Válasz: Et Suseia!

Nem csak haladnunk kell kilométerekben, napokban előre, hanem a kilométerek, napok során helyt is kell állnunk hol fizikai, hol anyagi, hol szellemi, hol kapcsolati vagy épp spirituális síkon, mindezt az élet legkülönfélébb területein, akár halmozva is, és ez előbb-utóbb megtanít minket arra, hogy kilométereket, napokat haladni nem nagy érdem, az egyszerűen megtörténik az idő múlásával. Az igazi kihívás a HOGYAN. Hogyan éljük meg azokat a kilométereket, napokat, amik mögénk kerülnek?

Hogyan éljünk úgy, hogy amikor eljön a napja, hogy itt hagyjuk ezt a világot, mosolyogva tudjuk ezt megtenni, mert megtettünk mindent, amit csak tudtunk: éltünk mindennel, amivel csak módunkban állt, és nem veszteségként éljük meg, hogy vége, hogy nincs több idő, hanem áldásként, hogy mindezt kipróbálhattuk.

Jelen életünknek bármelyik percben vége lehet. Ha leülsz egy pillanatra, és végiggondolod eddigi életed, úgy élted, hogy ha kell, akár holnap el tudod békével engedni, vagy hirtelen elönt a félelem, hogy mit mulasztottál el, mit szeretnél még, mit próbálnál még ki, hova mennél még el, kinek, mit mondanál még el? Van bármi, amit másként csinálnál?

Muxia után újra elmentem Santiago de Compostelaba, mivel innen indult a repülőgépem haza. Egészen más volt, mint tíz nappal korábban.

Santiago ugyanaz volt, én voltam más.

Ezt az érkezést előzte meg az utolsó napi 46 km-es gyaloglásom a Halálparton, ami mélyen elgondolkodtatott életről-halálról. Amikor bementem a Katedrálisba a zarándok misére, csak ültem ott meghatódva. Mennyivel keményebb, harcosabb voltam tíz napja! Nem mertem megengedni magamnak az egyedüllétet – az önmagammal való elszámolást, mert nem tetszett volna a kép, amit teljes őszinteség után kaphattam. Nem mertem kivetkőzni a felvett mintákból, holott pontosan ezek a minták ködösítenek, és takarják el előlünk saját belső erőnket, miközben jobbnak, többnek szeretnénk mutatkozni.

Most itt ültem, egyes-egyedül, a legjobb társasággal, akit annyiszor kerültem: önmagammal, és nagyon felemelő érzés volt. Két napon keresztül többször is bejöttem ide, kontemplálni, mire végre úgy éreztem, újra letérdelhetek Szent Jakab maradványai elé, és míg tíz napja azt kértem vezessen, védjen óvjon mindenkit az önmaga felé haladó úton, ahogy velem tette, most magamnak kértem valamit – magamért, hogy ne hagyjam újra elveszni ezt a belső kapcsolatot semmilyen más, külső kapcsolatért.

Mennyi napot élünk meg ugyanolyannak, ugyanúgy, ugyanolyan reakciókkal! Pergetjük az időt megszokásokkal, gyakran idegtépő ismétlésekkel, panaszkodunk, szenvedünk, mégsem teszünk semmit, csak várjuk a csodát, aztán elkönyveljük, hogy csodák nincsenek. Ez van, ezt kell szeretni! Pedig csodák vannak! De utánuk kell menni, mert nagyon magunk mögött hagytuk őket!

A csoda maga az élet, a lehetőségeivel – a lehetőségekkel, amikkel sokszor nem élünk. A csoda az Ember változásra való képessége. Legyen ennek eredménye hit, remény, gyógyulás – mind belőlünk indul ki; valamiféle változás során a régiből, ami korábban nem tette lehetővé. Csoda a fizikai testünk, amivel nincs megfelelő kapcsolatunk. Csoda a bennünk lévő szeretet, amit kívülről várunk.

Ultreia! Így köszöntötte egykor a vándor a másik vándort, biztatva, hogy menjen tovább, ne adja fel. Et Suseia! Így válaszolt rá a másik vándor, aki fogadta a köszönést, fogadva a biztatást, konstatálva, hogy tudja, nem csak előre kell haladni, hanem “felfelé”, “befelé” is, és ehhez túl kell lépni mindazon, ami akadályoz az önmagunkhoz való visszatérésben.

MIND AZ UTAT JÁRJUK!

Van aki kilométereket ró hozzá, van aki a napokat gyűri maga mögé. Egy nap, ebben az életben, vagy egy következőben mindenki el fog érkezni arra a pontra, amikor teljes őszinteséggel leül önmagával, és felteszi a kérdést: mit szeretnék? S a sok-sok válasz sorra fog kihullani a dobozból, mert kiderül róluk ki is szeretné valójában és csak az marad ott, ami igaz válasz. Ez az út! Ezt megtalálni.

Nos, “vándorok”! Ultreia! Rajtatok múlik, mit válaszoltok, mit választotok.

2 thoughts on “Válasz: Et Suseia!

  1. Névtelen

    Nagyon tanulságos ės el gondolkodtató a másság .Ės mėgis ugyan az emberkėnt az úton. :heart:

    Reply
  2. puszmarcsi

    Végtelenül szép üzenet a befelé fordulás felé!!!Akik ezt megjárták csak azok tudnak közvetíteni arról, mit is jelent ez az út. Ki így, ki úgy ami nem marad nyomtalan!Ezt az “utat” én nem jártam végig, mégis olyan sok üzenete van az elbeszélésed kapcsán! Ultreia!!! “Vándorok” Én pedig ezt tiszta szívből fogadom Et Suseia!!! :yahoo: :heart: :rose:

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!