Ma reggel is készítettem képeket, ahogy a felkelő nap sugara keresztül megy egy kristálykoponyán, és az egyik zseniálisan szimbolikusra sikerült. Hadd mutassam meg:
Íme a fény, mely árnyat vet, s az elme mely értelmez.
Minden a fény része, az árny is. Lehet bármilyen ijesztő, csakis a fény tánca, és menekülőre fogja, ahogy a fény mást kezd el vetíteni.
A falon megjelenő árny, mintha nyúlna utánunk. Alakja mozgalmas, mutathat kérést, segítsünk, de ha erőt kapna a félelmeinkkel, elkaphatna, ránthatna magával.
A kristálykoponya fénye azonban stabil, az emberi dualitáson, elhajlásokon túli, mint egyfajta vetítőgép, mely csupán oktató filmeket vetít – és mi, akik nézzük mindezt, meg kell tanuljuk, mi valós, és mi nem, hogy ne az árnyainknak, félelmeinknek adjunk erőt magunkban, hanem annak, ami lehetővé teszi, hogy minderről tanulhassunk: a fénynek.
Iratkozz fel a Spirál Fórum youtube csatornára, hogy értesülj, ha újabb videó kerül fel!