Sok mindent találhatunk érdekesnek, akár igaznak. Sok mindenre mondhatjuk, hogy szánunk rá időt, mert jól hangzik. Még az is gyakran előfordulhat velünk, hogy valami annyira megtetszik, annyira megragad minket, hogy vágyunk rá, akarjuk, hajlandóak vagyunk érte tenni, szívesen beszélünk róla, de ez még egyik sem garantálja, hogy sikerült átlépnünk azt a bizonyos és legnehezebb szintet, amit úgy hívunk, hogy hit. Arra a szintű hitre gondolok, ami békét és stabil bizalmat ad az ismeretlenben is, a kellemetlenben is, a fájdalomban is, a szűkölködésben, betegségben is. Ezt még tanulnunk kell, és akárhányszor próbálnak emlékeztetni rá minket, sohasem túl sok, sohasem felesleges.

Angol hanganyag forrása: Kryon honlap

Üdvözletem Kedveseim! Kryon vagyok a Mágneses szolgálattól. (…) Olyan tudás jelenik meg ebben a teremben, ami elgondolkodtat, nem lehet, hogy többek vagytok? Nem lehet, hogy Isten több, mint amit Nektek mondtak? Nem lehet, hogy a történelem több? Nem lehet, hogy az emberi létformáitokat felöltő származásotok messzebbre visszavezethető? Nem lehet, hogy olyan Akasha feljegyzésekkel rendelkeztek, ami sokkal több, mint valaha gondoltátok? Lehetséges, hogy az Akashátok visszavezet több, mint 50.000 évvel ezelőttre? S ha igen, mi minden van benne feljegyezve, ami ma előjöhet, hogy igazolja, kik is vagytok valójában?

Mert az a lényeg, kik is vagytok valójában. Lelkek, melyek nagyon idősek, akik rengeteg tapasztalásra tettek szert, de mostanáig ez mind el volt rejtve egy Fátyol mögé. Ez a Fátyol kezd elvékonyodni, és ez lehetővé teszi, hogy áttűnjenek rajta olyan dolgok, amik megerősítenek Benneteket.

Mit mondtak Nektek? Mit mondtak Nektek arról, hogy kik vagytok? Kedveseim, szeretném, ha belegondolnátok, mi a különbség aközött, hogy mondanak Nektek valamit, és annak valósága között, hogy érzitek. Néha megjelenik egyfajta elárultság érzete, amikor felfedeztek valami óriási dolgot, olyan dologról, amiről valami egészen mást mondtak Nektek.

Megint felvetek számotokra valamit: lehet, hogy azok, akik a mára kialakult valóságotokat adták Nektek, már meghaltak. Lehet, hogy már nincsenek itt a Földön, de formázták az életeteket, formázták a spirituális vagy nem-spirituális részeteket, és olyan információkat adtak Nektek, amik a legjobb lehetett tőlük, és hirtelen felfedezitek, hogy ennél több is van, ami valós, és ami annyira más, mint amit Nektek mondtak! Szeretném Nektek elmondani, hogy olyan helyen vannak, mely tudja, amit Ti tudtok. Ha festhetnék egy képet, a kezük folyton járna „találd meg történet, találd meg a történet, találd meg a történet többi részét!”. Nincs árulás az igazság kutatásának folyamatában. Nincs árulás!

Vannak köztetek, akik azt mondják: „Annyi kérdésem van. Ez így annyira más. Szinte már túl sok az információ. Mit tegyek? Hogyan válogassak belőle? Mihez fogjak elsőként? Vannak köztetek, akik olyan büszkék a képességeikre, hogy magasröptűen tudnak gondolkodni. Nagyon intelligensek vagytok. Talán magasabb az intelligenciátok szintje, mint másoké. Ez az intellektus juttatott el Benneteket egy olyan pontra, ahol eltűnődtök mindazon, ami túlmutató. Megkérlek Benneteket, hagyjátok abba egy kicsit a tűnődést, és kezdjétek el megérezni!

Amikor gyerekek voltatok, oly sok volt még az ismeretlen. Voltak ijesztő dolgok. Nem értettétek hogyan működnek a dolgok, de apukátok, vagy anyukátok értette. Vissza tudtok ilyen messzire emlékezni? Amikor kézen fogtak a szüleitek, anyukátok, vagy apukátok, és kisétáltatok a házból, olyan helyre, ami másmilyen volt. Voltak ott hangok, illatok, viselkedés formák, és emberek, annyira mások, mint otthon, és ez ijesztő volt, mert nem értettétek. De addig, amíg anyukátok, vagy apukátok fogta a kezeteket, rendben volt. Mert ők ott voltak, hogy átvezessenek mindenen, ami ismeretlen. Emlékeztek az érzésre, ahogy egy részről féltek, más részről viszont békések vagytok? Anya veletek van, apa veletek, van. Volt amikor a lábuk mögé bújtatok (nevet), és akkor jöttetek elő, ha úgy éreztétek minden rendben van. A gyerekek így viselkednek. Ez az a rész, amikor tanulják, hogy milyen az a valóság, amelyik túlmutat egy gyermek valóságán. Ez a metafora egyértelmű.

