Az elmúlt évek sokunkat fordították ki addigi élethelyzetekből, meggyőződésekből, tervekből. Legtöbbünknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy rátaláljunk arra az útra, ami egészebbé tud minket tenni, de nem azért, mert nem vagyunk elég jók magunktól, hanem mert meg kell tanulnunk megfelelően elfogadni ahhoz, hogy igazán tudjunk adni.

Bálintot évek óta ismerem. Végignéztem számtalan bukdácsolását. Hiába tudjuk valakiről, hogy csak abban tud segíteni, amin ő maga is keresztülmegy, s ezért szükségszerű, ami vele történik, ettől még nem egyszerűbb látni mások vergődését. Bálint tudja milyen bezárkózva rettegni, ismeri a komplexusokat, a dühöt, a bizalmatlanságot, a kételyeket, a kilátástalanságot, ezért erős empátia alakult ki benne azok iránt, akik hasonló helyzetbe kerülnek. Kiskora óta szeretne másokon segíteni, de folyton ő szorult segítségre. Mára megtanulta: ahhoz, hogy segíteni tudjunk, először nekünk, magunknak kell stabil lábakon állni, és a talpraálláshoz nagy segítségére volt a zene, a hangok, a hallható, és csak belső hallással érzékelhető frekvenciák, melyek nagyban elősegítik a tudatosulási folyamatokat, az énkép változást, az életmód és gondolkodás változást.

Tantuszt kértem meg, hogy beszélgessen vele egy kicsit az útról, amit bejárt. Azért szerettem volna, ha írás jelenik meg a blogomban Bálintról, mert rengeteg fiatal keresi az útját és kellenek a pozitív példák. Bízom benne, hogy Bálintnak sikerül megvalósítania az álmait, és sokaknak tud segíteni – kortól függetlenül – hogy talpra tudjanak állni saját életükben. Íme a beszélgetés:

Tantusz: Akik ismernek, tudják rólad, hogy jazz gitár szakon érettségiztél, de azt talán kevesen tudják, hogy mit jelent számodra a zene, milyen utakat jártál be eddig?

Bálint: Kiskorom óta zenével foglalkozom, és sokszor megcsodáltam már, hogy egy adott zene mennyire sokrétűen, és drasztikusan meg tudja változtatni az ember tudatállapotát, hangulatát. Eleinte csak az érzés kedvéért zenéltem. Van egy konkrét tudatállapot, amit a régebbi zenésztársaim körében „stenk” állapotnak neveztünk. Ez az a pillanat, amikor úgymond „elkap” a zene, és egy teljesen eufórikus, kontrollálhatatlan flow élményben van részed. Szerintem a zenészek többsége nem tudja, hogy ezért zenél, és azt sem, hogy ez egy gyógyító állapot. Ezt sokáig én sem tudtam, és sajnos, ahol a tanulmányaim során zenéltem, ott ez nem is derült ki. Nagyon átment az egész folyamat „matek zenélésbe”, ami megadott rendszerek és technikák keretein belüli futkározást jelentett. A követelmények mentén óhatatlanul megjelent a versengés, az „egó-méregetés”, ami nem az együtt való alkotás örömét erősíti, és így egyre nehezebb volt előidézni, hogy ez az előbb említett „stenk élmény” ne csak önmagunkban alakuljon ki, hanem a hallgatóságban is. E nélkül a zenélés csak egy öncélú dolog lesz, amit én már nem akartam tovább követni, így elkezdtem keresni a módját, hogy lehetne továbblépni ezen a konvencionális zenélési stíluson.

Tantusz: Honnan jött a hangterápia ötlete?

Bálint: Ahhoz, hogy terápiás jelleggel is foglalkozni kezdjek a hangokkal, nagyban hozzájárult, hogy először magamat kellett „rendbe rakni”, és ebben sokat segített az a spirituális út, amin járni kezdtem. Megismertem Jeszenszky Istvánt, aki megtanított arra, hogy ne én szólaltassam meg a hangszeremet, hanem a hangszerem szólaltasson meg engem, ami egy mérhetetlenül nagy különbség a zenélésben. Ő mutatta meg azt is, hogy hogyan lehet egy tudatos mélységet rakni a mögé, amit játszol, hogy ne csak technikák és hangok halmaza legyen a zene, hanem tényleg azt az érzést közvetítse, ami benned van. Nem az kell, hogy legyen az elsődleges szempont, hogy milyen nehéz és bonyolult az, amit játszol, hanem hogy őszinte legyen, és te legyél.

