“Tudod, az Ember tökéletes csapdában van. Míg nem ismeri fel a csapda mibenlétét, addig kijutni sem tud belőle. Megnyugtatja, hogy vágyik a szabadulásra, hogy tesz érte, de az elméje arra van kondicionálva, hogy csupa olyan dolgot akarjon, tegyen, ami nem kifelé vezeti, ami továbbra is bent tartja a körforgásban. Önként lépdel egyre lejjebb azt gondolva, hogy emelkedik. Boldoggá teszi maga a tény, hogy együttműködik, de nem látja, hogy a nem hatékony együttműködéssel működik együtt.”
Kora reggel a fenti gondolatokkal ébredtem.
Az emberi elme ösztönösen azt választja, ami nem fogja kiemelni a programból. Csak olyan dolgokat enged meg, amik gyengék ahhoz, hogy megbonthassák működési formáját. Olyasmivel, és olyasmiben ad sikerélményt, ami elegendő ahhoz, hogy az Ember azt higgye, hogy hatékony, hogy felülkerekedett, megoldást talált, közben minden elem, ami a süllyedésén dolgozik, a háttérben ugyanúgy szabadon működhet. Az Ember megelégszik a látszattal, és a cimkékkel. Elkerüli a figyelmét, valójában miről is szól az, amit választott, és kikéri magának, rosszul esik neki, ha bárki figyelmezteti erre. Ez mind az elme trükkje önmaga megvédésére, ugyanis a program része, hogy az Ember képtelen dimenzionálisan (mélységekben, rétegekben, távlatokban) gondolkodni, így elég neki egy felszínes képet mutatni, megdicsérve lenni, és már vezethető is orránál fogva, mert a dicséretet, sikert, elismerést akarja, nem pedig a valós utat.
Az Ember a dicsérettel, a kellemes közérzettel, mások figyelmével azonosítja a helyes utat. Ezért alakulhatnak ki hamis csoportok, hamis vezetők, hamis útvonalak. Az Embert a külső érzékszervei kötik le: amit lát, amit hall, amit érez, amivel egyet tud érteni, amit a többség dicsér, elfogad hasonló trükkök alapján és egyre jobban elnyomja a belső intuíciót. A duális falak egyre erősebbek. Mi lesz így veled Emberiség? Ott van a kezedben a kulcs, és zavarodottan álldogálsz a rácsok mögött, azt kérdezve, hogyan történhetett ez meg Veled, segítségért imádkozva. Halljuk az Emberek imáit, és mind azon drukkolunk, az Emberek mikor hallják már meg a választ, ami segíthetne: belső hallásukkal, intuíciójukkal.
Egyetlen áldozatot kellene hozni, a legnehezebbet: félreállítani az irányító emberi elmét, amivel a Jelen Kor emberisége azonosítja önmagát. Ezt jelenti szimbolikusan a “Régi emberiség halála” és egy “Új(fajta) emberiség megszületése”. Működésbeli változás nélkül, gondolati minták, értelmezések megélések változása nélkül semmi sem fog változni a Földön. A régi működésforma ízlelgetésére szánt időszak pedig hanyatlóban van. Mi lesz így veled Emberiség?
