Mooji tanácsa döntésekhez

Régebben sok Mooji videót hallgattam, fordítottam. Nagyon nagy hatással volt rám Mooji világképe, minden tanítása. Ez az idézet egy Indiában készült, 2010 februári  Satsang felvételének részlete a döntéshozatalról.

Hallgatói kérdés: Amikor döntést kell hozni, hajlamos vagyok arra, hogy túl sokáig várok, hátha megérkezik valami információ. Tudnál arról beszélni, mi a legjobb, ha meg kell hozni egy döntést, de még nem látunk hozzá elég világosan?

Mooji válasza: Ez attól függ. Vannak emberek, akik egyszerűen félnek döntést hozni, vannak akik meg túl gyorsan hoznak döntést. Van, aki fél döntést hozni, fél határozottaknak lenni, de van amikor határozottnak kell lennünk, és van, amikor egyszerűen csak csendben kell lennünk, hagyni kell, hogy a dolgok kibontakozzanak a szemünk előtt. Elég gyakran beindul bennünk a reflex, hogy belefussunk egy túl korai döntés meghozatalába, és utána rögtön jön a kétely: Jó döntést hoztam, vagy sem? A kétely a túl korai döntéshozatalból fakad.

Én arra jöttem rá, hogy vannak olyan emberek, akik ragaszkodnak a döntéshozatalhoz, folyton az a kényszerképzetük, hogy dönteniük kell. Az ilyen ember nem igazán tud békében lenni, nem tudja a békét élvezni, mert az elme folyton lökdösi “döntést kell hoznod” és ez félelemből fakad. Igen gyakran félelemből fakad. Mintha attól félne, hogy amikor eljön a pillanat, valami hiányozni fog, nem lesz föld amin álljon, helyes döntést kell hoznia. Ezek mind az elmének a megnyilvánulásai, egyfajta kondicionálás.

Ha megtesszük, ami csak tőlünk telik, megfeszülés nélkül, kényszeres felkészülés nélkül, egyszerűen csak természetes válaszokkal, ahogy csak tőlünk telik, nincs több tennivalónk. Ha továbbra is gyötörnek a kérdések: Mit tegyek? – akkor legyél csendben! Meg kell hallgatnod ezt a tanácsot, bíznod kell a szívedben. A többi a Kozmosz munkája, amit én tudtam tenni, azt már megtettem. Készen állok arra, hogy vállaljam a következményeit bárminek, ami jön.

Lehet, hogy annyira ragaszkodunk valamihez, hogy nem akarjuk, hogy megváltozzon. Az élet azonban közbelép, és beleszól abba, mit részesíthetsz előnyben. El tudod viselni? Merthogy néha annyira félünk a változástól, hogy megakarunk tartani valamit, pedig eljött az ideje, hogy elengedjük. És kérdezgetjük: “Mit tehetnék?” De nincs mit tenni. Egyszerűen semmi tennivalót nem találhatsz már. És közben az az érzés is ott motoszkál benned, hogy nem tudod, el tudod-e viselni a következményeit annak, ha ez a valami elveszik. És igen, el fogod tudni viselni! Ha ez élet elveszi, azt mondom neked, engedd el. Hadd menjen! Hiszen nem tudhatod, mi fog jönni helyette.

Legtöbbször ez elme és a félelem nagyobb, mint a valóság. Ne hagyd magad bezárni az elmédbe, mert az elme mindig ahhoz ragaszkodik, hogy valami rossz fog történni. De semmi rossz nem fog történni veled! Soha semmi rossz nem történik veled. Csak az elméd minősít, értelmez.

Van egy mondás: Ha az élet chilit ad neked, akkor készíts chilis húst, ha az élet citromot ad neked, akkor készíts limonádét. Vannak emberek akik ezt tudják, és nem kérdezgetik folyton: miért ez történik? miért ilyen nehéz ez? Azért, mert olyasmihez ragaszkodtok, amit nem tudtok elengedni. Ha folyton féltek a változástól, akkor az fájni fog. Hogyan tudtok elengedni? Keressétek továbbra is, hogy kik vagytok. Ha rájöttök ki vagytok, úgy fogtok hozzáállni az élethez, hogy “nem bánom, mi jön; hadd jöjjön és hadd menjen aminek mennie kell”.

