Bármilyen módon foglalkozol energiákkal, legyen az pránanadi, csillagkapu, reiki, théta healing, stb. vagy épp kristálykoponyák, soha ne feledd el, hogy ettől még a dualizmus síkján élsz, ezért amikor a magas energiákkal megszűnik a tudatos kapcsolódás – éled a mindennapokat, lekötnek hétköznapi teendők – a rezgésszint visszazuhanhat, és könnyebben elfoghat a szomorúság, kedvtelenség, kilátástalanság, fáradtság, indulat (még ha rövidebb időszakokra is) hiába ismersz mindenféle technikát.

Az egyetlen módja, hogy ne élj meg ilyen hullámvasutat, ha nem lineárisan kapcsolódsz – hol csak meditálsz (amikor időt tudsz rá szakítani), hol csak leköt a mindennapok teendője – hanem párhuzamos síkon tartod a kapcsolatot : beleviszed a magasabb szintű rezgéseket a mindennapjaidba, a gondolataidba.

A kristálykoponyák – akár van otthon neked, akár nincs – üzeneteikkel párhuzamos síkokról, párhuzamos síkú működésről tanítanak. A párhuzamos sík fenntartása ugrás a tudatosulási folyamatban. Eleinte éberséget kíván meg – fel kell tűnjön, hogy épp rossz passzban vagy, és nem tovább engeded bele magad, hanem “fordulsz egyet” és emlékezteted magad arra, mi van folyamatban – később működésformává tud alakulni (belső hang rád szól merre tartasz).

Míg emberek vagyunk, részünk a dualizmus, természetes jelzőrendszerünk az érzelemvilágunk (akár negatív, akár pozitív érzelem). Nem célunk kiiktatni a jelzőrendszert! Célunk megfelelően értelmezni, megélni, és minél gyorsabban élni a jelzéseivel.

Ha autót vezetünk, és “balra fordulj” táblát látunk, mert az az irány vezet el oda, ahova készülünk, ott sem szállunk ki az autóból dühöngve, zokogva, hogy nem akarok balra fordulni, nem roskadunk magunkba, hogy ami jobbról van, attól el kell köszönnünk, mert tudatosan az uticél felé tartunk, legfeljebb ha érdekel mi van jobbra, tudatosan kitérőt teszünk. A spirituális fejlődéshez ugyanígy jelzőtáblák a megéléseink, a reakcióink, és a tudatos életmóddal fel tudjuk mérni, mikor meddig van értelme kitérőt tenni. (szomorkodni, mérgelődni, kételkedni stb.) de a cél lebeg előttünk: a fejlődésünk. Nem akarás, nem görcsölés: hanem megengedés azzal, hogy nem csináljuk azt, ami gátolja.