Tantusz: Szerinted miért olyan fontos a világunkban a hang, a zene?

Bálint: Számomra nagyon érdekesek magával a hanggal kapcsolatos információk: Az egész Univerzum vibrációkból áll. A hang is egy vibráció, egy frekvencia. A hang az az információ, ami mindegyik elemben képes terjedni, ami mindent összeköt. Nem kizárólag fizikai hangokról van szó. A védikus tudományok szerint négy szintre bonthatók le a hangok: Első a Vaikári-vák, amely az általunk folyamatosan hallható durva fizikai hangtartomány. Második a Madhya-vák. Ezen a szinten találhatóak például a gondolataink is, amelyeket „hallunk”, vagy a telepatikus kommunikáció is, amely a hang szabad terjedése által lehetséges többek között. Harmadik a Pashyanti-vák, amely egy nagyon finomszintű hangtartomány, és a tudatalattival hozható összefüggésbe többek között. Maga a Pashyanti szó olyasmit jelent, hogy a hangok látása, vizuális érzékelése. Negyedik pedig a Para-vák, ez az, amelyen a transzcendentális hangok találhatóak.

Tantusz: Mit jelent a finomszintű hangterápia, amivel foglalkozni szeretnél?

Bálint: Ez egy olyan számomra bontakozóban lévő új technika, amiben a saját hozott elemek mellett két markánsan meghatározó rész van: az egyik, ami Ági révén a Spirállal, és a kristálykoponyákkal való ismerkedés kapcsán érintett meg, ez adja az alapját annak, hogy a tudatomat, a belső hangjaimat használhassam hangszerként a Pashyanti-vák szintjén. A másik részt Istvántól tanultam, amely során valódi hangszerekkel és hangokkal a „csatornázott zenélés” állapotát valósíthatom meg. Ilyenkor nem a saját kényem-kedvem szerint alakítom a zenét, hanem az egész szinte „lejön” és én csak hagyom, hogy átfolyjon rajtam.

Tantusz: Mi az, ami téged motivál ebben az egészben?

Bálint: Van bennem egyfajta változtatni, és tenni vágyás, aminek eddig nem nagyon találtam a módját. Rájöttem, hogy én igazán a zenéhez értek, ezzel szeretnék foglalkozni és ezt szeretném úgy hasznosítani, hogy azzal másoknak is tudjak adni. Úgy látom, hogy nagyon sok a bezárkózott, begubózott ember és talán rá lehetne őket ébreszteni arra, hogy van több is annál, mint amit a hétköznapi valóságban megélnek. Szerintem nemcsak túlélésből kéne állnia az életnek, amikor az ember elmegy reggel dolgozni, hazaér, nézi a tévét, és kimosott aggyal leéli az egész életét. Az alapvető célom, hogy az emberek ne irtsák magukat, és a környezetüket, és szeretetben működjenek együtt. Ez lehet, hogy pillanatnyi társadalmunkban egy utópisztikus cél, de nekem, ami most van, az nagyon nem tetszik.

A zene által képessé válhatunk arra, hogy kicsit magunkba nézzünk és olyan érzések is megmozduljanak bennünk, amiknek korábban nem is voltunk tudatában. Úgy érzem, ezzel a hangterápiával talán valami elindulhat egy nagyobb képért.

Tantusz: Azért gondolom, hogy nem akármilyen zene képes ilyesmit megmozgatni bennünk.

Bálint: Eléggé emberfüggő, hogy ki, milyen zenét szeret, kiben, mi mozdít meg valamit. Azt még nem tudom pontosan, hogy a „stenk” élményt hogyan lehet tudatosan zenével előidézni másokban, pont amiatt, hogy eléggé eltérőek a zenei igények. Ezt az állapotot egyébként nemcsak a zene tudja kiváltani, hanem gyakorlatilag bármi, ami az ember számára örömteli, izgalmas. Olyan módosult tudatállapotot jelent, amiben folyamatosan jelen vagy, és gyógyulsz. Elfeledkezel a merev énképedről, és játszol, mint egy gyerek; megszűnik az idő. Szerintem az énkép eltűnése, és az idő nem lineáris érzékelése arra mutat, hogy ez az állapot nagyobb dolgokat mozgat, mint amiket elmével fel lehetne fogni.

Tantusz: A Sámán dobolás, amivel a tavalyi évben kezdtél el komolyan foglalkozni, hogy illik bele ebbe a folyamatba?

