A következő gondolatok szerint a jelen pillanat nem egy egyenesen elhelyezkedő pont, hanem egy energetikai gömbforma, ami sokkal összetettebb működés, mint egy múlt-jelen-jövő időegyenesén kiszámítható pont. Nem elég végiggondolnom, hogy mi történt tegnap ahhoz, hogy megértsem, ma miért megyek keresztül azon, amin keresztül megyek.

Az idő érzékelés újra és újra téma a kristálykoponyáknál, mivel újra és újra megfeledkezünk arról, hogy minden pillanat önmagában is lüktető, változásra alkalmas gömbforma, és nem pedig egy merev pont az általunk érzékelt múlt-jelen-jövő egyenesén. Ezért a pillanatok, történések teljes megértéséhez nem elég egy egyenes vonalban érzékelt idősík mentén szétnézni (mondjuk a múltban kutakodni). A pillanatok összetettebbek, sokszor különféle idősíkokból tevődnek össze, energetikai vonalak, kereszteződések mátrixából, vagy olyan ismétlődő hullámok önmagukba visszatéréséből állnak, amik jövőbeli lehetőségek felmérése után visszafordulnak a jelenbe, így hiába halad szerintünk az idő, tudatosságunkat illetően egy helyben toporgunk.

Hadd vessek fel néhány gondolatot ilyen önmagukba visszaforduló, idősíkokban rohangáló energia hullámokról.

Van bennünk egy programként futó, bizonyos reakciókat kiváltó működésforma. Példaként mondjuk vegyük azt, hogy a negatív visszajelzésre csalódással reagálunk, újra és újra. Elindul egy tanítási folyamat (JELEN) = beindul egy program, amihez a tanuláshoz negatív visszajelzésbe kell fussunk. Mondjuk lelkesedünk valamiért, és közölni akarunk erről másokkal valamit. A program gyorsan “előreszalad”, és felméri ki képes olyan negatív visszajelzésre, ami megérint minket, és időben, térben behívja nekünk, hogy pont felé forduljunk, vele közöljük mondandónkat. A példa lehetne párkapcsolati tanítás is: a program ismeri mik a gyenge pontjaink, és olyan ember felé fordít, ahol ezek a gyenge pontok fel fognak erősödni, hogy dolgozzunk rajtuk.

A program már elindulásakor magába szerkeszti a  “jövőt”, hogy biztosan megéljük a tanulnivalót – az odavezető út ehhez idomul. Az odavezető utat tartjuk mi jelen életünk eseményeinek, történéseinek. A tudatosság fejlődése nem más, mint ilyen programok átírása.

El kezdünk tudatossággal foglalkozó cikkeket olvasni, előadásokat hallgatni, tanfolyamokat elvégezni.

A tanítási folyamat ugyanúgy fut még. Elindul a program (JELEN), amihez a tanuláshoz negatív visszajelzésbe kell fussunk. Már tudjuk hogy létezik ilyesmi, halottunk róla, de hiába vagyunk már tudatosabbak, a program ugyanúgy aktív, hogy tesztelje az elméletet a gyakorlatban. A program előreszalad, és feltérképezi aktuális tudatosság szintünkhöz képest ki tud ránk hatással lenni, és talál olyan helyzetet, személyt, aki visszaránt a régi megéléshez. Ha valóban tudatosabbak lettünk, és nem csak hallottunk róla, mi az, annyi változás lesz megélésben, hogy újra csalódunk ugyan, de már felismerjük a csalódásunk jelenlétét, megértjük, rájövünk, hogy valamit másként kellene csinálni, és nem csak vakon, értetlenül elszenvedjük. Picit gyengül a program, picit módosul.

Újraindul megint ugyanaz a tanítási folyamat (JELEN) – beindul ugyanaz a program, amihez a tanuláshoz negatív visszajelzésbe kell fussunk. Már jobban figyelünk, és egészen korán feltűnik a szituáció, mellyel újra csalódást élhetünk meg, így a kiváltott reakción rögtön módosítunk (több bennünk az elfogadás): a csalódásunk időben kevesebb, gyorsabban feldolgozzuk.

A további tesztekkel és tudatos megfigyeléssel egyre kopik ki a csalódás megélésének időtartama, mélysége, indokoltsága bennünk. Amikor teljesen eltűnik, és csak legyintünk a negatív visszajelzésre, nem torpanunk meg a csalódással, az elbizonytalanodással, nem billenünk át akarásba, a program megsemmisül. Értelmét veszti.

A JELEN átíródik, más programok indulnak be, amik másról tanítanak.

