Mindannyian hordozunk mély sebeket. Az is, aki nincs tudatában. Sokan azt tartják, az idő begyógyítja ezeket. Én azt tartom, hogy tudatosság hiányában a legtöbb esetben az idővel csak betemetjük őket, és próbálunk arra fókuszálni, amit rápakolunk, ráépítünk, igyekszünk elterelni a figyelmünket, hogy ne jusson eszünkbe, mennyire fájt, mennyire méltánytalannak, igazságtalannak éreztük; mennyire felborította minden reményünket, ezzel azonban csak jól elkanyarodunk.
Az igazán mély sebek igazán mély tanításokat hordoznak magukban, amiktől nem lehet véglegesen elkanyarodni.
A legváratlanabb helyzetekben kezdenek el újra sajogni, újra tanítani. Ha nem érezzük, csak azért van, mert védő páncélokat pakoltunk magunkra, azok azonban nem csak a sebektől tartanak minket távol, hanem valós önmagunktól is, a megoldástól is, a szeretetre való képességünktől is. Azért van oly sokunknak problémája a szeretet megélésével, átadásával, befogadásával (ezek egyensúlyban tartásával) mert olyan sok mély sebet hordozunk magunkkal, amik nem megfelelő értelmezése teljesen átformázta a szeretetről alkotott elképzeléseinket.
Megtanultuk, hogyan térítsük el magunkat, de ennek sikerével elsősorban önmagunkat csapjuk be újra és újra
A reinkarnációs utaztatások szinte mindig egykor feldolgozatlan sebekhez visznek vissza, újra és újra. Hányszor láttam nagy szerelmeket fájdalmasan széthullani, pedig csak nem a szerelemről szóltak! Csak egy példa:
Összetalálkozik két ember, és többet el sem akarják engedni egymás kezét, családot akarnak alapítani, együtt akarnak élni egész életükben. Holott azért találkoztak, hogy átértelmezzék egymás egykori elveszítését, ezért elkerülhetetlen, hogy újra eltávolodjanak/elszakadjanak, hogy kiderüljön, most hogyan élik meg a fizikai síkú veszteséget, mennyit fejlődtek életek alatt.
A lélek szempontjából ez szeretet, hiába van „eleve veszteségre” ítélve a kapcsolat földi síkon. A tartós siker lehetősége a kudarc, a veszteség átértelmezésében van. Aki ezt figyelembe sem veszi, annak csakis a kudarc marad, és csak még mélyebb lesz a seb, amit eddig is próbált befedni. (megj.: az átértelmezés nem önámítás, ez utóbbi ismétlésekhez visz.)
A lélek szempontjából a szeretet = lehetőség bármi magasabb szintű értelmezésére. Földi létünk, mely legtöbbször fizikai kötődésben, ragaszkodásban, fizikai síkú sikerek felmutatásában, bizonygatásában stb. meríti ki a szeretet értelmezését, tudatosság hiányában nem tudja értékelni az ilyen jellegű tanításokban lévő lehetőségeket. Ahányszor elbukunk az értelmezésben, annyiszor kapunk új lehetőséget az újra értelmezésre, de egyre több ismétlésbe csúszunk bele. Sokszor amit egymás iránt érzett otthonos szeretet érzésnek élünk meg, az nem más, mint az ismétlések komfortja, és semmi köze a boldogsághoz, ugyanis kikopott belőle a szeretet magas szintű értelmezése, amibe a a veszteségre, elutasításra stb. való tanítás épp úgy beletartozik.
Bármi, ami történik velünk csak irányba állítás. Addig lehetünk boldogok, amíg értjük az irányt, annak minden változásával.
Amikor boldogtalannak érezzük magunkat, olyankor nem értjük az irányt, amit a lélek tűzött ki – ez pedig nem mindig fizikai síkú sikerekről szól. A boldogság nem mindig fizikai síkú történést, vagy fizikai síkú eredmény felmutatását kívánja meg. Nem elég új kapcsolatba belépni, új eredményeket felmutatni, új sikerrel megnyugtatni az egónkat.
A valós boldogság egyensúlyba kerülés. Az egyensúlyba kerüléshez lelki síkon – hozzáállásunkban, gondolkodásmódunkban, szeretet értelmezésünkben – kell megtalálni a megfelelő irányt, ez hozza meg a mély sebek gyógyulását. Nincs erre jobb időszak, mint amit jelenleg élünk!
Az új energiák kedveznek az újraértelmezéseknek
Az újraértelmezések, új oldalról megvizsgálás, új értékrendszernek való megfeleltetés egészen más megvilágításba hozhat mindent. Olyan sebekből gyógyulhatunk most fel, amiket évszázadok óta hordozunk magunkkal a régi energiák által járó korlátok miatt, amik most sorra borulnak, és egyre több olyan pillanatot élhetünk meg, amikor felcsillan a szemünk, mert megértettünk valamit.
A megértés gyógyír a mély sebekre
A megértés, mivel megbékéléssel, elfogadással jár, fel tud emelni olyan rezgésekre, ahol megszűnnek betegségek, és a betegségekkel járó tünetek, legyen az fizikai tünet, vagy épp komplexusok, viselkedésminták, ismétlődő nehéz élethelyzetek stb. Megértéssel beindulhatnak spontán gyógyulások, a tudatosabb életmód pedig felgyorsíthatja a megértések kibontakozását.
A gyógyulásra vágyó sebeink felismerik ennek lehetőségét, és sorra jelentkeznek gyógyulásra. Ezért tűnik nehéznek ez az időszak, pedig csak lehetőségekkel teli időszak! Olyan sebeink gyógyulhatnak, amiket életek óta hordozunk, de ehhez más döntéseket kell hoznunk, máshogy kell dolgokat látnunk, máshogy kell dolgokat megélnünk, mint amivel a sebeket szereztük.
Döbbenetes, hogy pont egy hasonló élményemre erősít rá ez a mai írás!! Tegnap egy barátnőm kislányának táncos műsorán vettem részt. Mindig kettős érzés van bennem ilyen alkalmakkor, mert számomra egy régi, beteljesületlen szerelem a tánc, évekig ott volt bennem a „mi lett volna ha..” érzés ezzel kapcsolatban. Ráadásul a tegnapi nap olyan volt, mint egy „időutazás”: viszontláttam ifjú korom egyik ikonikus koreográfusát, aki ennyi év után még mindig aktív. Túl egy agyvérzésen, félbénán még mindig ott dobog szíve-lelke a színpadon. Amikor a záró fináléban beállt a gyerekek közé „táncolni” boldog mosollyal az arcán, akkor értettem meg mély meghatottsággal, hogy mi az „igazi szerelem”, és hogy erre én sosem lettem volna képes… Minden tiszteletem és hálám az övé!! Végre megértettem, hogy nem ez volt az én utam, csak segített önmagam felé haladni…