A komplexus nem más, mint egy ostor, amivel vagy önmagunkat, vagy másokat ostorozunk. Ha nem ismerjük fel időben, valakiben/valamiben kárt tehetünk – akár magunkban, akár másban, akár kapcsolatainkban, mert senki sem bírja tartósan a “korbács ütéseit”, mellyel elvárunk valamit, mindezt úgy, hogy legtöbbször meg sem fogalmazzuk magunknak, vagy másoknak, hogy mi is lenne az. Mintha kívánnánk valami ízt, és nem találnánk mi az, csak tömnénk magunkat mindenfélével anélkül, hogy kielégülne a vágyunk, és közben elhízunk, eldeformálódunk, elbukunk … minden értelemben, és mikor feltűnik, szenvedünk és másokat okolunk érte.

A kompexusokat rejtegető önfeláldozás igen gyakran mutat hamis képet rólunk – magunknak, és másoknak is. Az önfeláldozásunkkal, szolgálatunkkal várunk valamit – (el)várunk valamit, ami kompenzálja a komplexusunkat (mindazt, ami miatt sebezhetőek vagyunk, amiben kevesebbnek hisszük magunkat, ami miatt úgy érezzük nem vagyunk szeretve stb.) és ha nem kapjuk meg, ha bárki “megszorongat” és a “rejtőzködésünk” ellenére szembesülnünk kell azzal, hogy nem vagyunk szeretve, elismerve, nem kapunk elegendő figyelmet stb., akkor támadni kezdünk, és az ostort arra irányítjuk, akinek fel kellett volna ismernie a segélykiáltásunkat, akinek kompenzálnia kellett volna a “fogyatékosságunkat”. A világ azonban nem rendeződhet be folytonos sérelmek felismerésére és kompenzálására, inkább belső egyensúlyra kellene törekedjünk.

A letagadott, kimondatlan “fogyatékosság” legtöbbször nem helyreállítható, és ha valaki belemegy a játékba és dícsér, próbál feltűnően kompenzálni a béke kedvéért, átmenetileg elérheti, hosszú távon azonban nem hoz megoldást, mert a komplexusok folytonos energiahiányt jeleznek, amik felismerés nélkül szükségszerű energiarablással járnak, amire nem jellemző a mértékletesség, így kompenzálásaink csak billegtetnek, nem egyensúlyt hoznak, és hosszú távon nehéz tartani.

A komplexusoktól szenvedő ember ha nem kapja meg amit akar, elviselhetetlenné tud válni. Zsarnokoskodó, birtokló, provokáló, arrogáns, bizalmatlan, vádaskodó, elváró, merev stb. tud lenni. Ha erre rájön visszajelzésekből, el kezdi önmagát ostorozni, lelkiismeretfurdalással, depresszióval, önmarcangolással stb. mert szembesül “fogyatékosságával”, amit csak leplezni próbált a túlzásokkal és látja ezzel nem tud szeretetet kiváltani, így tudat alatt átvált más energiaszerző viselkedési formákra, mint pl. sajnálat, betegség, depresszió, érzelmi zsarolás stb. Mindezt nem azért teszi, mert számító, hanem mert erre az energetikai működésre állt rá, és nem hajlandó változtatni rajta, mert ahhoz szembe kellene néznie önmagával.

Mivel energiahiányról van szó, folytonos ingadozás jellemzi a komplexusban szenvedő embereket: vagy kisebbségi érzet, kishitűség, önmarcangolás, vagy arrogancia, birtoklási vágy, hatalmi harcok kötik le figyelmét. Az egész energetikai küszködés olyan, mint egy hullámvasút – egyszer fent, egyszer lent. Aki nem száll tudatosan szembe, nem tud kikerülni belőle.

Ha bárki lépést akar tartani ilyen energetikai világú embertársával, annak képesnek kell lennie valós önfeláldozásra, és vállalnia kell, hogy ő fogja képviselni az energiaforrást, akkor is, ha ez saját kimerüléséhez vezethet. Ennél célravezetőbb elérni, hogy az érintett tegyen azért, hogy egyensúlyba kerüljön önmagán belül.

A komplexusok a csakraműködés hiányosságai. Szenvedésünk nagy részének gyökerei. Megérné gyomlálni ezekből a gyökerekből, de csakis tudatos, kitartó munkával lehetséges. Nem elég olvasni, beszélgetni róla. Tenni kell érte!

A komplexusokat mások által tartósan nem tudjuk egyensúlyba hozni, csakis saját magunk tudjuk helyreállítani a kialakult blokkokat, szélsőségeket. MI MAGUNK, elszántsággal, bátorsággal, kitartással – önmagunk iránti szeretettel, megbocsátással, rugalmassággal, Jin és yang energiák szinkronba hozatalával – egy stabil, békés belső világ kialakításával.

Mennyivel szebb az egész világ, mikor saját világunk szépnek tűnik, mikor egy őszinte belső mosoly mögül nézzük. Tegyünk ezért a mosolyért, ne másoktól várjuk el, mert mások bármikor vissza is vehetik.