Van aki már túl van a nehezén, van akinek most kezdődik, de sokaknál olyan időszak az eklipeszek (február-augusztus) közötti időszak, mint amikor a földkéreg megrepedezik, földcsuszamlások, átrendeződések indulnak meg, irányíthatatlanul megmozdul minden, ami tud, és bár próbálnánk visszarendezgetni mindent a megszokott felé, sokszor elveszik, mit is szeretnénk, mert egyszerűen nem szolgál már minket, csak mi nem vesszük észre.

Van, amit hiába mozdítanánk, beragad, és van amit egyben tartanánk, de szétszakad. Ilyenkor egyszerűbb megfigyelni, mi, mit akar mutatni nekünk, valamit meg kell tanulnunk!

Figyeljük meg, mihez ragaszkodunk, milyen értékekre épül az akarásunk, és mi nyílhatna meg, ha nyitnánk felé – kutassuk magunkban, milyen félelmek miatt nem merünk nyitni, milyen hamis értékek, elképzelések, viszonyulások miatt volt szükség földrengésre az életünkben.

Megfelelő megértésekkel és lépésekkel (nem mindig az egyszerűbb, a kényelmesebb a legmegfelelőbb) az egész folyamat értelmet kaphat, és könnyebbé válik, sőt, megfelelő irányba állással fel is gyorsulhat, ugyanis ÉRTÜNK VAN! NEKÜNK VAN!

Van, akinél ez komoly belső változásokat kell hozzon, ha látszólag nem is történik vele semmi. Van akinél külső változásokkal jár, így mások is észreveszik. Van akinek komoly döntéseket kell meghoznia. Ne akarjunk most egyszerre mindent irányítani, minden “épületet” megmenteni, mert akkor könnyebb elsiklani a tanítás lényege felett, és csak nehezebb lesz. Azt keressük, ami lényeg, ami a kulcs az egész földrengéshez, ha elér minket, hogy a számunkra valóban fontos “épületek” maradhassanak meg.