony vagyok. Úgy nézek ki, mint egy összeaszódott narancs foszforeszkáló sárga cipzárral.

A Caminora úgysem viszel magaddal tükröt…

Elöntöttek az érvek, ellenérvek, de győzött a praktikusság, és e sorokat harisnyába bujtatott gilisztaként gépelgetem… :whistle: miután legyalogoltam a mára ütemezett 10 kilométert forró napsütésben, és szuperül működött a narancs jelmezem!

2 thoughts on “Praktikusság- szépség 3:0

  1. Tantusz

    Ismerem az életérzést, amikor az ember olyasmit húz magára, amiben “nincs otthon”. De a praktikum időnként hasznosabb, mint az esztétikai komfort.
    A helyzet amiről írtál eszembe juttatta, amikor a Stradivarius próbafülkéjében egyszer én is felpróbáltam egy amolyan kifutóra való lenge, fodros felsőt. Ami rajtam minden volt, csak nem lenge. Kb úgy kitöltöttem, mint egy túltáplált napközis, aki hervatag salátának öltözött. Mindehhez a próbafülke kíméletlen reflektorfényei!! Tényleg van az úgy, hogy az embernek naaagy szüksége van a humorérzékére. De a harisnyás giliszta, meg az aszott narancs a foszforeszkáló cipzárral mindent visz!!! :wacko: :good: :heart:

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!