Időn túli válaszlevél

A legutóbbi bejegyzésemet elolvasta valaki, és válaszlevelet írt nekem. Volt benne valami, amit csak én tudok, vagyis csak én tudtam eddig, de úgy tűnik, az írásom hatására más is el kezdett emlékezni. Íme a levelezés…

Válaszlevél

Kedves Asszonyom!

…..Szombat, 17.30…végre az Ön levelét olvasom. S míg ezt teszem, valami körbe fon, felemel és időn kívülre helyez, magába szippant. A sorok felelevenítenek Valamit bennem………Én nem tudok tiszta képekről írni, és szavakat sem nagyon, mindarról, amit megoszt velem, de hogy ismerem történetét, és egykoron részese voltam én is, bizonyosan érzem. S ha nem venném komolyan lényem legmélyebb üzenetét, figyelmemet csak a testemre kell áthelyezni, s mint megfigyelő némán jegyzetelni mit is tapasztalok……..

Beleolvadva gondolatai energiáiba testemet víz borítja, szívem azon gondolkodik, hogy helyet változtat a megszokotthoz képest…..és sírok. Nem, ez nem sírás, fuldokló zokogás, mely láthatatlan mélységekbe húz, lelkem bugyrait feltárva és hatalmas távlatokba repít, nem remélt szárnyakat adva. Sejtjeim halmaza emlékezik. Én nem tudom olyan kifejezően szavakba önteni, hogy mi ez az emlék, de bizonyossággal érzem meséjének mélységes igazát, melynek tán egyszer valóban én is szereplője voltam……. talán az a volt, most van. 

S ha időkeretbe foglaljuk a jelen varázsát, annak is 2018-as megnyilvánulását, arra gondolok, hogy milyen sokan játsszuk a Jelen mostani felvonását. Felmerül bennem egy pillanatra a kérdés, vajon mindannyian ezen elfeledett időgépezet megalkotói voltunk? …. s most újra együtt a holt rendszert életre csiholjuk??? 

Csak remélni tudom, hogy érzékeim ezer élet, és az eltelt számolatlan földi idő során nem tompultak, s torzultak annyira, hogy hamis megérzésekkel részegítsék érzékelésem végpontjait. Tudatlanságba süllyedve reménykedem az utolsó percig s még azután is, túl az idő végezetén, hogy újra képes leszek, mint Ön, felnőni, s még inkább megtisztulni, tudatosságban fejlődni az egykor oly nemes,  lényegét és erejét soha nem veszített Feladat végrehajtásához: a Fény, a hangok, a színek, a dallam, az Egyensúly fenntartásához, egy az Univerzummal összhangban lüktető, örömteli élet újbóli megalkotásához. A Tudatosságban megélt Teljességhez, az Istenember megszületése által. 

Tudom Asszonyom, hogy ha mellettem ülne, a fejemre koppintana, és kedvesen szóvá tenné, hogy milyen távlatokban járnak képzeteim, amikor a Jelent, Önmagunkat kellene először “jóvá Írni”. Tudom, tudom….vissza is térek Önhöz. …..pedig ha tudná milyen magaslatokat, dimenziókat, fényeket és színeket látok(érzek) magam előtt, s mind arra vár, hogy képessé váljunk a befogadásukra.……………Majd jönnek újabb nemzedékek beteljesíteni mindezt, mi maradjunk meg mostani feladatunk úttörő mivoltánál, s minden látszat s körülmény ellenére tartsunk ki sárkányerőnk mély izzásával a nehéznek tűnő mindennapok forgatagában….. Nehéz, de szép feladat ez is….tartani a fáklyát mindig magasabbra, tisztulásunk mértéke szerint.

Most búcsúzom, mélyen tisztelt Asszonyom! Újra köszönetet mondva emlékzárakat feltörő, gyönyörű soraiért! ……………

Viszonzásul had mondjam el én is, hogy ma egész nap Ön járt a fejemben azzal a célzattal, hogy megöleljem. Számtalanszor megjelent ez a kép bennem. Öleltem s közben lágyan a fülébe súgtam, hogy most nem érzem nő e, vagy férfi, nem számít semmilyen földi mérce. Valójában nem is a testét ölelem, mert nem ez a lényeg, hanem a szellemét látom (érzem). Ölelésem a régi Ismerőst üdvözli olyan végtelen, tiszta, feltétel nélküli szeretettel, melyet földi szavakkal nem lehet kifejezni, csak a szív mélyén érezni. ……

…….S mindezek után, a nap végén, az Ön lelkének sóhaja terít meseszép takarót lelkem fázós testére…….csak hálás lehetek a Sors mesteri játékáért, a kapott Ajándék emlékezésre hívó szavaiért! Isten Áldja Asszonyom! Remélem gyakran írunk még egymásnak, egymást  segítve,  újabb emlékeket idézve!

Tisztelt Uram – mostani életében Hölgyem!

Igencsak meglepett felbukkanása és levele, melyet sejtjeimet bizsergető érzéssel habzsoltam, hiszen találtam benne olyasmit, amit eddig csak én, és korábbi levelező partnerem tudott. Bátorsága, hogy írt nekem beindította bennem az idő kerekét, amire csak azok képesek, akik akkor, ott voltak velem.

Az idő játéka, hogy hol férfi, hol női testben bukkanunk egymásra, de minden külcsín ellenére, akik együtt voltunk e játék elindításában, belül kezdünk el emlékezni. Mindegy milyen testbe bújtunk erre az időszakra, valami sokkal erősebb mozdul meg azokban, akiket érint.

Tegyük próbára az időt, és az emlékeket, hadd szórakoztassák a vélt jelent, és indítsák be újra mindazt, ami Önt is beszippantotta érzésekben. Engedelmével továbbítom levelét valakinek, akiről úgy vélem habzsolni fogja szavait. Addig is elfogadom távbeli ölelését és szeretettel gondolok minden idősíkbeli kivetülésére.

Teli találat volt levelezésünket megmutatni ennek a személynek. A reakciója a következő volt:

“Amikor elkezdtem olvasni, egy ,,eddig még nem tapasztalt” de ismerős erőtér vett körbe az időtlenség érzésével, s mindazzal ami a sorok mögött van. Ebben a 2 levélben egyszerűen minden benne van múlt, jelen, jövő átjárhatósága, egysége, több dimenzióban. Jó kis emlékeztető, furcsa de nem idegen áramlásokat kapcsolt be. Átalakít mindent.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!