Szükséges az intuíció fejlődése

Az is érdekes számomra a Spirál tanításában, hogyan, és miért hangoltatja a csakrákat. A csakrák ugyanis nem csak önmaguk működését képesek blokkolni, hanem egymásét is. Így a blokkok több oldalról erősítik egymást. Érdemes egymás viszonyában is foglalkozni a csakrákkal, nem csak külön-külön, vagy minddel egyszerre, figyelmen kívül hagyva a dimenzionális, összetett rendszerüket.

A csakrahangolás több lépésben (és nem hangokkal) történik. A rendszer első lépésben érdekes módon a 2-es és 4-es csakra működését próbálja egyensúly felé korrigálni, mivel félelmekkel nem tud fejlődni a befogadó képességünk, sem információkat, sem érzelmeket nézve. Akiben félelem van, az kétkedő, elutasító, azaz védekező, és ez hatással van a szívcsakrára. A szeretet-rezgés kibontakozása nélkül pedig hiába szeretnénk a 3.szem működését fokozni, hiszen sohasem az a fontos mit látunk, hallunk, érzékelünk, hanem hogy mit kezdünk vele, hogyan fogadjuk be, mit vált ki belőlünk, és hogyan adjuk tovább. Ehhez nagy mértékben kalauz a szívcsakránk működése. Visszatérve a 3.szem, a 6-os csakra fontosságához: intuíció nélkül hogyan tudunk megfelelően válogatni a rendelkezésre álló információkból? A félelmeink, vágyaink miatt úgy vagyunk félrevezethetőek, ahogy csak nem szégyellnek minket félrevezetni. Márpedig nem szégyellik.

Korunkban olyan sok a félrevezetés, hogy nagyon nagy szükség lenne a 3.szem, azaz az intuíció fejlődésére. Nem félelmekkel kellene védekeznünk, (mivel az korlátunk is lehet), hanem az intuíciónk erősítésével. A tobozmirigy fejlesztő gyakorlat ezért kap jelentőséget, és előkészítést a Spirál rendszerében. Tisztítja a félelmeket, erősíti a szeretet rezgéseket, és ezek sikerének függvényében kezd el foglalkozni a 3.szem működésével, ugyanis a 3.szem, vagy a tobozmirigy fejlődése, ami a cél, el kezdi megváltoztatni a rálátásunkat saját dolgainkra, a világ dolgaira, és el kezdenek megváltozni a megéléseink, a reakcióink is. Ebben a rendszerben nem az a fontos ki lát aurát, ki tud gyógyítani, ki tud mindenfélét mondani, ez csupán melléktermék (küldetés miatt, tanulási folyamatok miatt) azoknál, akiknek dolga van vele, de nem cél. Ebben a rendszerben az a fontos, hogyan éljük meg mindennapjainkat, hogyan sikerül olyan meglátásokra szert tenni önerőből, amivel értelmezhetőbb, mi minden történik velünk, körülöttünk; mi alapján hozzuk meg döntéseinket.

A csakrarendszerünk nem csak nyűg, a blokkok miatt, amivel gépiesen küzdhetünk, hanem egy csodálatos energetikai rendszer végtelen lehetőséggel, amit kiaknázhatunk. A különféle csakrák mint hangszerek megszólaltathatóak harmonikus rezgéseket adva, vagy diszharmóniát produkálva. Ha például vesszük a 2-es, 5-ös, 7-es csakrát, érthetőbbé válik, mire gondolok.

Ha valakiben rengeteg a félelem, annak a kommunikációjában ez érezhető, pesszimista, bizonytalan, sok a kérdése. Nem hagyja saját maga felé kommunikálni, ami megoldás lehet, mert mi van, ha nem az, és gyakran a kifelé kommunikációjával nem mond semmit, nehogy felelősségre vonható legyen.

Ha a három csakrát el kezdjük hangolni, olyan mintha három hangszert próbálnánk egymás viszonyában összebarátkoztatni, és megfelelő helyére tenni. Mondjuk a 2-es csakra a dob, és verjük a dobot eszetlenül, egyre hangosabban, az 5-ös csakra a fuvola, ami épp csak nyikkan valamit, vagy épp éktelen hamisan kezd el nyivákolni, mit fog belőlünk meghallani a világ? Míg ha összehangoljuk, a dob ritmikus aláfestést ad a fuvola szólónak, és az emberek el kezdenek meghallgatni, mert élvezik az összhangot. Ha ehhez hozzá hangoljuk a 7-es csakránkat, ami legyen egy hegedű (bármi lehetne), akkor a megfelelő témáknál, amire intuíciónkkal hangsúlyt szeretnénk fektetni, mert érezzük, hogy fel kell rá figyelni, és nem csak gyönyörködni kell benne, a fuvola mellé hegedű kísérlettel nyomatékot adunk további hangokkal. Ez bármilyen csakrakombinációval eljátszható, és bármilyen élethelyzetben befolyásolja a megélésünket, hiszen nem pusztán zenéről van szó, hanem emberi megnyilvánulásokról (5-ös csakra), működési formákról (2-es csakra), felismerési, megértési (7.csakra) képességről stb.

Akinél minden csakra megfelelően van megszólaltatva, ott gyönyörű koncert születik. Hol ez érvényesül benne, hol az, de mindig élvezhető saját maga számára, és mások számára is. Ha valamelyik hangszer hamisan kezd játszani, vagy hangerejével elnyomja a másik csakrát, ott el kezdenek borulni a dolgok. A Spirál rendszerében a csakrahangolás nem a technika módjára utal, hanem az eredményre, amit a csakrák energiaként, rezgésekként kibocsátanak magukból. A technika nem kötött, nem ugyanarra hangol mindenkit, hiszen nem ugyanazt kell fújjuk. Teljesen egyénre szabott, hiszen mind egyediek vagyunk, de egymás viszonylatában ugyanúgy meg kell tanulnunk harmóniában működni. Ha ez nem megy, belül sem ment, érdemes “állítani” valamin. Nem csak magunkat, hanem egymást is “hangoljuk”. Felelősségünk van a világban azon keresztül kik, mik vagyunk.

Rengeteg dolog leköt minket mostanság. Mind nagyon fontos. Nem lehet, hogy pont az adja a gondjainkat, rossz közérzetünket, kellemetlen perceinket, hogy nem megfelelően kap, és oszt energiát pont az a csakránk (részünk), mely azért felelős, hogy mit tartunk fontosnak? Apróbb hangolások lehet hogy átalakíthatják a prioritásainkat, és ezzel átáll a rendszerünk, hogy hova nyomja az energiát, és mitől vonja meg. Nem érdekes gondolatsor?

A gond nem velünk van, hanem a működési módunkkal. Mi pedig nem a működési módunk vagyunk. Csak akkor lennénk azok, ha robotok lennénk. Csakhogy emberek vagyunk! Képesek vagyunk a változásra, változtatásra saját működésünkön belül, ha az aktuálissal nem vagyunk megelégedve.

Érdekes megfigyelnem, hogy ha mindezt úgy adnám közre, hogy valaki híres, befutott, külföldi személyiségtől fordítottam, rengeteg kedvelője lenne. De míg csak magyar, saját gondolatok, nem több, mint egy blogbejegyzés. Minden úgy kezdődik, hogy elindul valahol. Akinek segíthetne, talán így is meghallja, az írásaimon keresztül