A mai üzenet: „Figyeljetek oda arra, mennyire vagytok őszinték, tudatosak önmagatokkal szemben! Meghatározza az energiák működését.”

A torokcsakra (5-ös csakra) működése fontosabb, mint gondolnánk! Működése nem csak arról szól, kivel, hogyan kommunikálunk, kinek mit mondunk, hanem arról is, saját magunkkal hogyan kommunikálunk (minek, mennyire vagyunk tudatában, épp milyen érzelmeknek adunk terepet, épp milyen gondolatok futnak át rajtunk stb.). A torokcsakrának nagy szerepe van abban, milyen egészségi állapotban vagyunk, mennyire öregszünk, hogyan működnek a sejtjeink, hiszen a sejtjeink is kommunikálnak, pont az egészségi állapotunkon, öregedési folyamatainkon keresztül, továbbá abban is szerepet játszik ez a csakra, hogy mennyire tudunk több síkon működni, több síkon kommunikálni (energiákat értelmezni, vagy közvetíteni).

Ha a torokcsakra beszűkül, mert önámítással, tudatosság hiányával torzítunk magunk, vagy mások számára dolgokat (félelmek miatt, komplexusok miatt stb.), azzal a kommunikációs csatornáink rendszere (beleértve a sejtjeink működését) szűkül, torzul, és a Fentről érkező (válaszok megértése), Felfelé irányuló (kérés, vágy kifejezés) kommunikációnk is „sérül”, torzul. Kevésbé tud működni az intuíció, a megértés (6.-7.-es csakra), és mindez az egészségünkre is kihatással lesz, hiszen a sejtek felé áramló energiát is blokkolja a kommunikációs rendszer torzulása.

A kommunikáció energiaáramlás. Nem csak a szavak áramlása minősül kommunikációnak, hanem a gondolatok, érzelmek, bármi energia áramlása is az. Erre épül az intuíció, a telepátia, és a sejtek egészségi állapotának rendszere, az energiák érzékelése, továbbítása is. A sejtekhez nem jut elegendő energia, ha sérül, leegyszerűsödik a kommunikációs rendszer, csak  mert nem akarunk igazságokkal szembesülni. Mintha csak egyetlen csövön engednénk folyni a vizet a magokhoz, míg korábban egész öntöző rendszeren keresztül érkezett volna.

Eképp figyeljünk oda arra, mennyire vagyunk őszinték, tudatosak önmagunkkal szemben, és egészségesebbek, intuitívabbak lehetünk!

u.i.: Az őszinteség nem azt jelenti, hogy felismerésekkel, azok minősítésével bűntudatot keltünk, hanem azt, hogy tudatában vagyunk saját valós hozzáállásunknak, érzelmeinknek, gondolatainknak, reakcióinknak, és az azzal járó következményeknek.

A tegnapi találkozón szóbakerült újra a párhuzamos síkon való működés. Ez a jövő! A tudatosság nem tud fejlődni lineáris síkon! Ott csak sodródunk!

Lineáris síkon egyszerűen elönt egy érzelem, és jön a következő, de nem vesszük észre, mi zajlik bennünk, csak „elszenvedjük” mi, mit vált ki belőlünk. A tudatosításához, a megfigyeléséhez kell egy párhuzamos sík, ahonnan feltűnik, hogy 5 perce dühöngök egy eladó viselkedése miatt, azaz 5 perce rombolom saját sejtjeim energiaellátását.

Át kell térni a multidimenzionális/többsíkú működésre, fent kell tartani minél többször, minél tartósabb ideig az eddig lineárisan futó sík megéléseinek megfigyelését!

Tudatosítsd magadban mi zajlik épp benned, ezzel beindítasz egy, a megéléseid mellett párhuzamosan futó síkot. Így tudsz gyorsabban változtatni a negatív megéléseken.

A földi életben arra kondicionálnak bennünket, hogy egy dologra összpontosítsunk, abban van az erőnk. Ez működési formánkká válik energiák működtetésekor is. Az egész iskolarendszer a figyelem fókuszálásáról szól. Beíratjuk a gyermekünket egy oktatási intézménybe. A gyermek még tökéletesen tud figyelni játék közben, szaladgálás közben is minden szavunkra (ha akar). Csendben játszik a szobában, látszólag teljesen leköti a játék, míg mi a barátnőnkkel csevegünk, és pár hónap múlva visszamondja  a beszélgetésünk minden szavát, és azt is, hogy szomorúak, vidámak voltunk-e közben, milyen gesztusaink árulkodtak belső megéléseinkről, hogy állt a hajunk, milyen ruhában voltunk. Mire elvégezzük az iskolát, olyan dolgokra összpontosítunk, melyek mellett elsiklik a figyelmünk afellett, ki, hogyan érzi magát; ki, mit is akart mondani azzal, amit mondott, mert arra figyelünk, hogy jó képet nyújtsunk magunkról, mert beépültünk egy értékelő, eredményorientált világba.

