Magyarázzuk a bizonyítványt…

Mind saját igazunkat védjük, akár egymás rovására is. Én most arról szeretnék írni, hogy mindegy ki, mit mond, ki, milyen igazságot magyaráz, mindegy mit hallunk, végülis csakis azért vagyunk felelősek, amit magunkba fogadunk, és amit azzal kezdünk.

Belebotlottam ma reggel egy cikkbe (cikkhez klikk). A cikk lényege az ásványbörzék, azok árusainak, és az odajáró embereknek a kicikizése, az ezoterikus mozgalmak kifigurázása. Maga a cikk egy kristálykoponya fotóját kapta meg fő képként, emiatt figyeltem fel rá.

Vettem a fáradtságot, hogy beleolvassak, de ahogy a cikk írója feladta, hogy megértse, mibe csöppen bele egy ásványbörzén, egy idő után ugyanígy én is feladtam az ő érveléseinek követését, és csak egyetlen kérdés maradt meg bennem: minek ment el ásványbörzére, mikor eleve elutasít mindent, amivel ott találkozhat? Ugyanakkor az is megmozdult bennem, hogy én magam sem szeretem az ásványbörzéket, mert olyan túlkapásokkal találkozhat ott az ember, ami miatt elmegy a kedve attól, ami egyébként önmagában, megfelelő módon jó lehet. Mára inkább a divatolás érhető el, mint az, ami divatba akar jönni, így erőfeszítéseket kell tenni, hogy az ember rátaláljon a megfelelő mértékre, megfelelő minőségre, megfelelő tisztaságra – ugyanis olyan is van! Mindennek pedig oka van. Tanít minket valamire: megfelelő választásokra.

Körülbelül úgy járt cikk írónk, mint a bátyám a tiramisuval (olasz sütemény)

Mikor a bátyám évekkel ezelőtt meglátogatott Olaszországban, Zia Meme házi tiramisut készített neki. Zia Meme isteni, autentikus tiramusot tudott készíteni, ami után az ember megnyalta mind a tíz ujját, és kuncsorogva figyelt, sikerül-e még egy adagot megkaparintani. Majd a bátyám hazajött Magyarországra, és bárhol meglátta kiírva „Tiramisu”, lelkesen szaladt a kasszához, hogy vegyen magának, és jött a csalódás. Újra és újra. A boltokban ugyanis olyasmit árulnak tiramisu néven, aminek csak az elnevezése hasonlít arra, ami a Tiramisu valójában, ő pedig megutálta a turamisut az alapján, ami a boltokban kapható.

Sokan járnak így manapság az ezotériával, a spirituális tanokkal. A lelkünk ismeri az autentikus “receptet”, és testünk is keresni kezdi, de nem mindig érhető el elsőre az odavezető út. Próbálkozunk.

Manapság pont az ellenkezője történik, mint ami látszódik. Úgy tűnik, végre akárki számára elérhetővé válik a spirituális fejlődés, elérhetőek a valós fejlődést hozó spirituális ismeretek, hiszen olyan sokan, olyan sokféleképpen közelítik meg a témát, hirdetik az odavezető utat, elég valahova csatlakozni, de pont ez teszi sokaknak elérhetetlenné, mert egyre többen árulnak „bolti tiramisut”, üzleti fogást látva az eredeti recept sikerében.

Ettől maga a spirituális fejlődés (belső fejlődés) még nem lehet kevésbé értékes, vagy önmagunkkal tolunk ki, ha lemondunk róla.

Ne felejtsük el, hogy sokszor pont az tanít meg minket arra, hogyan fejlődhetünk igazán, ha olyasmikkel találkozunk, ami ellenkező irányba vezet – azzal, ha felismerjük ezt, és nemet mondunk rá. Mindannyian járjuk a magunk útját. Miért kell közben kicikizni egymás érdeklődését, választását, ami pusztán próbálkozás, tanulási folyamat? Ettől lennénk különbek, jobbak? Vagy a cikizés, minősítés is ugyanolyan tesztelő tanítás, mint amit kicikiz? Tulajdonképpen – bár fent említett cikk írónk valószínűleg ennek nincs tudatában – valójában erről van szó, és így már rendben is van! Tanít minket, hogy eldöntsük, mivel értsünk egyet, mivel ne; mit válasszunk, és mit ne; mire, milyen tudatosságszinttel ránézve mit látunk meg; mi, mit tanít nekünk. Ha cikk írónk ezt megértené, egészen más véleménnyel lenne sok mindenről, magukról az ásványbörzékről, és azokról az emberekről is, akiket stílusával minősít.

A spirituális fejlődés igényében nincs semmi kivetnivaló, mindenkinek alanyi joga, mint ahogy az is, milyen úton közelíti meg.

Azon már hőböröghetünk, hogy a kínálat nem azt adja, amit várunk, de ekkor is csak arról van szó, hogy valamit nem megfelelő helyen keresünk, vagy nem jól keressük, és nem a spirituális fejlődés szükségtelenségét jelzi, ha valaki nem a megfelelő helyen, módon keresi – és pont itt van a lényeg! Emiatt hoztam egyáltalán szóba magát a cikket.

