Mit akarunk igazán?

Ahogy fordítgatom a Kryon üzeneteket, rengeteg gondolat megmozdul bennem. Lehetőségünk van arra, hogy működtessük újra az öngyógyítás képességét, a betegségeknek nem is kellene jelen lenniük az életünkben, de akkor hogy is lenne? Hiszen annyian vagyunk arra szocializálódva, hogy időnként “jó” betegnek lenni, mert akkor figyelnek ránk, akkor pihenhetünk, akkor karmikusan körözhetünk egymás között egymáshoz való viszonyulásainkkal stb. A betegség sokszor egyfajta – tudatosan fel sem ismert – “eszköz” a kezünkben. Le tudunk mondani róla?

Sokaknak nem is érdeke, hogy sohase legyünk betegek, hiszen akkor mi lenne az orvosokkal, gyógyszerészekkel, reklám készítőkkel, gyógyítókkal, terapuetákkal stb., ha nem lenne kit gyógyítani? Vagyis ömlik felénk az információ, hogy egyedül nem megy. Felmerül bennem a kérdés: alkalmas egyáltalán a társadalmunk arra, hogy mind egészségesek  legyünk?

Nem mintha ez veszélyeztetne bennünket, hiszen egyelőre inkább az a tendencia, hogy egyre több a beteg ember, ha épp nem fizikálisan, vagy még nem fizikálisan, akkor mentálisan, érzelmileg, vagy épp spirituálisan, sorra borulnak az emberek. Az egészségügy romokban hever, a mindenféle gyógyítók, gyógyító készítmények hemzsegnek, és lehet, az ember már abba belezavarodik, kinek higgyen, mi mindent próbáljon ki.

Az igazi megoldás valóban az lenne, ha meg se betegednénk, ehhez azonban első lépés az értékrendünk változása, a tudatosság szint emelkedése, ami lehetővé teszi, hogy változzanak a szokásaink, a hozzáállásunk, az önmagunkról, egymásról, a világról alkotott képünk, és kialakulhasson egy olyan világkép, amiben már nem kell ahhoz megbetegedni, hogy felfigyeljenek ránk, hogy gondoskodjanak rólunk, hogy kicsit magunkkal is el kezdjünk foglalkozni, hogy pihenhessünk, ahol a Felsőbb Énünk felé kapcsolódás  megadja azt a figyelmet, ami valós figyelem, nem csak kiprovokált, és megadja azt az energetikai pihenést, amivel igazán feltöltődhetünk.

A tudatosság szint emelkedése szükséges ahhoz is, hogy átalakuljon bennünk magáról az egészségről, a betegségekről kialakult képünk, és átváltsunk egy olyan gondolkodásra, működésre, életmódra, aminek nem része a fizikai test rombolása, ami nem csak törekszik belső harmóniára, hanem arra épül.

Mit is akarunk igazán?

Akarunk mi folyton egészségesek lenni? Akarunk hosszú életet élni? A válasz, így, ilyen életmóddal, ilyen környezetben, ilyen körülmények között nem is biztos, hogy igen. A válasz ilyen tudatossággal, ilyen illúziókkal, ilyen korlátolt világképpel nem biztos, hogy igen. Olyanok vagyunk, mint egy depressziós, öngyilkos társadalom. Úgy teszünk, mintha akarnánk dolgokat, mert ilyenkor kicsit szebbnek tűnik a világ, de tudat alatt valójában mindent elkövetünk, hogy ne történjenek meg. Csakis akkor keveredhetünk ki ezek alól a tudatalatti ellenállásokból, ha emelkedik a tudatosságunk. Csak akkor változik meg, hogy mit is akarunk, hogyan akarjuk, ha változik a tudatosságunk.

Változtassunk hát a tudatosságunkon, ha az annyi mindenhez vezethet el!

Hogyan tegyük ezt? Szánjuk el rá magunkat, hogy nyitottak leszünk minden iránt, ami emelhet a tudatosságunkon (anélkül, hogy definiálnánk magunkban, hogy mi az), hogy beléphessenek a lehetőségek az életünkbe. Csak tartsuk meg ezt a szándékot, hogy érződjön, hogy komolyan gondoljuk, anélkül, hogy meghatároznánk, hogy mikor, mi hogyan legyen.

Adjuk át magunkat annak, hogy nem csak úgy lehet, ahogy most gondoljuk, nem csak az lehet, ahogy most tűnik. Adjunk esélyt azzal, hogy nem állunk ellen az újnak. Csak tartsuk figyelmünket az elménken, mire, hogyan reagál, és vétózzuk meg! Ne azzal szálljunk szembe, ami történt, vagy mi történhet, hanem azzal, mivé tesszük a lehetőségeket a reakcióinkon keresztül.

Mit akarunk igazán?

Döntsük el szándék szintjén, és már csak ki kell tartani mellette a további döntéseinkben. Nem egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen!

Mintha dominók lennének szorosan egymáshoz közel felállítva, amik adják jelen korlátainkat, betegségtudatunkat, félelmeinket, téves elképzeléseinket, és a szándékkal az első dominót meglöknénk, a szándékunk melletti kitartásunk pedig sorra borítaná az összes többit. Csak így lehet! Óvatosan, hezitálva, várakozva, dominókat minősítgetve, tologatva  nem lehet. Úgy marad a régi sorfalat alkotó dominók zártsága, amik még a kedvünket is elveszik minden jó kis lehetőségtől. Ne hagyjuk!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!