Nem véletlenül írtam azt mindig, hogy a JELENben elindul a program. A jelenünk ugyanis maga az önmagát ismétlő program, ami tudatosságszintekhez rendelhető. Attól függetlenül, hogy mennyi időn át (akár több életet felölelően)  futjuk a köreinket, attól függetlenül, hogy milyen hosszú a megtett útvonal a belső változás eléréséig, a jelen mindig ugyanaz marad: maga a program aktualitása, eredményessége míg belső fejlődéssel meg nem szüntetjük. Ha egy élet is kevés a program átírásához, futjuk ugyanazokat a köröket életeken át akár több testben, és mindig ugyanaz lesz a jelenünk: folytonos csalódás, szenvedés, míg a tudatosságszintünk meg nem változik.

Csakis a jelenben tudunk átírni programokat azzal, ahogyan reagálunk valamire – reakciónak pedig csakis a belső megéléseink számítanak, és nem az, miről, mit próbálunk elhitetni másokkal, vagy magunkkal. A jelen újra és újra végigfuttat egy pályát, hullámot, és önmagába visszatér. Ha még van aktualitás a tanításában, újragerjeszti önmagát, ismételni fogunk. Elindul újra a hullám, hiába van belőle elegünk, hiába öregedtünk húsz évet az ismétlések közben, mert még mindig tud tanítani valamit, és csak erre fókuszál.

Egyszerre több ágon is futhat a program ugyanannak a tanításával, például negatív visszajelzés érkezik a munkahelyen, a párkapcsolatban, a barátok felől. Ez az a helyzet, amikor minden próbál segíteni, hogy vegyem már észre, hogy elvárásaim vannak, és kezdjem el kutatni, milyen komplexusokból fakadnak ezek az elvárások, miért szeretnék mindig pozitív visszajelzést ahhoz, hogy jónak tartsam, szeressem magam olyannak, amilyen vagyok. Egészen addig JELENEM (jelen van) ez a probléma, míg van bennem aktualitása, és addig fut rajtam a program, míg meg nem szüntetem aktualitását tudatosságszint emelésével, felismeréseket követő gyakorlati alkalmazással, belső reakcióim, megéléseim megváltoztatásával a belső béke és csend irányát megcélozva. Ekkor eltűnik, egyszerűen nem fut tovább, de lesz helyette persze más. Az lesz az új jelenem, az új aktualitásom, az viszont más útvonalakat jelent: más életformát, másfajta gondolkodást, hozzáállást. Minőségi változás áll be az életembe.

Változást elérni csakis a jelenben lehet, azzal, hogy MOST másként reagálok, másként élek meg. Nem elég párkapcsolatot váltani, elköltözni, más hivatást választani, mert azokon is ugyanaz a program fog végigfutni.

Ha csalódunk, ha szenvedünk az csak egy program. Rajtunk múlik mennyiszer fordul elő, mennyi ideig tart a kiváltása, ugyanis az energiákban az idő nem tényező, akármeddig eltarthat  folytonos próbatételekkel, hogy előidéződjön bennünk az, amire a tanítás irányul, ez pedig általánosan az elfogadás, megértés.

Most jön a java! A jelen végtelen ilyen tanító program összekapaszkodása, programok kiindulópontja, és végpontja egyszerre. A lineáris megélésünk a kiindulási pontok és végpontok közti közbenső útvonalakat merevítette ki jelen életünk történéseivé, lineáris idővé. Azonban minden a JELENben, MOST történik, és semmi sem arról szól, mi történik, hanem hogy hogyan éljük meg azt. (Attól gömb, hogy végtelen tanítási lehetőségből választódik ki minden pillanatban egyszerre, több, többszálon futó program, amik keresztezhetik is egymást.)

A Felemelkedés, a tudatosabbá válás lehetőséget ad nekünk, hogy ne csak újra és újra végigfutkossuk a programok által kijelölt kötelező pályákat, hanem változtassunk rajtuk. Írjuk át a meglévő programokat, hogy ne egy egyre őrültebb világban kelljen helytállnunk! Megéléseink megváltoztatásával programozzunk magunknak megújult, több elfogadással, megértéssel tarkított, boldogabb életet, boldogabb Földet!

Megjegyzés: Mostanában azért blogoltam kevesebbet, mert lekötött a tudatosabb létforma kristálykoponyákon keresztüli fürkészése, és egy ezzel foglalkozó, kristálykoponyák iránt érdeklődő csoport létrehozása a Facebookon (továbbra is elérhető bárki számára, aki ilyen jellegű csoport tagja szeretne lenni, elérhetőség: IDE KLIKKELVE). Készülök azonban folytatni a Kryon fordításokat, ahogy időm engedi. Köszönöm a türelmet!