Tudatos szemmel nézve ugyanis ez a cikk nem a New Age-ről, spiritualitásról szól, még csak nem is a tudományról, hanem a cikk írójáról, az ő kíváncsiságáról, az ő útkereséséről, az ő megközelítésmódjáról, az ő megéléseiről, az ő meglátásairól, az ő tudatosság szintjéről, csak nekünk, Embereknek van egy tulajdonságunk, hogy ha valami olyasmi hangzik el, amivel azonosulni tudunk, ha részigazság is, akkor is teljes igazságnak könyveljük el, és nem fürkésszük tovább, mi minden mást rejthet magában, és egyre több részigazságot könyvelünk el végső igazságként, egyre messzebb kerülünk attól, amit keresünk.

Pontosan ugyanez történt már nem egyszer a történelem során. Túl könnyen akar az Ember fejlődéshez jutni, könyvekből, tárgyakból, egymásból akar tudást  kicsikarni, és ha nem megfelelő erőfeszítései miatt nem ér el benne sikereket, nem az van, amire számít, amit ő akar, mindig mást kritizál, mást hibáztat, csak mert becsapva érzi magát, holott csak kínálnak neki valamit, és senki sem kötelezte, hogy azt válassza! Nem kritizálni kell, hanem tovább keresni. 

Hasonló hozzáállású történelmi korszakokból még vannak feljegyzések, annak idején milyen titkos körülmények között lehetett csak hozzáférni mindenféle ezoterikus beavatáshoz. Vajon miért nem volt megkapható piacokon, tömeges rendezvényeken egy beavatás, és most miért lenne? Sok Ember csak arra ugrik rá, hogy titkos, elérhetetlen, pedig neki is jár, ő miért nem kaphatja meg? Pedig nem arról volt szó, hogy nem kaphatta volna meg bárki, hanem hogy nem vállalkozott akárki arra, ami vele járt. Ma ugyanitt tartunk.

Sok Ember elakad az elvárásoknál. Azt hiszi a spirituális fejlődéshez valamit osztogatnak, kapni lehet valami mágikus képességet, valami különleges erőt, tárgyat, tudást stb. holott a valós tanítók (ami jelen életünkben maga az Élet!!!) leavatták a neofitákról a sok felesleges vágyat, birtoklási kényszert, komplexust, kapzsiságot – irányuljon az anyagi javakra, vagy szellemi termékre, tudásra – a félelmeket, ragaszkodást, az ítélkezést, minősítést, mert csakis ezek elhagyásával lehet belekezdeni bármi mélyebb spirituális tanításba. Nem csak kevesek lettek erre kiválasztva, hanem kevesek vállalták azt, ami ezzel járt.

Jelen korunkban, ha jobban odafigyelünk, maga  a mindennapi élet hozza magával az igazán nagy tanításokat, beavatásokat arról, mennyire ragaszkodunk saját igazunkhoz, saját sikereinkhez, saját meggyőződéseinkhez, akár mások rovására is, akár saját belső fejlődésünk rovására is. Olyan korszakban élünk, ahol valós tudást nem lehet csak úgy megvenni, ezért minden tudatos ember tudja, hogy egy ásványbörze csupán választásokról tanít, elrejtve benne olyat, amire érdemes igent mondani, és olyat, amire jobb nemet mondani, és nem “mindenevésre” termett, mert megüli a gyomrot. A tudatos Ember nem elutasító, de nem is mindenevő. A tudatos ember választ, és negatív megélésekbe szaladás nélkül vállalja választása következményeit. Ha mégis negatív a megélés, megkeresi önmagában mitől az, és tanul belőle, de nem másokat tol maga alá érte, hogy ettől okosabbnak, nagyobbnak, többnek érezhesse magát a negatív élmény után.

Azért, amit keresünk meg kell dolgoznunk önmagunkban. Ebben nagyon sok minden segíthet kívülről, még azok a dolgok is, amikről kiderül, hogy inkább azt erősítik bennünk, amit valós fejlődéshez le kellene avatni magunkról, és ennek sokszor ára van, míg el nem érjük a megfelelő bölcsességet, mikor már önmagunkban is megtaláljuk azt, amit annyira keresünk.

A szóbanforgó cikket számtalan weboldal átvette idézem: ” Az eredetileg földtani hobbira, az ásványkeresésre és -gyűjtésre mára teljesen rátelepedett new age-es, ezoterikus, áltudományos katyvasz” leleplezésére, és a tudomány védelmezésére. Nem szeretnék tudományokkal foglalkozni, ha ehhez ilyen lenézően kellene viszonyulnom egyes embertársaimhoz – körülbelül egy ilyen teljesen pontatlan általánosítás fedi számomra azt, amit a cikk fel tudott írásával mutatni a New Age-ről, az efféle pontatlanság pedig nem méltó a tudomány precíz világára nézve. Ettől még szórakoztató volt látni, hogy Emberek vagyunk, és milyenek tudunk lenni, mi, Emberek, és tanulságos lehet bárki számára a megfelelő konzekvenciákat levonni, ha azzal fejlődni is tudunk bármiben korábbi önmagunkhoz képest. Hajrá tudatosabb lét! Hajrá egymás elfogadása, és tisztelete! Hajrá egymás megértése! Hajrá megfelelő választások! Köszönet a cikkért, és mindazért, amit tanulhattunk neki köszönhetően.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!