Bálint: A nyár folyamán ismerkedtem meg egy Karabaksa elvonuláson a dobolás erejével. Egy táltos dob nagyon erős eszköz. A szimbolika szerint a dob egy táltós ló, és minden egyes dobbanása, annak a táltos lónak a patadobbantása, aki átviszi az embert a túlpartra. Ez a dob nagyon erős gyógyító energiákat tud megmozdítani, amelyek szintén csak megfelelő tudatossággal, és jelenléttel működhetnek hatékonyan.

Tantusz: A hangterápia alapja tulajdonképpen az emberek „megdobolása” lenne?

Bálint: Elképzelésem szerint szintekből épülne fel, és egy interaktív folyamatot jelentene. Tehát nemcsak ül a „páciens”, miközben én megdobolom, hanem első körben pl. önmagát is megrezgetné a saját hangjával. Ez segítené az elme lelassítását is, ami jól elő tudja készíteni a folyamatokat. Ezt követné a finomhangolás folyamata, ahol a csakrák, és a tudatalatti tartományok harmonizálása, gyógyítása történik a hangok által. Egyszerre több emberrel is lehet, hiszen a közös éneklés a közösség, vagy a törzsi összetartozás is olyan ösztöni emlékeket mozgathatnak meg, amelyek gyógyhatásúak lehetnek. Technikailag tulajdonképpen a létszám csak az időtartamot határozná meg.

Tantusz: Tapasztalataim szerint az emberek többségét elég nehéz rávenni arra, hogy megmutassa a hangját még szóban is, nem hogy énekléssel.

Bálint: Igen, erre én is gondoltam, de nem is úgy kell ezt elképzelni, hogy egyből Freddie Mercury szintjét kell megszólaltatni. Csak egy kitartott „Jó” hangot kell adni, ami kényelmesen tartható. Ez már önmagában is segít abban, hogy átrezgesse az illetőt, és nem kell hozzá se hallás, se ritmusérzék, se semmi. Egyetlen ilyen hang már sokat segít a megnyílásban, és később akár már több dolog is menne, pl. közös éneklés, vagy közös hangszeres zenélés. A „Jó” hang egyébként jelentésében, vagy szimbolikájában az „Aum” ősi magyar megfelelője.

Tantusz: A kristályok hogyan kapcsolódnak ehhez az egészhez? Neked is vannak kristálykoponyáid, őket mennyire akarod bekapcsolni ebbe a munkába?

Bálint: Nagyon jelentős szerepük van. Ők azok, akik képesek rá, hogy felerősítsék, továbbítsák, hordozzák a különböző frekvenciákat. A finomszintű hangolások kivitelezését az ő segítségükkel tervezem csinálni. Szeretném, ha minél több kvarckristály jelen lenne a folyamatban, hogy segítsék a rezgés felerősítését és koncentrálását. Még valahol várakozik egy ametiszt kristálykoponya is, akinek fontos szerepe lesz a finomhangolásokban, vele még egymásra kell találnunk.

Tantusz: Nem titok, hogy kísérleti nyúlként én már kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy milyen az, amikor „megdobolják az embert”. Érdekes élmény volt, ahogy a csakráim között áramlott hang és főleg a blokkolt csakráimat éreztem intenzíven, közben pedig összekötött valami nálam sokkal nagyobbal. Utána még sokáig éreztem a visszahatását. Én a magam részéről kíváncsian várom a folytatást. Mit üzensz azoknak, akiket érdekel ez a lehetőség, mikor lesz elérhető, és hogyan?

Bálint: Igazából örülnék, ha akit érdekel ilyesmi, felkeresne (elérhetőség email: tudatoslet.spiral@gmail.hu). Szívesen találkoznék olyanokkal, akik örömmel résztvennének olyan kísérletezésben, melyben azt fedeznénk fel, hogyan hat a zene a tudatra, a testre, az énképre. Jelenleg Dunaújvárosban élek, de szívesen mozdulok ki közös felfedezésekhez…

Aki lát fantáziát - saját maga számára, vagy ismerősei számára - abban, hogy hangok, frekvenciák képesek segíteni testi, lelki szintű harmóniába kerülésben, a tudatosulási folyamatban, saját utunk megtalálásában, keressék Bálintot, és kísérletezzetek együtt! Ha tetszik, amiről Bálint mesél, kérjük osszátok meg az írást!