Ma asztrológushoz kísértem el az egyik barátnőmet. Remek beszélgetés volt! Miután hazajöttem, belebotlottam ebbe a cikkbe, és mintha csak a barátnőmnek írták volna. Neki ajánlom a fordítást:
Álmodj egy jobb életet: válaszd a boldogsághoz, és sikerhez vezető utat!
Mind az út elején kezdjük életünket. Először túl fiatalok vagyunk, hogy megértsük a dolgokat, járjuk sorra az utakat, minden egyes döntés új irányba mozdít. Minden út egyedi, affelé hajt, hogy keressük igaz énünket.
Egy nap el kezdjük megérteni a döntéseinket, melyek formáztak minket, létrehozták azt, akik vagyunk.
A kalandok, amikkel találkoztunk, az emberek, akikkel összefutottunk, mind segítettek, hogy létrejöhessen az, akik vagyunk, az ötleteink, az álmaink.
Vannak utak, melyek simák, de a legtöbb kihívásokkal teli; mind leckéket tartogat számunkra. Vakon rójuk az utakat, míg ki nem nyitjuk a szemünket, és meg nem nézzük, mi is van előttünk, és eszünkbe jut, mi minden van mögöttünk. A felismerés a kezdet, megértése az Útnak.
Elértem ehhez a ponthoz. Visszatekintve látom, milyen választásaim voltak, milyen döntéseket hoztam. Az Út, melyet én választottam formázott engem, hozta létre azt, aki ma vagyok. Úgy tűnik, hogy ezidáig több fájdalmas leckét választottam, mint vidámat.
Valójában ugyanazokat a leckéket ismételgettem újra és újra, mivel szemellenzőt viseltem, féltem egy jobb élet irányába tekinteni. A boldogság csupán illúzió volt számomra.
Most átölelem a felismerést. A félelmeim miatt róttam ugyanazokat az utakat. Kényelmesebb volt újra megélni a fájdalmat, mint egy ugrással áttérni egy ismeretlen útra, ami várt rám. Ma szemtől szembe nézek a félelemmel, és azt mondom: elég! A boldogság és a siker útját választom. Egyik lábam a másik elé téve haladok, és élvezem a tájat. Átölelem a tanításokat, az embereket, akikkel találkozok, és életem egyre teljesebbé, gazdagabbá válik.
Ez nem azt jelenti, hogy az életemben nincs többé fájdalom. De van, de már tudom, hogyan bánjak a fájdalommal, és lépek tovább. Már nem lézengek a régi úton, az új kezdetet választom, és átlépek.
Tudván ezt, lelassítottam lépéseimet – szétnézek milyen lehetőségek közül lehet választani, és az intuícióm, szívem, intellektusom, és az Isteni vezettetés alapján döntök. Még mindig fogalmam sincs róla, hogy mi vár rám a választott úton, de azt tudom, hogy bármi is az, szélesíteni fogja a látásmódomat, jobb emberré fog tenni, és lehetővé fogja tenni, hogy fejlődjek érzelmileg, és spirituálisan.
Ha a félelem kimutatja a foga fehérjét eszembe juttatom, hogy nincs mitől félnem, mert az egészet én találtam ki, én vagyok saját magam megteremtője!
Hadd bátorítsak mindenkit, aki elolvas, hogy álljon meg egy percre, gondolkodjon el, és válasszon. Ne feledkezzetek meg magáról az Útról: szeressétek az Utat, és táncoljatok saját szívetek ritmusára.
Cindy Wynings írása, forrás:angol nyelvű cikk
Nagyon köszönöm és azt is hogy ma velem voltál!!!
Ez is válasz egy mai kérdésemre, hogy hogyan tovább?? Az út a lábunk elé kanyarodik, nincs más dolgunk mint dönteni rálépünk-e és nyitott szemmel és bátor szívvel járni rajta, vagyis megélni minden pillanatát.
Sokan értek el ugyanehhez a ponthoz saját életükben. Egymás bátorsága, egymás példamutatása erőt ad. Kellenek a pozitív emberek!!!