Gondolati lábnyomok

Imádok mesélni, így ma megint mesélek. Hozzám került egy apró hegyikristály koponya pár napra. Kezembe vettem, és úgy éreztem tele van kódokkal, amik üzenetek. Az első gondolat így szólt: “Hermész vagyok, a lábnyomok követői. Kövess!”

Felpattantam, hogy utána nézzek, ki is volt Hermész, mire utalhat ez a név? Ezt találtam:

Hermész

Zeusznak és Atlasz leányának fia. Már csecsemőkorában nagy zsivány volt. Kiugrott a bölcsőből és elindult. Cserjék hajlékony ágaiból sarut font magának, feltalálta a lábbelit. Elhajtotta Apollón csordáját, majd mintha mi sem történt volna, szépen visszafeküdt. De Apollón kérte vissza az ökreit. Hermész méltatlankodott : „Nem látod, hogy bölcsőben fekvő csecsemő vagyok?”

Apollón Zeusz elé vitte, de Hermész olyan ravaszul szónokolt, hogy Zeusznak megtetszett, és megtette a szónokoknak, a tolvajoknak és az utazóknak az istenévé.”

Egy kép is felugrott hozzá az internetről. De hiszen ezt a képet nagyon jól ismerem a Symbolon kártyából! Evidens, hogy ez a kis kristálykoponya nem maga Hermész, nevével csak emlékeztetni szeretne valamire, így a mesém nem csak Thomashoz szól, akihez Hermész kerül.

Hermész üzenete

Hermész az utazók Istene, az utazás – az átvitt értelemben vett utazás – fejlődés, tanulás, szellemi, tapasztalati gyarapodás képviselője. Az üzenete pedig arról szól, hogy az utazás a gondolatainkban kezdődik.

Mennyi lépést megteszünk gondolatban, és mennyi gondolati lábnyom marad kitaposatlan?

“Kövess!” Vajon követjük gondolati lábnyomainkat? Megvalósítjuk álmainkat? Ha térképet rajzolnánk gondolataink lábnyomaiból, pirosra színeznénk azokat a gondolatokat, amiket gyakorlatban nem jártunk be, pedig egészen messzire elvezethetnének minket, feketére azokat, melyeket újra és újra végigjártunk, de semerre sem jutottunk általuk, azt látnánk, hogy mély fekete árkok vesznek minket körül.

Ez az apró kis üzenet arra hívja fel a figyelmünket, hogy gondolataink nem véletlenül jönnek: utitársaink, és egyben útvonalak is, hogy merre menjünk, de válogatnunk nekünk magunknak kell, hogy mely “utitársakat” tartsuk meg, mert ez adja magát az irányt. Hermész “találta fel a lábbelit” és cipőjén, szárnyak vannak, ahogy gondolataink is szárnyra kaphatnak általunk, kitalálóik által.

Kryon üzenetei mind erről szólnak! Ideje bejárni a piros lábnyomok által kirajzolódó útvonalakat. Ideje szárnyra kapni, hogy át tudjuk ugrani a fekete árkokat, amikbe belerántanak a félelmeink, a kételyeink, sötét gondolataink. Ideje élnünk a lehetőségekkel, amik ott vannak az orrunk előtt, csak sokszor hátat fordítunk nekik, mert a hátunk mögött van a biztosnak hitt “ismert”, holott meglehet, az ismeretlen hozza meg boldogságunkat.

Nem kell hozzá mást tennünk, csak lépdelnünk a nekünk felfestett irányokba anélkül, hogy gondolatainkkal sötét árkokkal tűzdelnénk teli a terepet, saját magunkat felgáncsolva. Mind vándorok, mind utazók, és egyben mind Hermész is vagyunk. Mind védelem alatt állunk. A védelmet csakis mi magunk tudjuk blokkolni olyan gondolatokkal, amik megkérdőjelezik az utunkat, pedig az út már kirajzolódott…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!