Az ITT ÉS MOST nem pusztán egy lineáris idősík egyetlen pontja, amin átlépünk, múlt lesz belőle, és feledésbe merülhet, hanem egy összetett mátrix számtalan kivetülését rejtő dimenzionális “KAPU”, amit mi egyetlen pillanatnak érzékelünk, annyira összesűrített, és nem nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, holott ez a “KAPU” a lehetőség a betekintésre a Mindenségbe és átértelmezésre. Egyedül az ITT és MOST állapotában szabadulhat az Ember az őt nyomorgató duális sík megéléséből, és az arra való reagálásokból. Feltűnik milyen végtelen sok lehetőséget kap erre az Ember? Minden egyes pillanatot! Mennyiszer élünk vele?

Az ITT ÉS MOST olyan, mint a tórusz végtelen sok szálának legszűkebb kapcsolódási pontja (képen a fekete rész középső pontja). Mindent magában foglal, minden fut át rajta folyamatosan, de olyan sűrű, olyan koncentrált, hogy az emberi elme számára szétszedhetetlen mi minden alkotja. Amennyiben sikerül átlényegíteni a dualista világ beszűkítő lineáris idősíkjának egyetlen determinált időpontjából a végtelenség lehetőségeinek kapujává, hirtelen minden más értelmet, más megvilágítást kap, mert ez nem pusztán egy (idő)pont, hanem pont, hogy a korlátozó időből/látásmódból való szabadulás egyetlen módja emberi életünk során.

Az ITT ÉS MOST-ban lehetőség van a Mindenség egyetlen pontba sűrített állapotát kitágítani, de a jelenlegi Emberi elme számára ez lehetetlen, mi pedig legtöbbször az elménkkel azonosulunk. Az elme, amint azonosulunk vele, kiválasztja a Mindenség egy haloványan felfogható parányi részét, és azt azonosítja a Mindenséggel, elhiteti velünk, hogy a pillanatnyilag érzékelt állapot, történés maga a Mindenség, nincs más lehetőségünk, és arra reagálva próbálunk alkotni valamit. Így alakul ki egyre több valóság, és ezek a valóságok mind belefutnak a Mindenségbe a tórusz működési elvén keresztül. Teremtünk minden percben, és amit teremtünk, annak a következménye visszafolyik hozzánk egy újabb pillanatban, hogy tovább szűkítsük, korrigáljuk, vagy kitágítsuk.

A folyamatos beszűkülésből való szabadulás egyetlen módja, ha nem azonosulunk az elménkkel. Tudatában vagyunk emberi létformánkban való jelentőségével, szerepével, hagyjuk is működni eredeti funkciója alapján, de reakcióinknál felülírjuk. Reakcióinkban, megéléseinkben lehetőséget adunk magasabb rezgéseknek, együttérzésnek, megértésnek, megbocsátásnak, új megéléseknek, nem csak robotként teremtjük a megszokottat újra és újra, hanem újítunk, átértelmezünk, átlényegítünk, ÁTÍRUNK! Az ITT ÉS MOST megfelelő értelmezésében megtehetjük!