Miről szól, ha közlünk valamit, és kivel közlünk igazán, legyen az egy belső gondolat, vagy egy leírt, kimondott szó?

A kommunikáció energetikai csatornarendszer, melyben energia áramlik rétegekben, síkokban, irányokban. Egyetlen kommunikatív megmozdulásunk egy egész rendszert indít be, aminek megértéséhez nem elég azzal foglalkozni, miről szólnak a gondolataink, szavaink, a gondolatok és szavak mögött ugyanis ott áll valami/valaki, aki útnak indítja, és ez meghatározza a gondolatok, szavak energetikai minőségét, erejét, útvonalát.

A kommunikációs rendszernek ugyanúgy része a szándékunk, a belső reakcióink, a tudatosságszintünk, az önmagunkról kialakított képünk, mint maguk a gondolatok. Ez egy összetett csomag, és nem különálló részek. Energia szempontjából nem az rajzolódik ki, miről, mit gondolunk, mondunk ki (mi az információ tárgya, még csak nem is az információ tárgyához kapcsolódó rezgések lsd. később) hanem hogy milyen érzések, reakciók mozdulnak meg BENNÜNK a kommunikáció folyamata során – és ebbe beletartozik, az is, hogy mit vált ki belőlünk a gondolat megszületése, továbbítása, és az is, hogy a másoktól érkező reakcióra hogyan reagálunk mi magunk – eképp bármit gondolunk, mondunk, az nekünk is szól, rólunk  is szól, akkor is, ha más a tárgya.  A kommunikációnk rendszere a nekünk szóló tanítások egyik fontos irányvonala azzal, ahogy kommunikálunk – ahogy gondolatokat fogunk, szelektálunk, értelmezünk, továbbítunk,  ahogy a gondolataink mások általi fogadtatására reagálunk stb.. Ennek összességével alakítjuk, milyen további tanításra van szükségünk – és nem azzal, amiről kommunikálunk.

Tegnap egy beszélgetés során a következő gondolat érkezett:

A bölcs, tudatos embert az foglalkoztatja, hogy a küldetése célját elérje, és ezért hajlandó akár alá is hajolni mások akaratának, véleményének (szem előtt a célt tartva, és nem önmaga pozícióját, megítélését), míg a tudatossággal nem rendelkező embernek az a fontos, hogy őt hogyan ítélik meg – ő kerekedjen felül, neki legyen igaza, ő győzedelmeskedjen – így energiáit ennek irányában mozgatja, és sokszor a célra már nem is emlékszik. El kezd kopni szavainak ereje, mert működése másról szól, mint amit az energiák támogatnak. Ezért olyan hangos, erőszakos sok ember.

Gondoljunk csak lelkünk küldetésére, és földi működésünkre. Leszületünk számtalan céllal, és a rendszer, melyben felnövünk megtanít minket harcolni, fontoskodni, és elfelejtjük közben, hogy milyen céllal érkeztünk. Céltalanul akarunk újabb és újabb dolgot.

Egyre több olyan emberrel találkozok, aki görcsösen hatással akar lenni másokra. Nem az a fontos mit mond, mit üzen, hanem hogy elismerjék, hogy ő maga benne van a folyamatban, és ezt azzal takarja el önmaga elől, hogy mély meggyőződéssel tör rá másokra, mint keresztesháború, saját igazának, véleményének ergo saját magának elismertetéséhez. Az igazság azonban sohasem harc, hanem mindig bölcsesség, és energia.

Ugorjunk vissza egy korábbi gondolatra: Energia szempontjából nem az rajzolódik ki, miről, mit gondolunk, mondunk – mi az információ tárgya, még csak nem is az információ tárgyához kapcsolódó rezgések dominálnak. A következő gondolatsor nekem több dologról is megértést hozott, miközben végigfutott bennem.

Csak mert olyan témát választunk kommunikációnkhoz, mely magas rezgéseket feltételez, mint téma, még nem jelenti, hogy kommunikációnkkal meg is tudjuk mozgatni ugyanazokat a rezgéseket, ugyanis ha mi magunk nem vagyunk azon a rezgésen, mint amiről beszélünk, ahogy beszélni kezdünk róla, húzzuk lefelé az eredeti rezgést saját rezgésszintünkhöz közelítve azt (energiák egymásra hatásának elve)

Aki beszél a témáról jól érzi magát, hiszen megidézi a rezgéseket, de akinek beszél, az nem biztos hogy érezheti ugyanazt, mert már a beszélő rezgéséből is kap. Ezért szeretnek emberek spirituális témákról beszélgetni, régi civilizációkat kutatni, de ha nincsenek tudatában a folyamatnak, hogy minél többet tesznek bele önmagukból, annál inkább tompulhatnak az eredeti rezgések, elveszik a tudás, mindaz, ami miatt el kezdtek beszélgetni róla

Ha már túl sokat teszünk bele önmagunkból, és az válik fontossá, hogy elismerjenek minket, kiemelkedjünk, igazat adjanak nekünk, kövessék, amit mondunk, hallgassanak ránk stb., ami nem azonos azzal a működéssel, amiről egyébként beszélünk, ami minket megérintett, kikopik a hitelesség, elvesznek ez eredeti rezgések.  Ezért beszél több különféle ember különféle hatással ugyanarról a témáról. Más a tudatosságszintjük!

Sokszor nem ahhoz fordítunk másokat, aki hiteles egy-egy témában, mert úgy él, úgy működik, mint amiről beszél, ezért tudja tanítani, hanem úgy érezzük, mivel ez tetszik nekünk, mivel egyetértünk vele, mi magunk is taníthatjuk, és egyre több a tanító, és egyre kevesebb a hiteles mester, ahogy az emberek is egyre jobban érzik úgy, hogy nem találják az utat – pedig utak vannak, csak sok belőlük az olyan, ami azt tanítja, ne arra menj!

Ennél egyszerűbb, vagy kevésbé kényes példát is vehetünk a kommunikációs folyamatok működésének bemutatására. Ha valakire megharagszunk, és el kezdjük szidni mások előtt, azzal elsősorban a mi haragunk terjed, önmagunkról adunk egy képet, és csak másodsorban beszélünk arról, aki a haragunk tárgya. A békés emberek arra fognak emlékezni, hogy mi milyen indulatosak vagyunk, és nem arra,  kiről is beszéltünk.

Élvezzük a kommunikációs folyamatokat, hiszen a megosztás fontos eszköze, de keressük minden pillanatban, hogyan, miként, hol vagyunk benne mi magunk, nekünk miről szól az, amit épp elmondunk, vagy amit épp visszatartunk, mert az a része hozzánk fog visszacsapódni!  Csalódásaink arról szólnak, ahogy működünk, ahogy a dolgokat értelmezzük, ahogy a kommunikációs rendszerünket használni tudjuk. A világ alázatot, elfogadást, és bölcsességet akar nekünk tanítani, ezt a célt tartja szem előtt. Magunknak segítünk azáltal, ha együttműködünk, és tudatosan keressük mikor, hol térünk el a középúttól, ami a duális hullámvasutakra felületet minket.