Azt szeretnénk megmutatni, hogy ugyanerre kérünk most Benneteket. Nem kell kitalálnotok semmit Kedveseim, fogjátok meg a Szellem (Teremtő) kezét, mely ott lakozik Bennetek teljességében, hogy láthassátok, érezhessétek. Nem kell találgatnotok, nem kell elemezgetnetek, hogy milyen lehet? Mi történik? Mi minden történhet? Nem kellenek a listátokon lévő dolgok, helyette napról napra, érezzétek, legyen meg az intuíción keresztüli érzékelésetek, és ne olyasmi kössön le, amit előre gyártottatok a magasröptű gondolkodásotokkal. Ez egy meghívás! Legyetek tisztában azzal, hogy a magasröptű gondolkodás el kezd megváltozni, átalakulni, ahogy az új valóság láthatóvá válik, és a magasröptű gondolkodás átalakul intuícióvá,  és az egész helyénvaló, és még pontosabb, mint valaha volt.

Ez az új paradigma. Nem tudjuk mi fog holnap történni, de bízunk benne, hogy minden jótékony, és olyan út része, mely ismert az idő hálójának valamely szintjén. Isten, aki Bennetek van ismer Titeket, és Isten mindenhol jelen van, beleértve belsőtöket is. Amikor éjjel kimentek és felnéztek a csillagokra, önmagatokra néztek, olyan részetekre néztek, ahonnan jöttetek.

Kedveseim, a Ti eredetetek innen és a csillagokról van. Sok csillagról. Nem csak egy bolygóról vagytok egy csillag körül, ti ebből a galaxisból vagytok. Mindannyian! Oly módon érkeztetek, amiről ha tudnátok az igazságot, az sokkolna Benneteket. Figyelemmel kísértétek ezt az Univerzumot a teremtés fázisaiban, régebb óta vagytok itt, mint maga az idő, örökkévalók vagytok mindkét irányban, ami lehetetlenség néhányotok agya számára még csak elgondolás szintjén is.  Szerintetek mindennek kell legyen kezdete, nem de? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a folyamat körkörös: nincs kezdet és nincs vég. Csak lét van. Ez a szépsége annak, akik vagytok.

Ebbe gondoljatok bele: a lelketek olyasmi, amit csak most kezdtek el felfedezni, ebben az új korszakban, és semmi sem állja útját Isten szépségének és dicsőségének, csak felerősíti a kreatív erőt. Kezditek felismerni az igazságát a Bennetek lévő Isten jótékonyságának és szépségének, egy olyan Istenét, aki nem tesz olyan rendellenes dolgokat, mint büntetés. Olyan Istenét, akit nem érdekel, milyen ruhában vagytok, csakis a szeretet érdekli, amit visszaadtok, hogy kézen foghassátok a szülőtök kezét, aki saját magatok, és félelem nélkül sétáljatok végig az életen. Képesek vagytok rá?

Mi aggódnivalót hoztatok be ma ebbe a terembe? Mi minden miatt aggódtok a holnapot illetően? Kézen tudjátok fogni a Bennetek lévő Teremtő békéjét, és meg tudjátok élni egyúttal a békét magát? El tudjátok engedni magatokat olyannyira, hogy egy mély levegőt vesztek, és azt mondjátok: minden rendben van.

Az embereknek életben kell maradniuk, és ennek része az az elgondolás, hogy tudnotok kell, hogy mi fog történni a jövőben. Mi lenne, ha azt mondanám Nektek, hogy mindkettőt megkaphatjátok aggódás nélkül? Megtudhatjátok, mi van a jövőben, mint jótékony kimenet és megoldás, mivel részei vagytok, olyan módon, ami nagyobb, mint gondolnátok, vagy mint ahogy tudjátok. Nem kell erőltetnetek a dolgokat ahhoz, hogy megtörténjenek. Valakinek itt ezt tudnia kell. Tudnia kell, hogy végre lazíthat. Öt személynek kellett most hallania, hogy mi fog történni a jövőben.

Kedveseim, hosszabb életetek lesz, ha sikerül ezt megértenetek és oda tudjátok rakni, ahová tartozik: Isten kezébe. Emlékeztek, milyen volt, mikor még gyerekek voltatok, amikor nem kellett aggódni a holnap miatt? Kérjétek vissza ezt az állapotot most azonnal, mivel ilyen a kapcsolat köztetek és a Teremtő között. Jövök még vissza. És ez így van.