Bármennyire szerettem volna naponta írni Chamonix-ból, olyan sűrű volt a program – ahol még fordítanom is kellett, amit persze örömmel tettem – hogy mire a szállodába értünk, már eléggé későre járt. Esténként már csak a napi lecsendesedésre maradt idő, ami tulajdonképpen “elraktározása” volt mindannak a rezgésnek, ami elérhetővé vált a Mont Blanc, a Lemuriai kórus, és a Kryon csatornázásoknak köszönhetően.

Mont Blanc

Már Genfben ülök a repülőtéren, de még mindig arcomon érzem, ahogy megcsípte a szél, a friss levegő, és a hóról visszatükröződő nap fénye, és ahogy mindez eszembe jut, fülig ér a szám. Bár puszta szavakkal is átadható lenne az a hihetetlen érzés, ami ott fent járt át! Egyszerre foglalta magában az érzést, milyen apró pontok vagyunk, csak mint fizikai test, és milyen végtelenségbe nyúlóvá válunk, ha az egész természet részeként próbálunk létezni. Csak álltam a kilátóban és nem tudtam betelni a látvánnyal.

Kryon szerint a Mont Blanc egy csomópont. Egy portál, időkapszula, melyet senki sem kell, hogy aktiváljon, saját maga aktiválódik az emberi tudatosságszinthez időzítve. Minden csomópontnak van egy nullpont párja. Íme a Mont Blanchoz kapcsolódó nullpont: az Aconcagua hegy, Argentínában.

Először vettem részt ilyen eseményen. Elsősorban dr. Todd tobozmirigy tónusai miatt jöttem, legalább is így gondoltam, mikor útnak indultam. Azonban mint minden, ez is csak egy apró villanás egy komplex valóságból, ami impulzusnak elegendő volt, de kiteljesedése ennél sokkal több. Úgy érzem magam, mint egy apró magocska, amelyikről még nem látszik mivé válhat egy nap, ha kifejlődik, pedig a magocska már tudja magáról: végre önMAGa lehet.

A tulipán magjából sohasem lesz narancsfa. A tulipán magja nem is törekszik arra, hogy narancsfa legyen. Mi, Emberek, miért akarunk mások lenni, mint aminek, amire szánva vagyunk? Talán mert elfelejtettük, hogy kik vagyunk, és csak találomra próbálunk valakikké válni, úgy, hogy legtöbbször örömünket sem leljük benne? A jó hír, hogy Kryon szerint (már pedig sok mindenről derült ki utólag, hogy igaza lett) eljött az idő, amikor valóban el kezdhetünk emlékezni arra, minek is vagyunk a magjai, minek kellene kibontakoznia belőlünk minden szenvedés nélkül, mert a természet csodája ránk is vonatkozik ugyanúgy, mint minden más élőlényre.

Holnap nekiállok a fordításoknak, hogy mi mindenről volt szó ezekben a napokban, ahol egy egész szép kis létszámmal képviseltette magát Magyarország, több mint 35 másik országgal kéz a kézben. A fordításokig íme egy hivatalos kép a helyszínről, ahol láthatóak saját kristálykoponyáink, ami külön boldogsággal tölt el, tudván hogyan működnek, mit képviselnek, mi mindenre adnak lehetőséget…

fényképezte: Murányi Mónika