Hiába tudjuk, hogy minden nap 24 órából áll, mindannyian érzékeljük, hogy valahogy egyre kevesebb mindenre van időnk ebben az adott 24 órában, és akárhogy is próbáljuk megfelelően kihasználni, csak elfáradunk benne, ha mindent próbálunk úgyanúgy hozni, ahogy korábban működtünk. Mindez azonban csak a lineáris időre vonatkozik, amit a 3D-s elménk iránya, és a fizikai érzékszerveink használata érzékeltet velünk. Ahogy haladunk előre fejlődésünkben, úgy torzul az általunk fixnek, és sérthetetlennek elkönyvelt idő – akár elfogadjuk, akár nem, akár meg tudjuk magyarázni, akár nem. Nem lehet, hogy nem a mi időnk fogy, pusztán változóban van a világunk működése, és bizonyos régi működésnek egyre kevesebb helyet, energiát ad a “valódi idő”, a Mindenség Energiája és máshol, vagy máshogy teszi elérhetővé?

Ha minden energia, úgy az idő is, a gondolatok is azok, az Univerzum pedig energia alapú működése miatt nem az alapján érez minket, mit akarunk elhitetni önmagunkkal, vagy másokkal szavakban megformázva, hanem összenergiánk, rezgésünk alapján, amit a gondolataink, reakcióink, érzelmeink stb. adnak. Tökéletes képet adunk önmagunkról anélkül, hogy megszólalnánk, és ennek a képnek megfelelően alakulnak a körülöttünk lévő, a fejlődésünket segítő események, ahogy a sziklát formálja apránként a sodrásával nekicsapódó víz. Ha van egy Felsőbb Erő, mely látja merre kellene haladnunk, nem lehet, hogy az idő egyfajta energetikai alagútrendszer, mely szűkül (csökken) azon területeken, amerre már nem akarja, hogy haladjunk, és tágul, VÁLTOZIK arra, amerre hívogat minket?

Hosszú évszázadokig számtalan gondolatunk rezgése megfelelt az “eddigi időcsatorna” táplálásához, és oda érkeztünk vele, ahol vagyunk. Azt mind látjuk és érzékeljük, hogy ez a világ, amit így sikerült összehoznunk, nem igazán olyan, amilyet szeretnénk. Úgy érzem az idő változásának, rohanásának, “fogyásának” köze van gondolkodásmódunkhoz, létformánkhoz, működésformánkhoz, és ha szeretnénk visszakapni csorbuló életterünket, nekünk magunknak kell változni.

Ahogy erre gondolok, számtalan gondolat fut át rajtam. El tudom fogadni azt, hogy ahogy a rezgések változnak az egész Univerzumban, az a Föld rezgéseire is hatással van, és előfordulhat, hogy egy részünk kezd átvonulni számunkra egyenlőre érzékelhetetlen idősíkokra, ahol másféle energetikai minták életképesek, s mivel már nekünk is kezdenek kialakulni ilyen jellegű gondolatmintáink, azok odakerülnek, és csak kapcsolatban maradnak velünk pozitív visszahatással. Lehetséges lenne, hogy vannak olyan gondolataink, terveink, melyekkel úgy építünk egy másik, velünk párhuzamos világot, hogy annak tudatában sem vagyunk? Előfordulhat, hogy a gondolatainknak ugyanúgy van rezgéstartománya, mint a hangoknak, és ahogy a fizikai fülünkkel nem érzékelünk minden hangot, úgy azt sem érzékeljük teljesen tisztán, hogy melyik gondolatunk teremtő ereje hol hatékony, csak mert nem érzékelünk minden bennünket körülvevő síkot?

Azt  láthatjuk, hogy  egy-egy gondolatunk pillanatok alatt valóra válik, míg más gondolatunk egyszerűen nem akar megvalósulni. Van, hogy olyan tervünk van, amihez hegyeket kell megmozgatnunk, és vannak olyan terveink, amiket egyszerűen minden támogat. Mi különbség van köztük, ha a teremtés puszta technikai szempontjából nézzük? Mi sorsszerűségnek könyveljük el az eredményt, de mi van akkor, ha mindennel egyformán teremtünk, és pusztán különféle idősíkok játékáról van szó, természetesen valami Felsőbb Erő szabályain belül? Némelyik gondolatunknak a most megélt fizikai síkon van életképessége, más gondolataink más idősíkokra kerülnek, ahonnan akkor kerülnek vissza hozzánk, amikor kereszteződnek egy olyan aktuális tudati síkunkkal, amelyik tudja értelmezni, amelyik tanulni tud belőle. Lehet, hogy amit véletlen szerencsének gondolunk, az egy másik idősíkbeli kívánságunk mostani becsapódása, mi teremtettük; amit kudarcnak élünk meg, annak szó szerint csak nem ebben a mostban van itt az ideje Ha ezt tovább boncolgatjuk, egy olyan végtelen, és követhetetlen mátrixhoz jutunk, amit a jelenleg elfogadott lineáris időelméletünkkel biztosan nem tudunk fülöncsípni, ezért sok értelme nincs, hacsak nem érlelődik tovább egy megfelelő idősíkon .

/kristálykoponya üzenet/