Az energiák működését megfigyelve kiderül, hogy nem feltétlenül igaz, hogy az egy dologra összpontosításban rejlik az erőnk. Ez csak lineáris működést erősít bennünk! Az igazi erő abban van, ha több síkot is tudtok egyszerre működtetni, mert azok összeadódnak.

Egy kis csoporttal kísérleteztünk tegnap.  A gyakorlat során érezhető volt, hogy ahogy „A” személy a többiekre fókuszált, egymás után, amint „B” személyről „C” személyre áttért „B” gyengébben érezte az energiáit, majd „D” személyre térve tovább gyengült „B” személyben az érzet. Ám amikor a technikával „A” személy megosztotta figyelmét, és nem konkrétan egy személyre összpontosított, hanem az energiaszórásra, minden egyes személy egyformán úgy érezte, mintha csakis rá ráösszpontosított volna, pedig mindegyikre összpontosított egyszerre, sőt, mivel ehhez saját energiája nem egy pontra szűkült, hanem több felé is kiterjedt egy időben, „A” személy aurája is megnőtt, energiadúsabb lett, nem pedig lemerült.

EZ a működésforma energiával tölt fel, míg a behatárolt fókuszálás, lineáris működés beszűkit, és visszafejleszti emberi képességeinket.

Ha a megélés mellett folyamatosan egy „megfigyelő sík” is beépül, azzal az olyan megélés, mely alapjában véve önmagában rombol, gyengíti a rezgéseket (pl. tudatosság nélküli dühöngés) gyengülni kezd, ugyanis a párhuzamos sík rezgései hozzáadódnak. Ha csak az köt le, hogy dühöngünk, az önmagát tovább gerjeszti. Ha csak tudatosságra próbálunk áttérni, nehezen megy a váltás, hiszen lineárisan haladva nem ez az útvonalunk. Előbb a korábbi állapotnak alább kell hagynia ahhoz, hogy áttérhessünk a másik állapotba. A dühöngés utáni tudatosítás utólag értelmezi azt, ami elmúlt, így nem törli a már megszületett hatásait, és nem adja meg a tapasztalást, milyen ereje van párhuzamosan, a jelenben.

Ha sikerül párhuzamosan futtatni, feltűnik, hogy épp dühöngsz, és el kezded megfigyelni, hogy ez mi mindent vált ki belőled, a tudatosság síkjának rezgései el kezdik lebontani a dühöngést. Mivel az alapműködésünk lineáris, lineárisan kezdi bontani az összpontosítást, mintha „A” lenne a tudatosság, „B” lenne a dühöngés rezgése, „A” áttér „C” állapotra „A francba, hogy felhúzom  magam ezzel!” majd áttér  „D” állapotba „Szinte remeg a gyomrom, és nem tudok indulatok nélkül gondolkodni.”, majd áttér „E” állapotba stb. és emiatt a fókuszálás áthelyezésével el kezd gyengülni „B” ereje, a dühöngés foka önmagunk folyamatos megfigyelésével. Míg ha a dühöngés tárgyára fókuszálunk, azzal csak erősödik tovább.

Ha ez már megy, idővel a tudatosság magasabb foka is működésbe lendül: a megfigyelés, felismerés békítő rezgése nagyon gyorsan felül tudja írni a negatív érzelmünket, reakciónkat, ugyanis egyszerre fókuszálunk negatívra és pozitívra, a negatív gyorsabban kioldódok.

A tudatos megfigyelés nem egy különválasztott sík, amire összpontosítunk, hanem a mindennapi életvitelünkbe beépítendő párhuzamos síkú rendszer, egy működési forma. Ehhez újra hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy egyszerre több dologra is figyelünk, mint gyerekkorunkban tettük, és nem csak azt látjuk meg, pl. hogy valaki ránk üvölt, hanem azt is átlátjuk, miért üvöltött ránk (valamit nem tud kezelni, és ennek nincs tudatában) és nem visszaüvöltünk rá automatikusan, nem magunkat romboljuk az ő gondja miatt.