Ha ő másként dönt…

Mit tehet az ember, ha Ő másként dönt, ha neki más fontos, pedig nekünk Ő fontos? Biztos vagyok benne, hogy ilyen kérdések nem csak engem foglalkoztatnak. Íme mire jutottam én.

Már tudom, milyen amiatt szomorkodni újra és újra, hogy neki más fontos, ő mást választ, és ilyenkor nekem kell megértőnek, megbocsátónak, erősnek, és támogatónak lennem, és amikor nekem van ugyanerre szükségem, akkor valahogy magamban kell megoldanom. És tudom milyen azon szomorkodni, mi van, ha soha többé nem látom, pedig nekem fontos ő.

Egyformán szomorú. Egyformán fájdalmas.

Van mégis különbség. Ha elengedem, ha lemondok arról, hogy őt akarom, beléphet helyette más az életembe, ami előbb-utóbb kitölti az űrt, a fájdalmat, a szomorúságot, ami utána marad. Míg ha újra és újra ugyanúgy kiborít az eltérő értékrendszerünk, az eltérő látásmódunk, nem haladok ötről a hatra, csak sorvadozok valami elvárás, valami megfelelni vágyás, valami be nem teljesülés érzet alatt, és attól szenvedek, hogy már megint nem vagyok elég,nem vagyok elég jó, és közben elfolyik előlem az élet.


Nem azért engedlek el, mert nem jelentesz semmit. Azért engedlek el, mert többet jelentesz annál, hogy egyszerűen át tudjak nézni azon, ami azzal jár, amit választottál, de tiszteletben tartom a választásod, ahogy saját életem is tiszteletben kell tartsam, hiszen csakis ez utóbbi tud engem előrevinni.

Miért nem várok, hogy kipróbálhasd magad? Mert túl régóta telik az életem várakozással, és sohasem tudni, mikor ér véget. Nem lehet úgy teljes életet élni, hogy fél lábbal lecövekelünk, és arra várunk, mások mit döntenek, mások mit akarnak, mások mibe engednek be minket. Lépni kell! Ha mások nem ugyanarra lépnek saját meggyőződésükkel, akkor el kell gondolkodni, mi minden fér bele saját lépéseinkbe úgy, hogy maradjon belőlünk is valami.


Ha valamit megtanultam jelen életemben az az: mindennek oka van. A szenvedés ott kezdődik, amikor ezt nem sikerül tiszteletben tartanunk, és máshogy akarjuk. Úgyhogy most elengedlek. Elengedlek, és csak azt figyelem, merről süt a nap, merről fúj a szél, merről tombol vihar, merre vetődik a kis csónakom, mert tudnom kell az én életem miről kell szóljon. Nem mások csónakjában van a helyem, csak evezhetek én is ugyanarra, amerre mások is eveznek. Én most elfáradtam. Ez is mutatja, nem arra kell evezzek. Megpihenek. Majd akkor evezek tovább, ha kitisztult, merre menjek  :heart:

 

just let go…

3 thoughts on “Ha ő másként dönt…

  1. Névtelen

    Van, hogy úgy hal meg valaki számunkra, hogy közben tovább él, és minden vele való találkozás emlékeztet annak a fájdalmára, hogy “alakulhatott volna másképp is”, ha elég fontos lett volna neki… De nem volt, és így olyan utakon haladunk tovább, amik többé nem keresztezhetik egymást. És az élet megy tovább… :heart:

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!