Holnap reggel útnak indulok, és legyalogolok amennyit csak bírok a Szent Jakab zarándok útból, s ha jól megy, Santiago de Compostelából megyek tovább egészen az óceánig. Ez az időszak nem számítógépezésről fog szólni, így blogolni nem tudok, de Tantusz megpróbál a nevemben kinti gondolataim alapján írásokat feltenni addig is a blogba – amennyiben sikerül neki. Aki csak rám gondol, azt viszem magammal.
Pár sort szeretnék még itt hagyni indulás előtt:
Te elindultál, s én folytatom.
Mint stafétabot passzol lábamhoz minden lábnyomod utamon.
Most az én szemem nézi azt, mit egykor a tiéd láthatott,
hagyatékodként fedezem fel a világot, mely hozzám elhozott.
Mennyi lépés, mennyi kérdés, mennyi magányos éjszaka,
mennyi fájdalom kellett ahhoz, hogy megértsd, merre van az út haza.
Te elindultál, s én folytatom,
de én már azt az utat járom, mi lépéseid által lett otthonom…
(Tomzinak)
?❤
Sajnálom, hogy Tantusznak nem sikerült eddig Ági élményeit tolmácsolni. Remélem, mihamarabb hírt kapunk???.