Ha a legjobb barátod elhagy, hát, ez van. Sírjatok amennyit csak tudtok, de hagyjátok menni. Úgyis meg fog történni, és nem lesz annyira fájdalmas, ha tisztán tudjátok belülről, hogy kik vagytok. Látni fogjátok, hogy egyszerűen nem irányíthatjátok az Univerzumot. Valami részetek el fogja fogadja ezt. Mert bármilyen hozzáállás jön, még a fiam halálakor sem bántam meg ami történt, és nem gondoltam azt, hogy nem kellett volna elmennie. Azt éreztem, hogy ilyen az Univerzum. Így történnek a dolgok. Elfogadod. Érzed a fájdalmat. Ez emberi. De nem hajszoljuk bele magunkat abba, hogy az élet tele van rossz dolgokkal. Ez nem jó hozzáállás, ráadásul az életedet nagyon egészségtelenné teszi. Igenis jöhet olyan valami, amiről kiderül, hogy nagyszerű, hogy áldás számodra.

Emlékszem egyszer egy barátom, aki színész volt, arra jött rá,  hogy valahogy nem érzi az energiát, nincs kedve résztvenni semmiben, a karrierje hanyatlott lefelé, fogyott az energiája. El akart jönni Satsangra, az egyik elvonulásra, és akkor hirtelen kapott egy szerepet. Azt mondták neki, “3 hónapos turnéra fogsz jönni velünk”. Általában ilyenkor a Holdon érezte volna magát a boldogságtól, hiszen jó ideje nem volt munkája. De most valahogy dilemmában találta magát: “Elmenjek a Satsangra? Tényleg nagyon szeretnék részt venni rajta. Vagy elvállaljam ezt a munkát?” Felhívott, és azt mondta: “Ultimátumot kaptam, hogy még ma válaszolnom kell. Szeretném tudni mit tegyek, de csak rágódom rajta:  elvonulásra menjek, vagy turnéra? Nem tudok aludni sem” – mondta.  2 órával a határidő előtt újra hívott, hogy még mindig nem tudja mit válaszoljon nekik, pedig 11-kor hívni fogják a válaszért.

  • “Mint csináljak?” – kérdezte.
  •  “Csendesedj el!” -mondtam neki.
  • “Csendesedjek el?” – kérdezett vissza.
  • “Igen, igen, egyszerűen csak hallgass el” – mondtam.
  • “Rendben, de mit mondjak nekik, ha felhívnak, én pedig még nem tudtam dönteni?” – kérdezte újra.
  • “Csak legyél csendben. Ne erőltesd a döntést. Ha 11 előtt 5 perc van, és még mindig nem történt semmi, te csak legyél csendben. Ha már csak 1 perc van 11-ig, és még mindig nincs meg a döntés, akkor is legyél csendben. Ha már csak pár másodperc van, és még mindig nem jött semmi válasz, legyél csendben. Amikor megcsörren a telefon, vedd fel!” – ezt mondtam neki.
  • “OK” – mondta.

És mi történt? kb 20 perc múlva felhívott, hogy “Minden rendben van”. Megkérdeztem, hogy hamarabb hívták? Mire ő elmondta, hogy nem hívták, de elcsendesedett és teljesen világos lett a szívében, hogy most nem akarja ezt a munkát.

Ez döntés volt? Nem döntés volt, hanem belső felismerés.

Vagyis ha döntésre várunk, hogy “Mit csináljak?” “Mit mondjak?”  – ne gondolkodj, hanem csendesedj el! Ne fogd a fejed, hogy mi legyen! Ez olyan valami, amire a legtöbb ember nem tud hallgatni, mert szokásunk, reflexünk, hogy ki kell erőszakolni egy döntést, még akkor is, ha nem érezzük a szívünkben. Az életben nem kell túl sok döntést meghoznunk. De ha megtanultok csendben maradni a szívetekben, és megtanultok hinni, akkor az univerzális erő, a kozmikus erő fogja kibontani ezt a testet, ennek a testnek a létét, nem pedig a ti elmétek.

Már mondtam, ha az Én-t csak a test-elme-személyiséggel azonosítjátok, akkor a személyiség feladata és felelőssége lesz, hogy a test létére vigyázzon, gondoskodjon róla, de ha az ÉN-t az Univerzális tudatossággal azonosítjátok, akkor az univerzum feladata lesz, hogy vigyázzon rátok, a testetek létére. És jobb munkát fog végezni, mint amire az elmétek képes!

2 thoughts on “Mooji tanácsa döntésekhez

  1. Anna

    Mostanában az a feladatom, hogy a határaimat meghúzzam… Mivel nincs bennem megfelelő minta, hogy ennek hogy kell történnie, így rengeteg kérdés, döntés merül fel bennem ezzel kapcsolatban. Segítségként annyit kaptam, hogy figyeljek befelé… vagyis, csendesedjek el… Meg tudom érezni mi a jó nekem!
    És aminek menni kell, el kell tudjam engedni a határaimon kívülre…
    Köszönöm!!!☺

  2. Anna

    Már sokadszor olvasom el…
    És engedem apránként meg magamnak…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!